Saltedfox

 Amikor félig van a kád beülök a vízbe. Akkor már nagyjából élvezhető a vízállás, és még belőhető a hőmérséklet. Jobb kicsit hidegebb vízbe beleolvadni ilyenkor, mert a forró kezdet, bár nem sokáig fáj , de miután levakarod a seggedről a bőrt, valami megmagyarázhatatlan reflex végett a leforrázott tájékon, az sokáig kellemetlen lehet. Kész. Tele. Majdnem túlfolyik. Azért van a vészlefolyó. Hátradőlök, és ázok. Aztán a szellőzőn keresztül irdatlan szarszag áramlik be, és keveredik össze a párás levegővel. A kutyánk bekábelezett a csukott ajtón keresztül a fürdőbe. Így kezdődött hát a kapor története.

5 hónapja hoztam azt a reszelt tököt otthonról. Azóta akarok enni egy tökfőzeléket. Fasírttal. A tökre mint szakasz. Tökre. A fasírt meg feküdne benne mint én a kádban.  Elindulok hát venni kaprot. Más nem hiányzik.   Odakint isteni érzés kap el. Az ébredő fák, a zsenge zöld mámorít. Elképesztő illata van a levegőnek, még a városi szennyszagban is. Életszaga. Megkérdem a zöldségest van- e kapor nála. 

• Van persze, mennyit adjak?
• Hát...
• Egy csokor 50 forint.
• Akkor egy csokrot kérek
• 100ft lesz.

Durva az infláció -gondoltam. De nem mentem bele. Mentem kaprommal nagy boldogan hazafele és csak szívtam magamba az életet. A kutyának adtam egy töltetet, nehogy elfogyjon itt nekem a nagy átszarásokban, és álltam is volna neki a főzeléknek. De nem csak a kapor hiányzott. De nem ám! Tejföl sem volt otthon. Sebaj mondom, majd csinálok tejjel, meg hagymával, valami felvidéki eljárást. De ahhoz hagyma kéne. A faszom. Nem úszom meg a retúrt.   Lent a zöldben. Megint. Fenséges. Nem is bánom hogy, balfasz vagyok. Penny. Ahol mindig borzalmas dolgokat élünk át. Most sem volt másképp. A nyers brigád kimutatta a fogát újfent. Ordibálnak, viccelődnek, a raktárosok megszólják a kasszások seggét, és tragikomikummá alakítják a minimálbérükből vett mandulás jégkrém esetét. De nekem nem volt szabad elvesznem ebben a cirkuszban. Egy célom volt: a tejföl. Bármit megvehettem volna, de nekem csak a szent tejtermékre volt szükségem. Egy hűtő tévesztés után sikerült magamhozvennem. Viharoztam a kasszához hogy tranzakciómmal lezárjam ezt a történetet, és végre beteljesüljön a tökfőzelék története. De a kasszánál való sorban állásban furcsa dolgot fedeztem fel a tejfölömön. Azt hogy az kefír. Örök hiba. Ha nem csesztem volna el talán sosem fájt volna annyira a jövőbeli megbotlásom. A pult fele haladva pár szem hagymára lettem figyelmes. Szép hagymák voltak. Elemi és nyers. A föld és a flóra házassága. Elgondolkoztam: talán elkészíthetném hagymásan is, és tejföllel is. Nincsenek szabályok, ilyen az életünk. Aztán végül a tejföl másodszori nekifutásának sikerélménye elvakított. A hagyma marad. Tejföl jön.  És újra kint voltam a csodában. Kicsit melegedett és ezzel tetézte bársonyos elégedettségemet. Ez a nap már nem baszódhat el! -mondtam.

Hazaérvén újra, kivettem a tököt is a fagyóból, és nem is nagyon értettem eddig miért nem tettem meg. A zuglói szupermarket kalandok közben kiolvadhatott volna. A kutya már nem is értette mit mászkálok 20 percenként haza. Nekiálltam hát. Kezdem a fasírttal, mert ahhoz már kiolvadt a hús. Szóval először felteszem a hagymát...  Aztabüdösku...  

A kapros csávó értetlenkedve fogadott. Nem kezdtem konverzésönbe csak kivettem a hagymát és fizetni akartam. 59ft kilója, előkészítek akkor 108-at hátha drágul megint másodpercenként. De nem drágult. Viszont elkerülhetetlen volt hogy, hozzám vágjon egy : "kimaradt a hagyma mi?" -ízű kaján vigyort. Lenyeltem. Visszaindultam. Felhősödött. A szél már nem csak lengette a frissen mosott hajam, hanem tépte is. Fáztam. A kutya hülyének néz. Kap egy jutalomfalatot, hogy erről nem pofázhat senkinek.  

És akkor elkezdtem. Olyan jól még nem esett egy kaja sem mint ez a tökfőzelék. Pedig nagyon küzdött ellene a sors hónapokon át hogy, ne készüljön el, főleg a finisben, de ugyebár nem hiszünk a sorsban, és még le is gyűrtük. Igazából csak kaprot akartam enni. Az egész lényege. Milliók főellensége. A barátom. De hát csak magába mégsem lehet bepuszilni. Tökfőzelék mint tender.  És most hogy alábbhagyott a varázslata, már nem lesz kapormámor egy jó ideig. Így hát a tökfőzelékeknek is el kell fogadniuk a sorsukat velem szemben. 

Minden éjjel megérkezek valahova álmomban. Minden éjjel meggyőzőm magam bennük hogy, ez most a valóság. És valóban. Csak siet.

Csak siet.