Saltedfox

Meg sem emlékeztem még szegény elhunyt kerékpáromról. Most pótolom.

Im memoriam Crater 2003- 2009

Tegnap megint Budapesten jártam. Táncház. Pozitív meglepetést okozott bár gondoltam hogy nem fogom magam szarul érezni. Katáék táncoltak néha (1X) én meg néztem a forgatagot meg söröztem. ezt csináltuk 10 órán keresztül és jó volt. Az egészet megelőzte egy 8keres késelőskocsmázás ahol a helyi susogós kissebségi ifjak kihívtak csocsózni is. (9-1 nekünk) és 160 volt az ászok. Hazafele igyekeztünk nem komáromban ébredni és teljes siker. pont. De mostmár eljött az ideje annak hogy ez volt az utolsó pesti látogatásom szórakozási célból. 100ezer forintot söröztem el amióta itthon vagyok és veszélybe került egy esetleges albérlet kauciója. Jó ennyire nem drasztikus a helyzet csak elkezdtem felélni az alaptartalék biztonsági kiegészítőjét (:D) Önéletrajz bombákat küldtem minden szakmabeli munkalehetőségre és mérlegeltem az elküldésre alkalmas fényképeimet. 1465 képet találtam magamról és ebből 2 alkalmas erre :D a következő blogban megmutatom mik NEM esélyesek erre. Ami esélyes nyálas. Fúj. Mint ez az egész hercehurca. Ki keres ilyen munkaerőt? Patyolat lelkű mindenhezértő tisztaerkölcső faszokat mint amit az önéletrajzok tartalmaznak. Én csak jól akarom valahol érezni magam.

Mint az a részeg hobó, szinte még gyerek
Mert a lépcsőházadba hugyozott, hülyére vered
Olyan leszel lassan, mint egy gép
Olyan, mint egy gép
Mert éjszakánként az ágy alá bújsz, és bámulsz nyugodtan a semmibe
Meg se mozdulsz, pedig tudod jól, hogy nem hagyhatnád ezt ennyibe
De egy hang legbelülről azt mondja: Ne félj!
Vedd már magad észre! Állj talpra és élj!

Súlyos fáradtság nyom és az a tudat hogy aludnom kéne még mielőtt elindulunk a 2009es táncházba a PeCSába, de képtelen vagyok rá. Zitával ma sokat beszéltem MSN-en és rájöttem hogy én tökéletesen arra vágyok amit most ő csinál. Nagyjából semmit. Jó ez így nem igaz de jelenleg talán tényleg semmit. Tavaly elment Franciaországba Au-Pair kedni majd a riviéráról áttelepedett Párizsba. Összejött egy rendezővel aki dolgozott a sigúr rós mellett sok érdekes zenekarral meg kitudja még mivel. Ennyire nem lettem tájékoztatva. Ennyi elég is volt. Jelenleg Rejkjavikban él a régi\új barátjával és nagyon megvannak. Ezt lekellett írnom. Más is tudja hogy van még iylen :)

Hova mentek? - FeZenre.

Fezenre? Te?

Anyámék fezenre mennek én meg néptáncot nézni. Megőrült a világ vagy értékrendet cseréltünk? Nem számít. Mindenki jólérzi magát és hepiápder.

Tegnap. Belvár. Kopaszok (lásd martin blogja) sok ember, eljött mindenki aki számít hála istennek. A zenét ócsárolták de annyira nem volt rossz mint amennyire. Élvezhető hangulat volt, társalgási szinten fejlődtem(leginkább az illuminált állapotban kultúrált arcot produkáló beszélgetőpartner szintjén), és rájöttem hogy a családi ebédek egy belváros parti után rám nézve tragikus moralitást gyakorolnak. Nah.  Átkozott harangok, tücskök, madarak!
Hagyjatok!

Aludni kell.     De tudod hogy nem vagyok olyan.

Holnap írok. Ma este belvár. Most meg egy laza cigi.

Ez kérem a 77. blogbejegyzésem. Hurrá.

