Saltedfox

Úgy egyhéttel ezelőtt érkezett egy új srác. A szokásos zavart ábrázat, amiről az ember le se tudja mosni hogy az se tudja fiú e vagy lány. Én és stefan -egy ukrán arc- beszélgetést kezdeményeztünk vele hogy azért mégis nah. Jólesik az az embernek. Névtáblája még nem volt, és az angoljából sem lehetett leszűrni honnan jött mert elég tiszta volt. Olasz. Ha olasz márpedig akkor nem szarral gurít. Régen a konyhákban a hajón csak olaszok dolgoztak de valamiért eltűntek, ezért most őket nagyra becsülik, és meg is fizetik őket. Nahmeg hogy milyen ranggal érkeznek. Simonenak hívják és 1^st cook. Első szerződéssel. Nem semmi ,mondtam. Onnantól kezdve óvatosan közelítette mindenki.

Corfun kihívtam magammal hogy kapjon egy kis friss levegőt a kezdeti zavar után amire igent mondott. 2 perc alatt megtaláltuk a shuttle bust mintha itt születtünk volna. Örömmel hallottam hogy ő is inna egy sört. Ahol letett a busz nemmessze találtunk egy hangulatos éttermet egy templom árnyékában. És mesélt. Elmesélte hogy anyja apja le se szarja, és amint végzett a sulijával egy hátizsákkal elment ausztráliába és online keresett melót. Talált. A kontinens közepén a sivatagban. Havi 8OO ezernek megfelelő ausztrál dollárt kapott és élete legjobb élménye volt. Csak hát lejárt a vízuma. Ezután nyakába vette európát és dolgozott mindenfele. De sosem állt meg. És sosem fog. Mostmár velünk utazik. Azóta mindennap megiszunk egy sört meló után a világ valamelyik pontján.

A másik két jómadár akivel sülve főve az Bora, és Marko a szerbek. Én nem is tudtam h a szerbek ilyen jóarcok. Boráéknál otthon sok pénz van mer anyuci bírónő apuci travel agent a tesók meg a világ minden pontján kanalazzák a banán joghurtot. Bora a család fekete báránya ő nembír a seggén maradni. De most ő is kiugrott. Egyébként ő fotós volt otthon csak nem sikerült a felvételije hajó fotósnak. Athénben bemutatott a nővérének aki felajánlotta hogy jövőre mehetnék vele fotózni. Nem sömmi.

Marko egyszerű paraszti családból származik semmi különös múlttal, de iszonyat jófej ő is. Ő régebben jött csak nem egy helyen dolgoztunk. Vele először Rhodoson beszélgettem amikor elhatároztuk hogy a tengerben ülés , és leégés, sörrel lenne fless ígyhát marko mezitlább befutott a piacra és szerzett mannát. Onnantól tényleg fless volt.

Szóval így áll most a főbb külföldi baráti köröma konyháról és ezzel a bagázzsal megyünk ki mindennap. Tegnap Monte Carloban voltunk ahol egy laza jacht csekkolás és a milliárdosok fikázása után megmásztuk a hegyet ahol az erőd van és megin azon voltam hogy eddig ez a legszebb hely amit láttam életemben. De tényleg. Lenézve apró alakok hangyáztak a mély és világos kék tengerkörül amibe be be lógtak a lemenő nap által megvilágított cédrusok. A háttérben a maroknyi város felhőkarcolói és egyéb lenyűgözó épületei tornyosultak. Ide még vissza jövök-gondoltam. Aztán az utvonalat csekkolva rájöttem hogy tényleg. Még vagy négyszer.