At sea
Amikor véget ért a két hetes karibi cruise, vissztértünk miamiba. Ez volt az első tournaruond dayem. Ilyenkor nem megyeg a caribeba mert a horizonon van a vacsora rákkal, meg tengeri kajákkal. Ami csak kell. Én a salátákra vigyáztam és jóformán csak álltam a fal mellett egész este. Igyekeztem úgy helyezni a rákokat hogy ne tűnjenek olyan faszának, és akkor nem kell töltögetnem. Ha nem viszik. De ha egyvalaki rákap már jön a többi is. Tömeg pszihózis. És még rosszabb, amerikai tömegpszihózis. Mellettem két pincér srác banán leves szerűséget főztek, és fel se tűnt először hogy magyarul beszélgetnek.Nem mentem rögtön oda, hallgattam őket. Hallani akartam hogy ha esetleg van véleményük rólam így ismeretlenül akkor úgyis kimondják, mert nincs magyar szakács a hajón. Legalábbis eddig nem volt. Végül megszólítottam őket. Norbi és dávid. Majdnem egyformák, unokatestvérek. 8 éve hajóznak, és most havi hétszázezerért főzik a banánt. Perfekt inglisük, és szép házuk van odahaza. De ők nem az én súlycsoportom. Ők azok közé tartoznak akik csak keresik a pénzt de nem élvezik. Viszont a humoruk odabasz. Aznap még egy magyar összejött méghozzá Csaba aki nem csak supervisior, de a crew club elnöke is. Megosztotta velünk hogy úgy lett ekkora király hogy anno lopkodta és eladta a borokat nagyobb embereknek a messből. Elmesélte hogy egésznap csak netezik, fogalma sincs ki hol dolgozik de amikor kimegy ellenőrizni a pincéreket mérgesen megkérdezi hol a faszba voltál, és mindenki dadogva válaszol hogy hát őőő csak leugrottam a kabinba vécére, és akkor rákérdez hogy nem láthatta e őt egy üveg sörrel a bárba akkor mentegetőzve válaszolják hogy nem az ő söre volt és már képben is vagyunk. Hmm. Szép taktika.
Este még adám megmutatta hol a mosoda mert már igen rámfért. Kicseréltem a szakácskabátom egy másikra de mivel nyílván nem volt bent váltásom ezért lopni kényszerültem. Mindegyik kabáton nevek, am elyiken meg nem az szar. Hát lopni kényszerültem. Gilbert kabátja első látásra szerelem volt. Felkaptam egy gatyát is de a mosodás csávó már fel is pattant hogy azt nem hoztam cserére. Közöltem vele hogy most vagyok itt először hogy a picsába lenne cserém. Elvette a gatyát és menesztett, nem durván, de határozottan. Nemértem akkor mit gondol honnan van a kabát. Gilbert kabátja.
Aznap este újra nekiestünk az estének ádámmal. A kabinjában találkoztunk, bemutatta somát is a szintén magyar volt osztálytársát, akivel egyött kezdték a hajózást januárban. A szekrényükön warningok sorakoztak mint megannyi trófea, olyan dolgokért mint pl, poros volt a ventilátor a crew roundon(a nap amikor csekkolják a tisztaságot krúzonként egyszer) vagy kaja volt az asztalon. Ádi rendelt egy üveg viszkit, és 3 perc múlva egy indiai gyerek már kopogott is vele az ajtón. Fél üveg lecsúszott, és mentünk is a bárba. Ott megismertünk egy meleg angol officer gyereket aki mellesleg igenjó arc. A neve már feledésbe merült mert amikor ezeket a sorokat írom ő már otthon van, de megmaradt hogy aznap mindent ő fizetett, és áthívott minket a staff messbe egy partira ahol ingyen volt a pia, és meleg a pizza. Az az este képszakadás volt, a másnap reggel meg jókedv móka kacagás oleggel az ukrán link line partneremmel akiszintén ott tombolt este. Ő mindíg. És képes volt meló közbe eltúnni órákra és nem értettem hogyan nem szólnak érte. Délutánra elfogyott a jókedv, a móka meghalt, és már senki sem kacagott. Alvás kellett. Második napja voltunk a tengeren és minden nap egy óra forward azaz egy órát előre kellett állítani az idózónák szelése miatt. Még 5 nap volt hátra. Miami - Madeira. 5OOO km.