Na figyelj. Te ülsz otthon a kis géped előtt és idetévedtél mert épp valami lassan töltött vagy, ne adj isten félrenyomtál a könyvjelzőid között, vagy esetleg a titkos panamai rajongóm vagy és a rókával kelsz fekszel,ne adj isten én küldtelek ide, mindegy a lényeg az hogy amiért most itt vagy\lehetsz meg kell tudnod valamit rólam. De nem akármilyen információ ez, de nem ám. Az olvasó ennek az információnak a tudatában más szemmel néz majd rám és más értékrendekkel ruház fel. Felborítja a rólam alkotott képét és felépít egy irracionális másolatot, ami teljes mértékben valóságos és elengedhetetlen részévé válik a lényemnek. Kedves eme sorok közt bújkáló barátom! Lépj hát be titkom kertjébe és szakísd le azt az ominózus almát létem édenéből! Tudd meg hogy akarok egy fixit!

És az mi ugye? Kabd be. Nem figyeltél.

Na jó elégtételnek egy info : a Maráczi Attila ma arconhugyozta magát véletlenül.

Különös dolgok tudnak járni az agyamban az ablakomon kihajolva cigizés közben. Arcokat rakok össze az elmúlt aktualitásokból és sosem várt gondolatokat hozok világra. Hiányoznak emberek akiket nem akarok a közelemben tudni, és gyűlölök embereket akik nélkül csak szenveddés a lét. És mindezt sehogysem tudnám érthetően megfogalmazni.

Szó-szó az elmúlt héten édesanyám joggal mondhatta hogy "mindennap más lányt hozol fel?", mert így volt. Nemértem. Bár alapvetően is egy érzelemtömött ember vagyok gyakran elönt a szeretehiány de valahogy ez most nem függ össze ezekkel. És még csak nem is a dugásról szólt. Mert bármily hihetetlen hiába részegen és alapvetően szimpatikus lányokról van szó nem történt semmi. És reggel csak annyit fogtam fel az egészből hogy szarul aludtam. Ezekkel az emberekkel jóba voltam mindíg is és jóba is leszek. És pont. Itt ezennel vége is van. És sosem lesz világos. Mint ahogy az sem hogy miért érzem azt hogy ezzel vége is lenne. Hiszen budapest még egyenéőre nélkülem van. Tervezhetnék-terveztem is, de most nincs kedvem. És ez hosszútávon nem fog működni mert vészesen fogy a pénzem-köszönhetően az elmúlt napok duhajkodásainak. Pedig vágyom oda. Bizony. Csak lassan. Sok cimbora fog ott várni akikkel kitömhetem a hétköznapokat. Ezek közül az  nem mindenki szerepel eme blogban pedig a fejemben főszereplők.Olyan kaotikusan tévednek el az agyam útvesztőjében mint a terveim. Sokan optimistának és határozottnak ismernek. Az is szeretnék mindíg lenni. De rendszerint elbaszok mindent. Sasszézok a bohémélet és a valóság között. De lassan döntenem kell a kettő között. Barcelonát nem nem fogom hagyni. Azt már nem. Az lesz az utolsó bohém elem.

Felhívott ma este 8 körül. Megkérdezte itt vagyok-e? Azt feleltem hogy nem. De Jövőhéten máshogy lesz. Hiányzott a hangja de közben minden porcikáját gyűlöltem azért amit vele tett. Amit velünk tett. És onnan már nincs kiút... Én szóltam.

