Saltedfox

Egy falatnyi sziget Skóciában majdnem önellátó. Pont. Van sajtjuk, tejük , olajuk, saját whiskey üzemük, és hústermékért sem mennek a szomszédba. Mindez egy olyan helyen ahol látszólag semmi, és senki sincsen, és nyugodtan hazavezethetsz a falu egyetlen bárjából ittasan, mert nem állít meg senki (Arról nem is beszélve hogy még a sajtban is van whiskey). És mégis, a Kildonan hotelben többen étkeznek mint Budapest belvárosában néhány helyen. Megismertem sok érdekes arcot, mint pl. Kevin aki itt a mindenes. Egy szétvarrt hatvanéves ősz kecskeszakállas pali, aki azért költözött ide Leeds-ből  hogy sziklát mászhasson. Aztán itt van Ryan, aki Kanadából érkezett segíteni a szüleinek vinni a hotelt, ezzel otthagyva a snowboardot és a kanadai hegyeket, amit nem teljesen értek. Ryan a vicces fiú, aki beszélget a fókákkal, és olasz sört visz esténként a házába 'midnight snack'-nek. Rod a főnökünk, chilei származású kanadai jóember aki elbeszélget a spanyolokkal is meg a skótokkal is. Nem szívbajos. Bár itt senki sem az. Aztán vannak még a spanyolok, akik mind general assistantként működnek de Xavier felszolgáló, Miguel nem beszél angolul tehát mosogató, Luis pedig akivel a konyhán vagyunk. Ő sem perfect angolos , de kérdezget és tanulni akar. Én meg spanyolt kapok tőle. Ha valaki megkérdezi majd tőlem, hol tanultam meg spanyolul, azt fogom mondani "hát skóciában". Fókákkal nem haladtam semmit mivel nem süt a nap , nem jönnek ki. A városba menés nem olyan egyszerű. Busz elvétve jár Brodickba, ahol a komp kétóránként Ardrossanba, ahonnan szintén kétóránként a vonat Glasgowba. És ezek mind 1 órás utak. Brodick még egyszerűbb, egy két bolt van ott, ahol olyan érdekességek vannak mint pl: Két literes műanyagpalackos cider 3 fontért. De oda is stoppot ajánlottak inkább mint a buszt. Az ablakom a tengerre néz. És ha nem a radiátor erőlködik hogy a kinti hideget elviseljük, akkor lehet hallani is. Azt hiszem ez itt a világ vége. És a világ végén két literes a cider.