Elküldtek fodrászhoz mert, megszólta a hajam valami sok csíkos emberke. Hát mondom kösz. Hol mi? Megint Ádámot kellett bevetnem a segítségemre. Elmondta hogy esténként az alsóbb szinteken az indiai szobainasok kis fodrászworkshopokat nyitnak a folyosón és hugyért szarért levágják profin a hajad. Kaptam egy számot amit fel is hívtam. Egy alacsony, vékony szemüveges gyerek kopogott az ajtómon húsz perc múlva. Megkért hogy kövessem. Követtem. Levitt valahova nagyon mélyre majd egy kabinból kikapott egy széket, egy sztalt és egy pici tükröt és egy perc alatt, ott a folyosón szalont nyitott. Megkérdezte milyen hajat akarok, én meg közöltem vele hogy magyarul sem tudnám neki elmondani. Legyen olyan mint az övé. Már ahogy kimondtam tudtam hogy ez merész döntés volt tőlem, és futólag megnéztem a haját. Nem lesz vészes.
Vészes lett. Úgy néztem ki mint egy hipóba mártott állomási cipőtisztitő. De mire való a sapka ugye. Még jó hogy kötelező a szakács sapka.
Kaja, hát van a hagyományos amerikai, és az ázsiai gyomornak. Nekünk a tésztával kimerül az európai étkezés. Reggelinél bő a választék a kornflékszekben, rántottában, meg a köcsög kolbászban ami nem jó. Dehát ez jutott. Nem is számítottam tócsira, meg pörköltre. Bár fent szokott lenni Hungarian Gulash ami itt ugye egy marhapörkölt bell pepperrel de azért hasonlít. Egy szép estén meló után amikor capo is le numbervanozott és minden okés volt lehuppantam a magyar asztalhoz egy különösen ritkaságnak számító német kolbásszal meg káposztával miki épp akkor hozott egy medveszarra hasonlító édességet. Odajött Barnabás is egy felszolgáló gyerek aki mélyen vallásos, és köszöni istennek hogy itt dolgozhat. Aznap nagyon beterveztem egy mosást és este parti is készülődött úgyhogy a kolbász gyorsan elűnt, és a miki is hamar megállapította mhogy a medveszar különösen finom ma este, nagyon eltalálták. Santoshal kitöltöttük a chemical averestet amit nem magyarázok el hogy mi, ő leadta prosunnak a supervisiornak akinek korábban nem tudtam a nevét és már készen is voltam az estére. Két sösi a bárban amíg a mosógép dolgozik, és felfedeztem a zenegépet is amin egyszerűen mindent megtaláltam amit csak kerestem. Egy laza szabály : ha egy buzi szemébe nézel és még mosolyogszx is, soha többet nem felejt el. Véletlen volt, és annyira sokan vannak hogy lehetetlen elkerülni. Egy technical manager volt az illető aki azóta folyamat köszön mint egy öreg cimborának pedig, sosem beszélgettünk. A másik homo eset egy thai gyerekkel történt akikről akkor még nem tudtam hogy mind buzi. Az összes tájföldi homokos a hajón. Egyik este a Skywalkers nightclubban volt személyzeti parti ami egy vendég night club de akkor csak a mienk volt. Az ingyen pia megtette a hatását és a parti végén a liftbe huszan tömörülve éreztem hogy valaki konkrétan fogdos. Nem láttam az arcát mert sokan voltunk, és be is voltam nyalva. Kusidasiban a Jade Beachen jött oda egy srác sűrű bocsánatokat kérve hogy a skywalkers parti után blablabla. Akkor még nem, de a taxiban visszafele jöttem rá hogy ő volt az. A neve Seak és tájföldi. Ádám egyszer emlitette hogy az összes tájföldi a hajón buzi, de nem vettem komolyan. Onnantól kezdve próbáltam elkerülni Seaket de valahogy mindenhol ott volt. Találkoztam vele Velencében, Rómában, minden személyzeti partin és mindenhol sörökkel bombázott annak ellenére hogy felvilágositottam én is meg Rakesh is hogy mi a szitu. Nemrég hazament és előtte felkeresett. Vett nekem egy puma táskát mert látta hogy az enyém szakadt, és teletömte a nekem irt leveleivel, ezenkivül megkért hogy nyáron menjek el tájföldre hozzá, fizeti a jegyemet. Lol. Az milyen laza lenne. Elvinném mondjuk a martint vagy a dávidot vacsorára.