Én szóltam

Eljött a Miner's Weekend Special 2.napja. Eső. Nagy eső. 20méter után eláztunk Martinnal a térig. Az éden buszmegállóban felszedtünk egy maroknyi embert hogy kultúráltan szórakozzunk velük. Taxival valósult meg az út. Maga a csárli előtt nem volt egyszerű bejutni egy 10cm mély 4 méter széles pocsolyától. A kerítésen átmászva megérkezdtünk kihalt menedékünkbe. Jó ittunk, jól mulattunk miklós , b mint bia martin és akik még odacsapódtak.Tehetetlen fogyasztás mérsékelt állapotok. Amikről már napok óta írok. De mindíg más társasággal ezért említésre méltó. A csárliban történt emberfogyatkozás után átmentünk a pincébe, ahova először nem tudtunk bemenni majd amint beléptem béla üdvözlésképpen egy marék gombát nyomott a számba és ezt egyszer még megismételte. Ami ott lent volt az állapottalan. Mindenki totál kész, szabi agresszív részeg de járóképtelen. A zenét Bence csinálta és egész jól. Hajnali 2kor hagytam ott a társaságot mert már nem hozta a hangulat azt amit szeretek benne. Tudtam hogy ott vége és már semmi sem történhet. És így lett. Délben felkeltem itthon és azthiszem ma sem lesz másképp. Lehet hogy ha minden ugyanilyen lesz kár lenne blogot írnom holnap. Vagy csak ennyit : igazam volt.

A tegnapi pesti út vegyes érzelmeket váltott ki belőlünk. A munka nem váltotta ki a hozzá fűzött reményeket, de nem halott ügy. Az esti program viszont gyönyörű volt. Kata, krisztike Béla ,Béla barátnője éés Andi meg Zsolti. Fridayst látni és megszeretni. Látni. De semmi több. Lisztferencen egypár cigi 2 üveg bor, pálinka. Mjad gyaloglás ki a világból. Andival a lánchíd pesti hídfőjétől a budaiig megbeszéltük az összes konfliktusunkat. Instant. Ami már nem  a régi de az lesz elvileg. Természetesen onnan kibasztak mer a bélával voltunk. Szóval nemtudom érthető volt e amit itt összehordtam mert nemrég keltem. Most meg bele azéjszakába mer bányásznap van vagy mi. Ha nem lenne akkor is mennék. Tökmind1. Minden mindegy.

Az este tegnap menetrendszerű volt. Gödör, sör. Csak a társaság más. Norbi Ati, gombi, bence. Kifejezetten üdítő volt. Züllöttségünk tetőfokát súroltuk kicsit remélem lassan ez már lesüllyed :) Bújtam ma az álláshirdetéseket és meglepően jól sikerült bújni őket úgy vélem. Holnap megyek egy állásinterjúra és ha minden jól megy az nekem nagyon jó lesz. Lehet akkor megelőzöm a többieket és előbb felköltözök Pestre. JAh.

5 órával később

Tonó felhívott hogy találkozzunk Tatabányán. Nemértettem mi ilyen személyes aztán hamar felfedtük a részleteket egy sör mellett. Fel szeretne jönni pestre és társát keresi bennem. Hát, -mondtam- jó. Hazatérvén egy laza teszkózás után meg lent voltam a tegnapi teamel és megint jól vagyok. Holnap már úgysem ez lesz mert végre jön egy nap aminek van értelme :)

Reggel 9kor ébredtem még részegen. Nemtudom pontosan hogyan meg mi de egy lakásavatón voltam. Már odaérvén is meg meg botlottam egy egy kiálló úthibában de ott elszállt már a kép. Ezzel így még semmi probléma nem lenne. Na de a reggel kilenc. És miért? Mert ebédet főztem. Még ebben sincs semmi meglepő elvégre szakmában tart. A probléma az volt hogy bekellett szerezni a tegnap jól kiállatkodott receptemhez a neméppen mindennapi kellékeket. Szóval hajnali 9kor amikor az első gondolatom az volt hogy hogyan oldjam meg a hugyozást úgy hogy ne kelljen felállnom, akkor még nemigen tudtam elképzelni honnan szerezzek kecskesajtot vagy éppen friss szerecsendiót. 9:01 perc körül sikerült mérlegelni az egész helyzetet és arra jutottam hogy most azonnal cselekedni kell. Petőfi kokszon, tegnapi melegszenyó arcomba be, és (soha nem volt még ilyen) találtam egy watt márkajelzéső energiaitalt a hűtőben amit menten elfogyasztottam. Spar. Asszem kedd van és kedden miért vannak ennyien a spárban? (kedd van?) Egy kassza nyitva ugye arra 30 ember. A sajttal nem volt gond úgy találtam meg mintha ki lett volna írva egy függőtáblára hogy "Kecskesajtok", de a sor... Kb 23kg vásárlásra szánt termék mint pl.:shitake gomba , padlizsán meg az ominózus kecskesajt, azért a kasszás hölgy feltételezte hogy lopok az üres táskámmal mert biztosan a 8700ft értékű áruval már sajnálnék megvenni egy snickerset ezért elteszem egy feltűnően üres táskába... No miután minden összeszedtem , leizzadtam és az izzadságomtól majdnem újra bebasztam, a kertben a cukkini bokor alatt a sárban fetrengtem egy metszőollóval ,hazaérvén nekálltam a "mű"-nek. Kicsit feszült voltam mert úgyéreztem hogy ennyi pénzért rendelhettem volna házhoz a gundelből egy saját somelierevel és a ház boraival de fel a fejjel az házi kreatúra! Jó két óra elteltéve most leültem elégedetten a gép elé és nyugtáztam hogy ami ott a sütőben van az egy kulináris szörnyeteg és szívesen elkészítenem hetente többször ha nem kéne egy túlélő túrához hasonló procedúrát véghezvinni érte.

