Tavaly ilyenkor egy Hidegség nevezetű Sopron melletti kisfaluban, egy ötvenes szakáccsal söröztünk egy temetőben, és én hallgattam ahogy panaszkodik az aktuális munkahelyünkről, amit 2 napig tudtam elviselni.
Most chilis szöcskét eszünk zugló legaljasabb kocsmájában az Örsön, miközben gondolatban elfogyasztjuk azt a konzerv horgászkukoricát, ami a felirat szerint emberi fogyasztásra alkalmatlan, de állítólag Bonduelle csak a sérült konzerv miatt leselejtezték.
2 évvel ezelőtt ezen a napon orbitális nagy rákokat tömtem az arcomba a kristálytiszta Karib tenger partján , egy kókuszpálma alatti kis büfében Francia Guyanán.
Nos a fenti diagram is jól ábrázolja, milyen fejlődésen mentem keresztül az amerikai felnőttkorom első 2 évében. Persze százféleképp fel lehet ezt írni, ha akár csak az órákkal játszunk is, és az egész akár tökéletesen pofásabb lesz a jelen javára. Nézzük a dolgokat 2 órával később:
Tavaly ilyenkor egy Sopron melletti panzióban aludtam, egy jó sétálással egybekötött sörözés után.
Most aláírom a szerződés tervezetemet a Buddha Bár Hotelnek, ahol Sushi chef leszek Júniustól.
2 évvel ezelőtt egy gigászi hajó gyomrában güriztem negyven fokban, hogy dinnyét szerezzek a Horizon Court svédasztalára.
Nah! Ugye milyen jó módszer ez akár önvigasztalásra, vagy retrózásra, de még sztorizásra is? Csak ne próbáljuk ki a két órával korábban opciót. Nah azzal minden szar:
Tavaly ilyenkor dolgoztam, melegben.
Most dolgozok, melegben
2 éve ilyenkor nagyon melegben dolgoztam.
Jó lenne már nyomot hagyni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.