Már éveknek tűnnek a hetek. A vasárnapi pókerpartyk Ryan lakókocsijában,mintha havi találkozók lennének évek óta, pedig csak kétszer volt eddig. Mámoros, hosszú éjjelek ezek, ahol asztalra kerül a zseton, a szesz, és egymás életének kivesézése. Aztán egyszer csak nincs már zseton,szesz, és megismerjük egymást, sőt önmagunkat. Itt a csöndben van idő beszélgetni, sőt már-már túl is lehet adagolni. Beszélsz magadról, beszélnek magukról, beszélek magamról, és végül megismerlek, megismerik egymást, megismerem magamat. Néha ijesztő felfedezéseket szül ez, és lehetetlen érzéseket. Melegszik az idő, közelednek a fókák, érkeznek a vendégek. Felbőgött a szezonnyitány mint egy megtankolt aggregátor. Rod szívbeteg, Kevin majdnem vak, Bella meg eltűnt. A konyhában ittlétünk kulcs elemei hevernek a padlón. Cukor,dohány, sültkrumpli. Az unalomtól tartottam holott itt történnek a legfurcsább dolgok az életemben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.