Már így 2 nap után látom hogy én megint unatkozni fogok itthon. Ennek a legegyértelműbb irányadója hogy tegnap regeltem facebookra és azóta fent vagyok. Jó. Tegnap este azért sikerült alkotni. Megint belaktuk egy kicsit a Randevú cafét aztán megnéztük a Gödröt Imrus irányítása alatt. Előbbi még mindíg tetszik utóbbi meg szeretetreméltó de egyenlőre csak egy második világháborús légópincét juttat eszembe. Ennek ellenére a zene jó volt a maroknyi társaság is és külön plusz pont hogy Anita elhozta a kutyát és az rákapott a sörre. Kicsit megnyugodott. összehugyozott mindent, és a lányokat meg akarta dugni. Esettanulmány. Dávid délelőtti hívása üdítően hatott. Hétvégén megyünk "nyaralni" Agárdra. Az márpedig akárhogy is nézem jó lesz. Elhalasztottam a vázvásárlást. Lehetséges hogy több ideig halasztom mint mertem volna tervezni.Szükségem van arra a plusz anyagi biztonságra amit a váz megvételével elveszítenék. Lehet hogy megkomolyodtam? Csak nem...

Hát a tegnapi welcomeom beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Krisztikével meglátogattuk az új Nagy familia beruházást a Randevú cafét. Szép lett. Meg kell hagyni. Pezsgő mer mérne, sörrel. Az üveg felénél megjelent anita és kis barátnői hogy kulturáltan szórakozzanak. Idővel csatlakoztak hozzánk. Majd hosszas beszélgetésekbe kezdtünk a jövőről , munkákról, pestről. Arról a bizonyos "ezen a ponton kúrod el az életed"-ről. Itt én is komolyabban elgondolkoztam az egészen. Még mindíg álommunkának tartom magamnak a partifotóst és a bicós futárt. Ideig óráig még elemeztük ki hol szeretne elhelyezkedni, majd kiki nyugalomba mi meg csárliba hajtottunk tovább. Csárli. Nah itt voltam kurva rég. Fúte. A sok ismerős arc karesz bá  a bányászmosolyával Miki a "basszunk be" kántálásával, a zenegép a madconnal mind mind feltéptek egy régi sebet ami alatt patakokban folyott a mámoros szombat esték kaotikus egyvelege. Amikor még nem volt semmi csak szombat meg péntek és csárli meg anya adj egy ezrest. Aztán ha az ember kapott volt pénze cigire meg két nagyvadászra. De valahogy mindíg több lett. Vagy a pénz vagy a vadász. Szép volt. Tegnap sem hazuttolta meg magát ez az érzés. Annyi külömbség volt hogy nem anyu adott és nem ezrest és nem két nagy vadász volt. Jóval több. Aztán ahogy borultak befelé a tömegszázalékok úgy folytak össze az arcok egy nagy képpé. Hálaistennk ezzel akkor mindenki így volt. Még a laci is letolta a képét debrecenből. Ill most egy panelból. Hajnali 4 fele hagyhattam el a helyet. Nyugalomban, békességben, édesenkesernyésen. Ez a kép a semmi címet kapta. Pedig minden rajta van. Még egy bólya is.

