Lementem hát sörért hogy meg tudjuk vele locsolni a betonszáraz csülköt. Útközben a a kapu lerakat felé arra lettem figyelmes hogy egy kenyérpirító távolodott egy földszinti lakás ablakából 'szopasd az k*rva anyádat te g*ci" vezényszavakkal, majd becsapódott a szemközti nyugdíjas otthon kerítésének talapzatába. Egy lélek sem volt a párás utcákon, eltekintve egy lézengő szipustól aki a Homeless center felé haladt határozatlan léptekkel. Futólag rám pillantott majd mélyeket lélegzett mannájából. Kiérvén a petőfi útra egy csapat cigánygyerek futott el mellettem. Ricsajuk sokáig vízhangzott a koszos falakról. A lerakatból éppen kilépett az eladóhölgy. Jó idő van. -mondta. Az -feleltem. -Három sopronit kérek szépen. -Hathúsz, másvalami? -Zsömle az.... -Zsömle friss! -Mégsem kérek. -De télleg friss, reggeli. -Nem kell zsömle. - Van tegnapi is. - Nincs szükségem zsömlére! -Szilveszterkor is nyitva vagyunk! -Értem, viszlát. Elindultam vissza a mocskos kisvárosi gettó utcáin. Kövér,kivert galambok hurrogtak végig a hunyadi utcán. Megpillantottam a járdán egy kulcsot. Nem volt kedvem lehajolni érte. Jó helyen van az ott. Kinyitottam a lépcsőház ajtót. Letettem a szatyrot a konyhában. Elővettem a söröket. Majd édesanyám megszólalt: - Nem zsömléért mentél? Sör van itthon.
A faszom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.