A mai nap bebizonyította hogy amikre az elmúlt napokban vágytam , beteljesülve valóban lehiggasztanak és feltöltenek. Akartam erdőt, meg kosarazni. Nem, nem erdőben kosaraztam hanem egymás után. Erdőben kosarazni? hmmm... 
Jó 20 km caplatás fel a vértesbe aztán a gerincen tovább. Kedvenc tisztásunkon sütöttünk Martin által hozott sonkát. Én csak snickerset vittem meg chipset mert ilyen városi here vagyok. Panoráma, 23C° , csönd, nyugalom, lefele gesztesre meg 70km\h bozótban, halálfélelem, rákendról. Kisugárzó energiánkat még egy éjszakai kosarazással tetéztük meg csak két szipus forma bepofátlankodott és kezdtek unalmasak lenni. Mindenki haza, nyugalom, peace and love. Reggel 5 kor kelek és a faszom ki lesz :)
Egyre népesebb tábort toboroztam a helpbe. Remélem végig is csinálják. Bár nemtudom miért is ne akarná bárki is végigcsinálni. Mocskos jó nyár lesz. Csak lenne már az. Jah. Az.
Reggel látóideg gyulladással keltem. Tulajdonképp ezért nem mentem dolgozni. Pici láz is hozzátársult és kurva szar egy dolog. Nem tudsz vele mit csinálni. Nem hétköznapi. nem kézzelfogható. Alig létezik mégis mocsok. Algoflex aztán helószia. Majd később megkérdezem kezelőorvosamat vagy gyógyszerészemet a kockázatok és mellékhatásokról.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.