Először is itt egy link:
Ahol olyan sportokat űzök ahogy nem fogom soha
Másodszor pedig mocskos egy buli volt. Mocskosabb mindegyiknél. Minden erkölcsi vénát átvágó, szemérmetlen , gusztustalan, trágár, hugyszagú öntisztulás. Ördög űzés. Mocskosul jó buli volt. Köszönöm mindenkinek. És egy jó tanács, ha keveritek a becherovkát a jhonnyval ne tépjetek be másodjára is!
Tudom tudom kedves olvasótábor nemszép folyton a züllésről írni és nem csak ezzel telnek a napjaim csak egyszerűen nem tudok megfogalmazni mást amit átéltem. A Blog indulásakor még sokkal kreatívabba rakosgattam össze a szavakat de mostmár nem megy valahogy. Próbáljam meg? Okkéé...
Egyik nap , talán Vasárnap, igen, a kerepesi temetőben sétálva megláttunk két mókust. És én meg akartam dobni őket gesztenyével. Csak úgy. Nem fájdalmat akartam én okozni csak szimplán meg akartam dobni azt a kurva mókust. Nem értem mi baj ezzel. GYengén dobtam. Épp hogy csak toppant volna a bordáján és semmi baja nem lett volna én meg vigyorogva tovább mehetek. De nem. Ehelyett bepillanthattam a gundel család nyitott sírjába, ahol láttam mi marad egy koporsóban lévő halottból 150 év elteltével. A koporsó teteje. Nah. Ez volt a beteg énem
Múlthéten majdnem mindennap voltam egy koncerten. KFT, Belga, Kaukázus, Gulasch exotica, stb. És minden bulihoz járt egy aznapi társ főszereplő. Többnyire lányok de nem kell egyből rosszra gondolni mert a Dávidot is idesorolnám holott ő igencsak nem lány. Legalábbis aztmondta. Szóval minden napnak megvan a maga arca, és ezek az arcok többniyre pillanatnyi emlékképek maradnak másnapra, isten lássa lelkem nem vagyok geci de ezt nem lehet jobban megfogalmazni. Nyílván nekik is így jön le a későbbiekben. De akkor amikor ott vagyunk a helyszínen akkor ők vannak a célkeresztben . Ő az alfa én az omega. Táncoló milliők, összemosódott szín szilánkok és elfoszló hangok vagyunk egy Tim Burton mesében, akik akkor és ott elválaszthatatlanok. Aztán Eljön a hajnal és az egész történet csúcspontja maga a létezés bizonyítása kusza megfogalmazásban, emberfeletti örömámorban. Az egyik reggel ez nem így történt a befejezés. A mese tovább ment és kirajzolódtak a körvonalak is. Ijedtemben megnyugodtam. Beleszerettem egy lányba. A bonyolultan egyszerű mindennapjaim.
A fene nagy egómnak kurva jól esett a tegnap. Egy kicsit most én voltam tényleg a középpontban és amikor eltűntem kerestek. Szép volt.
És ím egy gyönyörű összevissza blog hogy szóljon mindenről. Én pedig nyugovóra térek mert nagyon durva fájdalmaim vannak a tegnaptól. Most egy darabig nem lesz :
BASSZUNK BE! BASSZUNK BE!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.