64nap,felejthetetlen, érzelgős, ivásos, változóhelyszínen alvós, izzadós, fázós, egymásvállára borulós, szitkozódós, éhes, jollakott, gondolkodós,bután messze nézős nap után megpillantani véltem drága szülővárosomat egy szétbaszott Rákóczi úttal meg egyéb újdonságokkal. Kicsit olyan volt mint amikor az ember kimegy erdélybe és sokan beszélnek magyarul sok a magyar felirat de valami mégsem az igazi. Na jó édes túlzás, az ziher hogy kurva jó most itthon lenni és alig várom az estét hogy befészkeljem magam oroszlány züllödtebb énjébe. Ó igen.

Az egyetlen gond ezzel a sokáig tartó együttléttel egy helyen hogy az ember hamar idegösszeroppanást kap és ez augusztus közepétől elég gyakori momentum lett. Dávidtól kaptam épp egy smst(ő még ott van) és ez állt benne : "Váááááááááááááááááááááááá" Szószó monotonná válik. Még a piálás is. Az sem volt egyszerű. Képzeld el azt hogy minden este leküldesz 6-7 pohár sört meg valami szokatlan rövidital garmadát. És már képtelen vagy a másnaposságra, inkább ingerültté válsz. És ahogy egyre elindultak haza az emberek úgy borult az ember magába. A végefelé különösen unalmas napok jöttek. Nem volt semmit. Kiolvastam egy újságost pár nap alatt a Geo magazintól a 168 órán át a természet Gyógyászig mindent. Na de ne negatívkodjak. Összevetve az egész kurva jó volt. Meg aztán voltak kilengések(számszerint 2) amikor egyszer egy pesti buliba jöttem fel egyszer meg megnéztem megint mi az a sziget fesztivál. Hát megláttam megint hogy hazamentem amikor átléptem a k-hidat. Kicsit szar is volt látni a helpeseket de vígasztalt a  tudat hogy az nap én fizető vendég voltam és azt csináltam amit akartam. Azt is csináltam. Nagyon.

Fogalmak a Napfény kempingben:

Pizzásbuli : Érthetetlen okokból összegyűlik a dolgozók nagyrésze a pizzásban és érthetetlen menniységű alkoholt fogyasztanak , néha előfordul hogy hordóból. Innen az ember már csak aludni vagy hányni megy

Nindzsázás: Koktélalapanyagok mértéktelen fogyasztása pl: az a jégerízű valami ami annyira nem rossz, vagy pl gyülölcslikőrök. Garantált jóhangulat a vége. A nindzsa az aki egy körből sem marad ki.

Csumi: A személyzeti kaja amit van pofája kiadni a szakácsnak aki a saját bevallása szerint nem, de a pólójára vésett felirat szerint buzi.

Haza: Ismeretlen fogalom.

Sör: Csak KS és PS formában ismert. Utóbbi a Pohár sör előbb a korsó rövidítése. Este 8 tól kezdődik fogyasztása és másnap reggelig tart.

Móló: A hely ahova csak akkor jutunk ki ha senkinek nincs szerelmi bánata és senki sem akar aznak éjjel lefeküdni valakivel.

Aranysakál: a Rókát helyettesítő állat egy felirat szerint. Egyéb források állítása szerint ez egy ragadozó madár ami "bánt"

Apropo Róka. Voltak. sokan. Először csak láttuk. Aztán láttuk a sátorban. Aztán Sokszor arra ébredtünk hogy nyalogatnak. Erről dani tudna mesélni akinek a párnájáig róka láb nyomatok vezettek. Loptak csaltak hazudtak. Szörnyű.

Az egészben a legjobb pillanatok közül talán a belgás karaokizásunk vitte a pálmát. Minden héten nemzeti hiphop a kicsit szomorkás a hangulatom után. Feldobtuk a kempinget. Sasa (az újságos) hatalmas arc volt és családapa mivolta ellenére az egyik legnagyobb kemping spanunk lett. Belga mindörökké! Szar volt végül otthagyni. De jövőre várnak szeretettel. És lehet várhatnak is. Kitudja.

