És talán sose jövünk vissza. Hányszor de hányszor elindultam már élni, és mindig a lecsó után visszaültem a vödörbe. Bár ez most nem az a tipikus vödör. Héhéj mék szám nojsz, ez hátra levő életünk első napja megint, és minden egyes alkalommal ugyanolyan izgalommal tölt el. Még kikell heverni egy kurva jó fesztiválszezont, erre tökéletes lesz a balatonozás , és a rakottkel amivel egy még általam nem ismert angol fiatalember Dév és kedves barátnéje várnak ugyanis együtt fogunk nyaralni. Hétfőn kiválasztom álmaink otthonát az nagy Budapesten és a hétvégére már költözünk is. Költözünk hogy ellegyünk menve, hogy minden csillogjon, és minden éjjel nappali nyitva legyen. Azért hogy lássunk megint valamit, azért hogy sose álljunk meg. Mert elmenni jó. Mert lenni akarunk valakik. Csinálni akarunk valamit. És talán sose jövünk vissza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.