Esővel estem lefele. Határaim neon zöld kihúzóval átrajzolt vonalai előtt fordultam vissza. Nem haboztam szinte át se kukkantottam. Minek? Most szépen ballagok visszafele. Vissza fel. Gyerekként sokat rohangálunk fel és le. Szeretjük a változatosságot, az adrenalint, a javakat. Ebben a nézőpontban nagyon nehéz felnőni."Felmenni" . Már ha lehet ezt valahogy összehasonlítani. Már ha lehet bármit is. Minden ősz más már egy jó ideje. Hullámok melegágya a rozsdás idő. Mintha most is ősz lenne. Az ősz mindig rossz, de néha vágyom a rosszra. Az ősz kegyetlen, de szeretetreméltó. Az ősz szegény és megalkuvó. Az ősz szánalmas, de aranyos. Az ősz unalmas, és tevékeny. Az ősz lelomboz mint ahogy a fákkal is teszi. Emlékek viharában porlad el a nyár, és bociszemekkel vágyakozva múltidézünk karácsonyig hogy tervezhessük a jövőt. Az ősz fáj. Ősszel meghal a nyár. De még messze az ősz. Még dolgunk van az emlékeken.
és örökké nem eshet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.