Harcoltam az elemekkel egy szemeteszsákkal a vállamon. A tenger ordít. A skót nyár tényleg elég indokkal bír hogy állandóan téma legyen. Dáviddal csevapcsicsát csinálunk chili szósszal és megállapítjuk , hogy kelet-európa és dél-amerika utoljára kubában találkozott így Castróékkal.Majd a szél felborít egy kukát. Itt a július hát, és minden kezdetét veszi, még ha az idő nem is akar róla tudomást venni. Hamarosan elérkezem a célig, amiért idejöttem. Az eszköz mely végül fotóssá tehet, már kopogtat az ajtón, amit csapkod a szél. A fesztivál ahol az eszköz szentesíti a célt közeleg. Luis pedig visszatér vasárnap. Minden olyan más lesz a félév elteltével. Fél év hidegben és hangos csöndben. Miért nem zavar? Helyére kerül talán minden... Olyan nyugalom van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.