Saltedfox

monte carlo:

Anton bemutatkozott. Az első napokban nem igazán tudtam hova tenni ezt a gyereket, csak annyit akartam megtudni nem buzi e, mert éllandóan mosolyog, nem utál senkit és velem lóg mindíg. Nem buzi. Viszont elég aggasztó tulajdonságai vannak. Jó húsban van a gyerekizomzatilag, de reggeli,ebéd vacsora nála az műzli, ananász alma, dinnye. És ennyi. Nem alszik délutánonként, beéri az 5 órával minden nap, és minden szabadidejét biciglizéssel tölti. Ami úgynézett ki livornoban, hogy béreltünk, ő egy egyszerűbbet mert az kellett neki, én meg egy high end specializedet. Megjegyeztem hogy azért rakjuk neki mire ő azt felelte nem szeret gyorsan menni. Neki ez nemtudom mit jelenthetett, mertr kb 4O-6Okm\h val rakta neki én meg próbáltam nem szégyenben maradni. Én leégtem, leizzadtam, feltaláltam a tüdősérvet, ez meg csak nem is pihegett. Ami a lényét illeti az se semmi, hátra kiabálta hogy tévedjünk el, én próbáltam rázni a fejem de rájöttem hogy én már rohadtul nemtudom hol vagyunk. Bennem volt a laza pánik hogy a barcelonás késés után most már megkapom a warningot ha nem érünk vissza, és ezt tudattam is de ő csak azt hajtogatta hogy képtelen eltévedni. Igaza volt. Egy tök idegen városban a világ végén Anton a semmiből visszatalált a portba. Nah ott tévedtünk el. Nem nagy kikötő de annál bonyolultabb. A legidegesítőbb az volt hogy a Rubyt láttuk mindíg mert nem kicsi meg előttünk volt, csak az istenért nem tudtuk megközelíteni. A portásnéni a szokásos olasz, beszélszhozzáangolulőválaszulolaszul taktikát alkalmazta, és mire találtunk egy robogós port dolgozót már majdnem négy volt. De ő megutatta az utat és mi követtük a saját tempójában ami nekem már kész halál volt. De visszaértünk. És anton csak mosolygott. Hogy ő megmondta. Te nem vagy normális. És én is megmondtam.

Reggel 5kor az ember még nem igen találja a helyét a világban, főleg hogy folyamatosan utazik. Tegnap reggel Bora a tegnap esti partyfaceével érkezett melóba mire megkérdeztem tőle hogy where is your face? Nem sok kelletthozzá hogy ne menjen vissza a kabinba érte de amint megtalálta estig röhögtünk. Azóta jóreggelt\jebello se sto helyett ezt használjuk üdvözlésképpen.

Ma kaptam egy day offot, amit előre eltervezvén Pompei meglátogatására akartam kihasználni. Barnabás is velem tartott és nem kis kalandok árán jutottunk el oda Nápolyból. Az első buszunkon kapásból tömegverekedés tört ki, majda rendőrség elterelte a buszt mit ad isten a pályaudvar elé ahonnan a vonatunk ment. A vonat meg busz jegy napijegy formájában 4 euró volt ami elég türhető egy 7Okm-es túrához. A múzeumban megtaláltam az apróbetüst rész miszerint 24 éves kor alatt EU állampolgároknak 5 euró a belépő nem 12 tehát az is faja volt. Ugye pompei. Megkerültük a vezúvot (kerültetek már meg vulkánt?) és amit látni akartunk az a sablon, a megmaradt hullák meg a kutya. Emlékszem valami töri könyvem borítóján volt a köhögő gyerekmaradványa meg a kutya meg egy másik gyerek. Látni akartam. Bent vagy egy órája mászkálhattunk már, iszonyat nagy tér ez a város, és kurva melegvolt. Hála istennek méterenként kutak voltak amiben jóformán lezuhanyoztunk, de igazán semmi érdekes nem volt. Oké épületek meg romok de hol vannak a hulláim? Nemsokára fel is adtuk a harcot nagynehezen kiléptünk a kijáraton. Hullák nélkül. Ott barnabás felhívta a figyelmemet egy futurisztikus épületre. Bementünk hátha valami van. Volt. 2Onégyzetméter, a kutya a köhögő gyerek meg a fekvő gyerek hulla. Ingyen, gyorsan. Erre csak annyit tudtam mondani hogy fasza. Az állam már leesett majamiban.

Most crew bár, cigI egy sör, tomi jön dicskedős iwiw képeket feltölteni magának. Én megvárom sztem a nikonos képeket a feltöltéssel. Jah és még annyit elkell mondanom hogy FOTÓÓÓS AKAROK ITT LENNIII. Beszarnátok milyen jó életük van . És ha összejön… ha összejön.. fú