Elek. Mint hal a vizben. Tovabbra is ekezet nelkul egy net cafe-ban. Akinek ez mond valamit megyek szigetre de nem vegig. Nekem mond :)

Ami itt van az gyerekek alkoholszagu mosolygos ingyeneles meg vagy egy honapig. Nincs tul nagy forgalmam lent ugyhogy eleg sok mindenen jar az agyam. de azt majd normalis billen. Mar hetek ota van keddenkent a campingben karaoke ahol mi zarasnak eloadjuk a nemzeti hip hoppot a belgatol. Legutobb hibatlanul es valosaghu belgastyle oltozetben. kar hogy a nemetek nem ertekelik. Majd egyszer felteszem jutubra. es majd egyszer lathatjatok. Na lepek mert lejar ez a szar, meg keszulunk az estere mert ma 11tol a sajat ettermunkben vendegul latjuk a staffot egy sikitos bulira.

ui.: kuldjetek egy macskat

ui.: martin anita meg a tobbi suttyo tolja le az arcat.

Oroszlány... Egy röpke óra erejéig. Soha nem voltam ennyi ideig távol. De valahogy mégis már révfülöp hiányzik. Nemmintha 12 óra múlva nem lennék megint ott lent az alibi sun caféban. Ahol nekünk 50ft a sör. Valamiértr a poszt első hasábját nem lehet megjeleníteni. Értehetlen. És idegesítő. Csak ezt a friss írást engedi. Ami gyakorlatilag 07.12.-én történik.

Jó helyen vagyok. Bár a fesztiválok miatt megszakad a szívem de úgy döntöttem nem helpezek idén. kell a kieső pénz. Főleg hogy a 6 évig hű kerékpárom Révfülöpön eltöltött 3.-ik napján váztörést szenvedett. Béke poraira. Más. Kurva jó arcokat ismertem meg és ezek az emberek mostmár szerintem szerves részei lesznek életemnek. Ámen. Most azért vagyok itthon egyébként mert pestre megyünk egy meglepi buliba a mannába. Nagynéném szülinapja van és kitesszük a szívrohamnak egy régtervezett bulival. Aztán reggel vissza. Ahogy azt kell. Nah. egy jó darabig megint nem írok...

ez a kép várt az alibi café 2 napján a piák szekrényre pakolása után. A polcok elszálltak :) piástól

Hát eljött annak a blognak a megírásának az ideje ami nagyon sokáig a toppon lesz új bejegyzések hiányában. Holnap délkörül elindulok piros biciklimmel a balatonra és ott is ragadok őszig. Jó volt ez az egy hónap amíg itt vegetáltam. Újra közelebb kerültem régi barátaimhoz, újra utaztam az oroszlányi help vonatattal, újabb őrültségekbe keveredtünk és megint lett mit elraktározni a ködös memóriámba. Volt itt pannónia fesztivál, bányatóban fürdés, x-boxozás az éjszakában, rengeteg kosarazás szarrá fáradásig, bicózás, bizonytalan hajnali órákig való kocsmázások, utcán üldögélések és így tovább. Több köcsög szót nem használok de olyan csibészes nyár volt ez. Azért csak volt, mert ami most jön nekem azt nem nyárnak nevezném. Megintcsak életem hátralevő részének első napja és a harmadik etap ami elérkezett. Nem Balatonra megyek most, csak oda indulok el és ott kezdem el megint. Nem úgy kezdem újra mintha elbasztam volna a telet\tavaszt és hazamenekültem. Erről szó sincs. Csak fel kellett töltődnöm. Nekem is és a Dávidnak is. Mert szószó a Dáviddal most együtt vágunk bele ebbe. Ősszel visszaköltözünk Pestre remélem jópár arccal még innen helyből(szól ez elsősorban martinnak ) majd nagyon remélem (és  jövőre többet teszünk érte) hogy eljutunk Barcelonába biciklivel. Érdekes lesz a Révfülöpi nyár. Egy főképp tésztaételeket árusító kis étteremben szakácskodok egymagam lent a parton közvetlen. Az ablakból a balatont fogom látni. Én aki folyton a világvégére vágyik most megnyugattó tényként kezelem a balaton közelségét. Ráérek. Még. Nézzetek majd néha vissza a blogra, fogok néha élménybeszámolni. Vagyis remélem élményt fogok beszámolni. Noshát drága saltedfox olvasók puszilom a tarkótokat, legyetek jók és ha az déliparton jártok menjetek át az északira. Ne egyetek össze mindent , ne punnyadjatok és vigyázzatok a heroinnal mert lefogytok tőle. Találkozunk Szigeten!

