Saltedfox

0:02 van, a Füredi utcai troli megállóban, mivel hirtelen háború kezdődött égen-földön, és bevilágította a lakótelepet a pirotechnika, gondoltam elmúlt éjfél, ezért a pezsgővel bajlódtam. Judit eközben a kulcsát kereste, és valahol a távolban már piroslott a troli is. Utóbb úgy rémlik, nem is tudtuk hova megyünk, de végül is ott lyukadtunk ki ahova terveztük. Corvin tető. Tehát a helyzet a következő volt: Judit elaludt ahogy megérkeztünk, a Kriszti meg eltűnt hányni. Szép , mondom, majd akkor én itt üldögélek és hallgatom a zenét. Ez jó terv is lett volna, de egy biztonsági őr állandóan el akarta vinni a Juditot, én meg mindig visszaszereztem. Végül keményebb figurát vett fel, és egészen a ruhatárig kísért minket ahol találkoztunk a Krisztivel, és felöltöztünk. Kriszti nem kapta meg a sálját, ezért őrült kutatásba kezdtünk. A sál nem lett meg, a Kriszti pedig eltűnt örökre, mi meg a jóisten se tudja végül miért, de maradtunk. Egyszer csak ott volt a Martin is és, újra jókedvünk teljében voltunk. Egyre többet jártunk a pulthoz, és egyszer csak ott is maradtunk. Judit németekkel beszélgetett a pultnál, én meg attól 1 méterre nem beszélgettem németekkel. A hely lassan bezárt, és kitessékelték a tömeget. A németek velünk maradtak, sztoriztak, ittak és egészen elvoltunk, tehát úgy esett, hogy feljönnek hozzánk. Lent a metróban egy repper csöves okozott kisebb pánikot a népek között. A drága német cimboráink elkezdtek "jomahart jomaszól"-ozni vele az meg üvöltve reppelt nekik. Ez ment az Örsig a metróban is, megint olyan sztárok lettünk mint szigeten amikor levetkőztettünk vagy 200 embert a Nescaféban. Nyílván aki ittas volt megtapsolt, és 3 csaj csatlakozott is vicces gruppenünkhöz, és immár 8-an folytattuk utunk a Füredi fele. A liftbe ahogy voltunk, 8an beszáltunk, majd száguldottunk felfele 8 emeletet, majd még felet, és ennyi. A lift megállt. Az ajtó mozdíthatatlan, és sokunknak pisilniük kell. Vészjeleztünk baloldalnon, ami azon az elven működik hogy becsörgeti a házat hátha valaki meghall minket. Viszont nem hallott meg. Nicholassal megjegyeztük hogy olyan a csengő hangja mint az angry birdsben a kis osztódó madáré. A kanárié,azaz. Feladva a kanáricsengőt a másik oldalon lévő jelzőben élő hang fogadott. Látott minket majd küldte a kollegát. De nem jött. Hosszú percek teltek el miközben 1 négyzetméteren 8 ember próbálja nem feladni, sajze szavak hangzanak el, a 3 lányból 2 hisztizik, Judit meg a franc tudja hogy de fel alá mászkál a liftben, ahova amúgy is képtelenség hogy befértünk. Hívtuk újra a hangot a hangszóró másik végén, de egyre csak nyugalomra intett, miközben súlyos vizelési kényszer lett úrrá rajtunk. Feldobódott a téma hogy együk meg egymást, valamint hogy együk meg a liftet esetleg. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de végül egy gyógyegér segítségünkre lett, és csak annyit mondott : "ezért". Amint bejutottunk, rádöbbentem hogy amivel rávettük a népeket hogy jöjjenek fel, az az volt hogy ipari mennyiségű pezsgő van itthon. De nem volt. Csupán egyetlen egy üveg mentes pezsgőt találtunk. Közben Dávid volt a sztár, mivel hívtuk a liftből, de nem hallott minket,mindenki megjegyezte Dodi nevét, és a németek fotózkodtak vele a szobájában ahogy aludt. Reggel 7 körül járhatott amikor mindenki elment. Este 7-ig aludtunk.