Tudjátok, vannak a világon olyan megmagyarázhatatlan dolgok mind például az, hogy a zöld kaliforniai paprika héja sokkal nehezebben lefejthető a húsáról, mint a piros vagy sárga testvére. Erre ma jöttem rá miközben a lelket is kisütöttem szegény paprikákból hogy könnyen le lehessen szedni a héjukat. A piros és sárga darabok könnyen megváltak bőrüktől, de a zöldek ragaszkodtak hozzá. Van bennük valami ami miatt erősebbek. A zöldek. Ez valami jel. Akaratlanul is a zöld kerül mindig az utamba. Akar valamit tőlem. Vagy valami efféle spirituális faszság.
Köd kint, köd lent . Az aluljárót takarították, és a forró víz a hideg kövön sejtelmes köddel árasztotta el azt az Örs vezér tért átszelő aluljárót. Szürke,és fekete kabátok százai tűntek el a tejfehér végtelenben. Én virítottam csak ott zöldben. És valahogy mégis tudatalatt. Nem én választottam, ő engem. Nem vagyok jobb. Nem vagyok különleges. Nem akarom megváltani a világot. De csinálni akarok valamit. Nyomot hagyni. Boldogan élni. Nem a ködbe vesző fekete kabátosok egyike lenni, akik igyekeznek a panelba, hogy elpanaszolják az asszonynak milyen szarságok történtek vele a munkahelyén. Nincs kedvem mindig mindenkinek megfelelni a környezetemben. Értem én, hogy kell, és néha elengedhetetlen, de én nem erről beszélek. Magam sem értem miről. Tényleg csak egy megoldás van? Erősen kétlem. Mégis elítéli a társadalom ezt a hozzáállást. Nos én akkor 1:20-kor 2012.11.22.-én elítélem a társadalmat,és én leszek a szín, a szín a ködben ami be akar burkolni. És esküszöm hogy bármi áron is, megmutatom magamnak , hogy képes vagyok elérni a céljaim. Mint régen. Fogalmam sincs miért álltam meg, pár éve minden terv szerint haladt, de most itt vagyok és megint becsődölök. Tudom,sok jót írtam mostanában, de Ruben kezd megőrülni, akárcsak mi anno a hajón, hiszen ő is csak egy idegenlégiós. Már nem akar tanítani, és így értelmét vesztette az egész. Az éttermünknek vége, és mi csak az időnket vesztegetjük innentől, de azt hatalmas nagy stresszben. Az a gyönyörű fúziós konyha amit Ő idehozott, sajnos nem kell a magyaroknak. És itt romlott meg az egész. Itt halt meg bennem a szakács szakma iránti minden passion. Ez volt az utolsó fonal ami tartotta bennem a lelket ebben a részben, Életem kibaszott sorozatának harmadik évadjában. Amiben Judit is arra kér döntsek Ő és a hülyeségeim közt. Minden összeesküdött egy hatalmas restarthoz. Ó mennyi kérdés megint!
De tudom. Ettől szép az élet. Itt a zöld. Hát megint.
Végre. Vagy miért?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.