Egyébként maga Kusadasi,illetve a Jade beach, nem szar hely. Szabadtéri park-diszkó ha pontosan akarnám definiálni. Kaja, pia ingyen, csak dolgozóknak. Az asztalok a tengerparttől kb tiz centire vannak, és ingyen wifi is van. Más mi kellhetne még. Amig a melegfront meg nem jött eléggé elvoltam a sörömmel, meg a géppel, amit két nappal ezelőtt vettem a zolitól. Sikerült egy kicsit be is baszni, igyhát a délutáni műszak először vicces volt, aztán fáradt. Egy japán öreg, kb félóráig szedte magának a Jamsot ami lövésem sincs hogy mi, de köze lehet az édesburgonyához. Kilenc előtt tiz perccel a caribe capoja Malvin a törpe indiai, kiadta a takarodót annyival hogy :hola. Hát hola. Picsafáradtan szedtem magamnak egy kis hungarian gulascht ami egy kicsit otthon feelinget töltött belém, jobbhijján egy pohárba mert nem találtam edényt a tányér meg túl feltűnő mert ugye nem egészen legális a kajalopás, de mindenki csinálja kortól rangtól függetlenül. Szerintem senki se köpne be senkit de ezt nem meri megkockáztatni senki. Levánszorogtam a negyedikre és ahogy beléptem a klabinba már megcsapott a viszkiszag. Rakesh és az újonnan érkezett haverja bollywoodi filmcsodákat néztek közbe dorbézoltak. Nahmondom ebből se alvás lesz. Ledobtam a gulascht az éjjelkiszekrényre, és már el is fogadtama pohár viszkit rakeshtől. Nem telt bele húsz percbe hogy már az ádám is hivott hogy partikész vagyok e. Hát késznek kész vagyok válaszoltam, és nagyjából 5 óra múlva jöttem rá ádámék kabinjában, ahol egy szerb gyerek mesélte hogyan árult narkót kiskorában, ébredtem rá hogy most vagyok kész igazán. Visszatántorogtam a kabinba miután még elmentünk kajálni, illetve elindultunk aztán Ádi mindenkit lecigányozott meg meg alkart verni részegen, és én meg Soodesh egy, mauritsiusi srác, vigyáztunk rá. A kabinban , lebasztam a ruhám, és már ágyban is voltam, a következő kép már az óra számlapja voltmai nem igazán azt mutatta ami megnyugtatna. Félóra késésben voltam, és már csörgött is a telefon. Hol vagyok? Jókérdés bernard, ezt én is sokszor felteszem magamnak, de ha jól gondolom valahol az atlanti óceánon, picsa másnaposan. Felvettem az utolsó tiszta kabátomat, és reflexből meghúztam a vizes poharamat, ami csontig volt marhapörköltel mert előző éjjel kurvára elfelejtettem, és egy szép mozdulatta ki is köptem egyenesen a kabátomra. Rakesh épp akkor kelt és elkapta a pillanatot, és nemtudta hogy röhögjön vagy leosszon. Felvázoltam neki a helyzetet hogy ez nem hányás, csak a korábbi rokona, ez még ép gulyás ha kivánja meg is eheti, de nem kivánta. Végül egy óra késéssel csak megérkeztem meg kezdtem egy nagyon hosszú napot a Ruby Princessen.
