rég írtam. A wifi még nem kenyere ennek az országnak mindenhol. sebaj. :)
Durva egy hét volt. Többnyire végigdolgoztam az egész hetet mert egy drága kollegáánk el kívánta törni a kezét egy vonatajtóval. Az ilyen dolgos napok fáájdalmát pedig általáában kocsmázással enyhítettem. A jóöreg bakegér - Instant kombó. szombaton a merlinben meg még szerintem jópár helyen farsang alkalmából kamionos kurvás partikat szerveztek. Ez annyit takar hogy aki kamionosnak vagy kurvának öltözik az ingyen mehet be. éjjel egy körül az instantban mindenhol csak kamionosok meg kurvák voltak. Amíg nem tudtam mi folyik itt addig azthittem hogy valahogy tudatalatt egy isztambuli gettóba keveredtem és én vagyok a benzikutasfiú. Ijesztő volt. De jót mosolyogtam :)
Beköltöztem oda ahova. Első nap élveztem István a "harmadik" társaságát. Megkérdeztem hol van a legközelebbi éjjel nappali. Fél órán keresztül elmagyarázta. Másfél óra kódorgás után a hideg éjszakában találkoztam egy csapat sárgával és tényleg azthittem már kínában lehetek. végül a moszkván vettem egy kiló cukrot... István szeret beszélgetni. Én akkor már nem szeretek amikor ő szeretne. Vágjátok. ----- Tegnap nem volt kulcsom. 4 órát aludtam a lépcsőházba amíg valaki el nem indult dolgozni. ez a második kellemetlenségem. A harmadik a tegnapi hazaérkezés volt. Hajnali 4kor a kapukód beütése utáán valahogy a szomszéd néni kaputelefonja reagálni kezdett és visított. Utána az öregasszony is. Velem. Hogy azthitte baj van. Meghogy beszél az annával. Megnyugtattam hogy nincs baj és fogalmam sincs ki az az Anna. Becsuktam az ajtót mire ő kaparni kezdte az üveget újabb lázas beszélgetésekbe kezdve hogy veszélyes lett a környék (3 zárt ajtón kell bejutni a házba és 3 zár van az ajtókon, a környék szép csendes nyugodt este 9 után egy lélek sincs a tiszta világos utcáákon) Elgondolkoztam azon hogy a néninek sétálgatnia kéne éjjelenként a blaha környékén és észrevenné a külömbséget. Egyszercsak megnyugodott. Nem akarok márciusnál tovább itt lakni :)
A részeg embert nem érdekli mi van balra. Ez tegnap jutott eszembe amikor Koko elnevezésű rendkívül találó és ritka becenévvel rendelkező kellemes társaságú kollegámmal elmentünk a bakegérbe egy sörre instant előtt. Csavart egy pipát a fridays wcben aztán egérben is. Majd sörözgettünk egész este. Az a baj ezzel a gyerekkel hogy amellett hogy dekoncentrált és felelőtlen nomeg pesszimista még undorítóan buta is. A legváratlanabb pillanatokban bukkan fel egy olyan kérdéssel amihez az azt megelőző beszélgetésnek abszolút semmi köze.
pl:
Én: - Voltál pécsen végül?
Valaki: - Jaja, tényleg nem is mondtam baszki volt ott egy olyan...
Koko: - Nem tudtok asztalos melót?
Aznap amikor ez történt, kiöntöttem 30 litter forró pálmaolajat a földre. Nem zártam el a kiengedő csapot amikor visszaszűrtem az olajat. :)
Nem leszek virágárus. Az buzis
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.