Peter. Mégegy. De szerb. Úgy 3-4 szót tud angolul. Elég vicces egy dolog elmagyarázni neki bármit is. Borának a haverja, és lassan olyan érzésem lesz, hogy a szerbeknek csak annyi idejönni hogy ‘oké akkor most megyek hajóra’. Ennek ellenére jósrác. Azthiszem.
Gergő is elhagyta a hajót. Nem is tudtam tőle elköszönni, pedig vele azért már igencsak négyhónapja együtt voltunk. Mielőtt elment 2 nappal, azt mondta olyan ez mint egy álom. 6hónapig konzerválod magad, aztán ahogy felébredsz otthon, mintha mi se történt volna. Talán azért mert ebben a konzervben valami mindíg változik, annak ellenére hogy minden ugyanaz. Nehéz megfogalmazni. Nehéz azért is mert, soha a büdös életemben nem éltem át annyi mindent mint itt. Ennyi új, ennyi elképzelhetetlen dolgot megtapasztalni talán elég egy életre is. Már akinek. Már eljött az amit mondtak. Már érzem a végét. De még messze van, és ezért az idő megállt. 4hónap elment egy nap alatt. Nem tudom már elképzelni mi várhat otthon. Elfelejtettem a szobámat, nem emlékszem a zöld pulcsim színére, lehet hogy megenném már cukrosan is a túrós tésztát, és az első dolgom lesz otthon esőben csirkepörköltet zabálni. Rémálom vagy olyan amiből sosem akarsz felkelni? Egyiksem. Amint elképzelem a pillanatot hogy a hajó nélkülem megy tovább összeszorul a szívem. Pont úgy mint amikor hazagondoltam Miamiból. Mi vár otthon? Változott valami? Csak egy állomás lesz ezentúl az életemben? Csak kérdések vannak a fejemben, és közben haszontalannak érzem magam. Elfogyott a motiváció mert már elkoptattam az álmaimat amiket még beterveztem. Ezt értsd úgy hogy az otthoni terveimre már nem rózsaszínen gondolok hanem tényszerűen,és közben folyamatosan mérlegelem a hibalehetőségeket. Már nem lesz több új kikötőm a szerződés alatt csak a szokásosak. Aztán nélkülem megy tovább ez a szörnyeteg tovább. Ma kimentem az openre délkörül. Monte Carloban voltunk, és ahogy már tizedjére is megpillantottam Monaco házait, a felhőben eltűnő hegyeit, a jachtokat a kikötőben, akaratlanul is kicsúszott tizedjére is az az ‘aztakurva’. Igaza volt a Gergőnek. Egy kibaszott álom az egész.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.