Almost lost
Április végén megérkeztünk európába ahol kicsit otthon is éreztük magunkat a honfitársaimmal. Istinek Civitavecchiában lejárt a szerződése és hazatért. Én meg akkor fogtam fel hogy már eltelt három hét, két nap alatt. Jött egy új srác mexikóból, Adrien akivel igen jóba lettem. Ő is minden reggel véreres szemekkel jött hörögve dolgozni. Akárcsak Soma aki ha hörgött , a közeli kabinokból mindenki kiabálta hogy “höööjj Somaaa”
Időközben arra is rájöttem hogy elkezdtem megérteni az emberek angolját. Sokat fejlődtem 3 hét alatt. Kicsi spanyol, olasz, fülöp, és ukrán is becsúszott Olegtől. Nyelvi téren egyébként én nem is álltam rosszul, egy két emberkéhez képest. Például ott volt Xiao, a kinai munkatárs akinek a kiejtéssel akadnak igennagy problémái. Ő amikor idejött szakácsnak, nem ismerte a latin betűket, és kénytelenek voltak betenni mosogatónak egy két hónapig. Mostmár sokat tanult de vannak humoros megnyilvánulásai. Van egy olyan kajánk reggelire hogy eggs benedict. Ez Xiaonak nem igen sikerült kimondani sosem. Henry elmagyarázta neki hogy az nem bendik hanem benedict. Egy pár elismétlés és azthittük minden rendben van, de egy laza félóra múlva több vendég panaszkodott Dialánál hogy A kis kinai a faszát árulja a placcon. Mert kedves kis sárga barátunk a “Do you like bigdick?” mondatot alkalmazta újonnan tanult kiejtéssel, amin sikerült egész nap röhögnie az egész Horizonnak.
A mindennap egy órával kevesebb alvás az óceánon 7 napon keresztül felboritotta mindenki bioritmusát. Inni ivott mindenki esténként továbbra is aki szokott, akimeg az eszek, alszok, meló ,kiverem, stratégiát alkalmazta, az max hanyagolta az evést az alvást vagy a melót. A kiverés hajónyelven Salsal, ami indiaiul van ugyanis ők azok akikorrba szájba hangoztatják mennyire kicsapták a papakobrát az éjjel az asszony képére. De hát mit várjunk egy néptől akiknél a nők homlokán piros pötty van ha házas. Santosh ebben a király. Mindig megosztja velem, dehogy minek azt nemtudom. Egyik nap elolvasta a családnevemet és megállapitotta hogy az nem csákvári hanem kawasaki. Nemértettem ez miért vicces neki, de ahogy elnéztam tényleg hasonlit ha egy tük más betürendszerhez szoktál. Szóval ilzen és ehhez hasonló beteg dolgokat kellett átélnünk a nagy áthajózáson.
Nagynehezen csak megérkeztünk Giblaltárra április végén. Végre szárazföld irány ki. Még a hajón felfedeztük mit kell hol megnézni, és hogy a nagy hegyen ahonnan látni afrikát ott vannak majmok, bizony. Hát mondom megnézem a majmokat meg afrikát. Nem találtam senkit akivel mehettem volna tehát nekiindultam egyedül. Zene be, iggy popp passanger aktuális, go ahead. Kijáratnál találkoztam Jeffrey vel aki nem volt sosem túl szimpatikus de azért vele tartottam. Magyartázott valamit hogy visszamenni meg egy óra de nem tudtam összerakni a dolgokat mert a fülöp akcent az még odabasz. Nem nagyon találtuk az utat és egy elég nem reflektorfényben fürdő túristamentes sikátorban Jeff aztmondta ő megy. Én mondtam h maradok. Oké. Tovább mentem és elszántak kerestem a majmaimat. Egy jóidő után már sejtettem hogy szar irányba megyek vagy legalábbis nem egészen a syokott útvonalon haladok a hegy felé , de toronyiránt reméltem eljutok oda. Az idő ketyegett, 4re visszakellett érnem, és még sehol afrika, sehol majom és mocsok szomjas is voltam. Egy kis boltba betérve megkérdeztem az eladót merre vannak a sziklák, de nem beszélt angolul. Egy képeslapon rámutattam a hegyre és mutogatott balra nagyon fontosan. Namost a balra az annyirra toronyiránt volt hogy az konkrétan a hegy volt de nem éppen az úta hegyre. Leszartam már, látni akartam egy kurva majmot meg egy pontnyi faszom afrikát és futás. Jó százméter mászás után úgydöntöttem feladom és már fordultam is vissza amikor megláttam. Mögöttem volt. Végig mögöttem volt. Nemsok csak egy két homályos folt de afrika volt. Ó igen. A majmokat márel is felejtettem volna de visszafele még azt is sikerült találni. Teljes siker. Ludmilla hazafutás zenénekés go. Félóra alatt vissza is értem a kikötőbe. Az ajtó zárva volt furcsáltam de a kikötő portás nem mutatott semmi negativ reakciót. Közeledtem a hajóhoz és elképzeltem milyen lenne látni ahogy el megy. Mit csinálnék itt pénz, útlevél, telefon nélkül. Ahogy ezt sikerült végiggondolni, a szemem láttára a hajó tényleg megmozdult. Kivert a víz, a tűz és még ami kitud verni. Az egyetlen kép amibe kapaszkodni tudtam az egy felém rohanó officer volt kezében rádióval és egy útlevéllel. Az útlevelemmel. “Are you Peter?” Yes. Finally. You almost miss the ship. Wow. Megkért hogy rohanjak a hajóra, szerencsémra tankolnia kell. Visszarohantam hát és ott további officerek kezdtek kérdezgetni hol a picsában voltam. Nos aztmondtam hogy eltévedtem ez valahogy szebben hangzott mint az hogy basztam megnézni az indulási időt. Elvették a laminexemet és aztmondták számítsak warningra. Jáj.
