Kivirágoztatott Arran, a tavasz ismét átvette a műszakot a téltől, mint a fáradt éjszakástól az álmos munkakezdő. A felhők eltűntek a romlott, gyűlöletes gondolatokkal együtt és a levegő ismét megtelt nyugalommal, és békével. Bár nem úgy mint eddig, bizonyos dolgokat már csak a tűz pusztíthat el, de majd' mind megbékéltünk. Luissal megállapítottuk, hogy ezen a szigeten több őrültség történik mint egész spanyolországban. Hétfőn elindultam Brodickba bicóval , ami körülbelül ötven km-re lehet innen, de sosem érkeztem meg. A kereszteződés előtt, megállva azt állapítottam meg hogy a másik irányban még sosem voltam. Így hát megtettem ugyanazt a távot, és elértem Blackwaterfootig. Útközben kb 5-6 lélekkel találkoztam ebből egy kukásautó volt, pár autós, és pár tehén és birka az út közepén. Útközben néha elhagyta a számat pár hangosabb "aztakurva" mivel senki sem hallott , valamint nem tudtam magamban tartani olyan esetekben amikor egy csapat bárányt láttam legelni egy 80°-os hegyoldalon. Vagy amikor sok km\h-val a mezőről egyik pillanatban átszáguldok egy falun ami körbe van véve ősfenyvessel és egy nagyobb patak, vízeséssel teszi ki a falu szívét. Azán persze anyázás veszi át a helyét , mivel amibe belegurulsz abból ki is kell másznod. Odaérve vettem négy redbullt, elfogyasztottam a vételezett mennyiség felét, és újra felfedeztem a taurin csodálatos világát ami csak úgy repített hazáig... egy darabig. Aztán szintén hangot adva magamnak megjegyeztem több kilóméter emelkedő után hogy, ennyit nem jöttem le basszameg. Magam elő kötöttem a két másik vörös bikát is, és egy darabig hűségesen vittek, miközben én agresszív metál vagy dubstep zenével raktam a kazánt meg a nyerget, közben már vicsorogtam mint egy bestia miként üldözi áldozatát, ami mellesleg kiírtotta a családját. Órákon belül elértem az utolsó dombot, ahonnan az út már csak lefele visz. Gyorsulás közben kezemet a fékre teszem, a biztonság kedvéért, és kicsit ráhúzok a hátsó fékre mert állat módjára készülök egy szerpentinre. A gép vonyít és nem érzem a tárcsára szoruló fékpofák erejét a hátsó keréken. Az elsőn érzem. Nem csak a menetirány van fordítva meg a vezető ülés angliában. A kerékpárok fékjei is. Hát persze. Hát persze hogy behúztam az első féket hangsebességnél.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.