Saltedfox

Hogy elfelejtsem kicsit mennyire nem vagyok tisztában magammal, az imént feltekertem budapest legmagasabb betonozott pontjára és kb 70km/h - val legurultam. Fülemben brazil metál zene, az arcom kövér cseppekben folyt el a levegőben és alattam  a bicó mintha egy töbtonnás kamion lett volna. Hirtelen neki akartam menni a világnak. tankhajók olajával elárasztani a földet. Bébifókákat mészárolni. 60ezer éticsigán átmenni úthengerrel. Megölni aki rámnéz, és azt is aki nem. Kicsit jobb lett...

tegnap hajnalban a 4-6os vonalán egy combino ütközött egy furgonnal. onnantól nem járt. mehettem ellenőrökkel telezsúfolt busszal. Nem vették észre hogy februári a bérletem. Ha észre is vette, leszarta. kösz. Valahol a Kálvinon aludtam a Dalmánál. Túl fáradt voltam hajnali 2kor hogy simán odataláljak. És túl fáradt voltam felkelni 9kor. egy gyors tea után haza lettem küldve. elcsodálkoztam a pesti udvarház szocreál gyönyörűségében és beültem egy Burger kingbe. Angolul szolgáltak ki pedig én végig echte magyar voltam. Már majdnemm rákérdeztem a végén hogy "libazsirotok van-e?" csak hogy észrevegyen de inkább hagytam. -ninehundred ten fárinth. Oké. ezerből, thanks. és odaébálltam. beugrottam az oktogonra a lakáskulcsért. odafele az esti villamos balhéból ottmaradt egy kis darab. Egy combino morzsa. Ismertem ezt a hasonlatot. Egy cseszett nagy baleset után amit már mindenki elfelejtett, másnap reggel ott száradó kis vércsepp. senki se veszi észre pedig világit. ordit.Őt otthagyták. Nem elég hogy egy bajlós múltbéli próféta még összeszedni se vették a fáradságot. A villamos sorszáma 01-el végződik. Az volt az első itt. Az a kis darabka egykor millió fotón ficegett. De ma reggel már senki sem vette észre. én észrevettem. Hazahoztam.