Viszon melóba pontosan érkeztem legalább úgyhogy ott nemtudtak nagyon belémkötni de azért aggasztó volt megpillantani az összes főnökömet ahogy rám várnak. Gonosz tekintetek szegeződtek rám és felkészültem a legrosszabbra is. De lebaszás helyett kiröhögtek és megjegyezték milyen szerencsétlen vagyok. Mindenki tudta hogy majdnem ottmaradtam, először le se esett honnan, aztán Ádám mondta később hogy az egész hajó harsogta a nevemet. Híres lettem. Nagyszerű. Valahogy az én nevem mindenkiben megmaradt ezután.
Civitavecchia, róma kikötője, alkalmasnak találtatott ingyen wifi használatára mint ahogy megtudtam.Itt kapcsolatba is léptem az otthoniakkal éskicsit jó érzéssel töltött el. Másnap direkt eltévedtem nápoly gettóiban, és a következő napokban olyan dolgokat láttam amiket még fel kellett dolgozni. Valamikor az első hónapom és második hetem környékeén kezdett el fájni a fogam. Nem szórakoztam azonnal elmentem a medical centerbe ahol rögtön kiküldtem fogorvoshoz. Istanbulba. Az utolsó hely lett volna európában ahol ezt bevállalom de kellemesen csalódtam. Bár angolul senki se beszélt és nemtudtam mi történik a székben ülve 4 órán keresztül, örültem hogy ezt is eltudom majd mesélni az unokáknak. 3 gyökérkezelés, 2 tömés. Istanbulban. Meg a minusz sok óra meló.
Addicted
Santosh a napok múlásával egyre jobban first cooknak érzi magát. Parancsolgatmindenkinek és ahogy itt mondják too much papapa. Ő még fényévekre van az előléptetéstől de látszik hogy nagyon rajta van. Egyik nap amikor meguntam az állandó Peterezést elcseréltem a névtáblámat egy mexikói felszolgálóéval, Gerardoéval és azota nem veszek róla tudomást. Kíváncsi vagyok mikor kezd el Gerardozni, mert már minden mexikoi spanyolul köszönt.
Velencében meglátogattak anyámék, és nagyon otthon csomaggal leptek meg. Kolbász pálinka, túró rudi, amit csak elnem tud képzelni a magyar itt a hajón.Többek között koffein tablettát is rendeltem amire sikerült iszonyat rászoknom mert nagyon megdobta a teljesítőképességemet. Balszerencsémre a legtöbb országban illegális, ergo beszoptam ha elfogy. A többi jóságoknak hamarosan a vesztét okoztuk még este velencében egy általam preferált eldugott parkban Mikivel, Boraval, és cafeteroval az örök dagadt tejeshűtő mesterrel. Szép éjszaka volt, be is rugtunk, meg jól be is jártuk velencét.Másnap ,Gergővel találkoztam a crew messben, és ő közölte hogy egy vulkánban állunk a legendák szerint atlantisz felett. Ez volt Santorini, a hely ahol tényleg beteltem. Felfoghatatlanul szép volt a maga puritán de megalomán mindenségével. Körülöttünk a vulkán félkilométeres pereme és a tetején egyszerű fehér házak. Szamárháton másztuk meg a meredek szerpentint és ameddig a szem ellát csak kopár elsüllyedt szigetek voltak. Atlantisz hegycsúcsai. Amazing.
Tegnap sikerült Netet varázsolni a kabinba, ugyhogy aki akar tud velem webcamozni. Most nagyjából elhadarva beértem a 2 és fél hónapot a bloggal, ezentúl frisseket írok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.