Irdatlan munkaórák állnak mögöttünk Csabival. Mi lettünk a Fruccola ökle, ami folyamatosan lecsap hogy, visszaverje a vendégtömeget, és mi lettünk a Fruccola szája is ami folyamat szopja a f.szt, a megoldhatatlan emberhiány miatt. 16-12 órák heti 6 nap. Körülöttem meg a világ. Ennyit a sírásról. Csak azért is kemények vagyunk. És 3 hét után még mindig frissek, és üdék.
Gergő kirepült. Holnap meg el. Ő az egyetlen ismerősöm akinek van Ecuadori vízumja. Remélem nem az utolsó. És hogy mennyire a világgá menésről van szó, tegnap még egy on the spot előadásra is elhívtak fotózni a Corvinus egyik előadójába. Azokat az embereket akiket nem is olyan rég még epekedve néztem ahogy megalázzák a diktatúrákat, és kinevetik a zorall kultúrákat. Kocsányon lógó szemekkel végignéztem az előadást arról hogyan járták be a világot huszonévesen keresztül-kasul, és talán pár kép is született, de lényeg a lényeg... Jön a nyár. Majd meleg lesz és izzadunk. És nem gondolkodunk már , csak csináljuk. Ahol a reggel hat valami vége, és nem kezdete. Skatulyába bújtam ahol szarszag van, és sötét. És amikor látom, hogy kint mézillat van, és hunyorgok a világosban, összeszorul a szívem mert nem maradtam nyugton a paradicsom szagú félhomályban. Mostmár aztán mondhatom. Beszélhetek róla untig. De valahol mélyen ott mosakszik az ördög, és készül a bálba. Tudjátok
Örökké nem eshet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.