Clipper

Lassan lassan közeleg a vége az oroszlányi nyárnak. Mostmár pont voltam annyit itthon hogy kicsit hiányozzon is. Holnap múzeumok éjszakája. Nemhiszem hogy ottmaradok 4.-re is, bár szeretem azt a hangulatot ami akkor uralkodik a városban. Nyugodt, pislákoló, barátságos. Senki sem idegeskedik a sorok miatt, tömegt van de mindenki mindenkinek a barátja. De 1800ért idén inkább eszek. Holnap help és gyereksziget ami már multkor is bevállt kombó volt. Ismétlés. Tegnap Zoliék kifizettek , de egy DVD-re akarják a ballagást. Hát az vicces lesz mert nem igazán fog ráférni. Majd megoldom. Vagy nem. Nemtudom mi köze egymáshoz de amikor délelőtt meggyet magoztam , vagy nemtoudom miért de ATTÓL hogy meggyet magoztam felerősödött bennem a vágy a balatoni nyár után. Vasárnap vagy hétfőn indulok. Biciklivel. miért mert. Ez tesz boldoggá.

 Aki tudja a választ, nem érti a kérdést.

Nah lehiggadtam. Sikerült szétsportolni az agyunkat estére. Ságvári udvarán kétpalánkra meccseztünk többszöri haldoklásig, egy sörrel és 2 liter vizzel. Kevés volt nagyon. Aztán előkerültek a deszkák, görkorik bicók és sportcentrum lett a pályából. Ez hiányzott. A dohányos tüdő végre megkapta az ultimátumot és majdnem feltört  a melkasok védelmező a szorításaiból. Mindenki elhalt majd feltámadt és ment a kosáreső fulladásig és ameddig láttunk. Igen. És most hazatérvén hogy már nemtudok lábraálni elkezdek family guyt nézni mert az jobb mint a south park. www.yv.hu ha valakit érdekel itt fent van az összes rész. A Magyar Szívlapát Szövetség ajánlásával.

A tegnapi feszültség bennem nemhogy oldódott, de mostanra elérte a tetőfokát. Arra ébredtem hogy jóanyámnak nem tetszik hogy alszok fél 11kor és ezt  kiabálással meg külömböző dolgok verbális csapkodásával jelezte. Ez egy elég felszínes gyengepontom. Ha felkeltenek agresszív vagyok, ha üvöltve keltenek fel , ölni tudnék. Felkeltem. Aztán folytatódott. És egyre elharapódzott mert beszálltam én is egy nem éppen kedves oldalammal. Hozzábasztam a sótartót az ablakhoz hogy nyomatékosítsam nyugalmi vágyaimat. Gyors főztem ebédet külön elfogyasztottuk aztán mindentki bemenekült a szobájába. 2-kor elmegy dolgozni és én megint valamibe kapaszkodni próbálok majd. Aztán úgyse jön össze. Az ember az anyjával azért tud kivételesen nagyokat veszekedni mert:

1. Kialakult egy hatalmi erő viszony ami akár át is billenhet egyenlőre de ezt az anya nehezen viseli.
2. Túlságosan ismerik egymás gyenge pontjait, és ezzel hatalmas csapásokat mérhetnek egymásra
3. Az otthon örökké közös támpont. Nem lehet csakúgy elhagyni örökre. Még ha az ember nem is lakik mindíg otthon.

És ez ma tökéletesen mindent felemésztett a bennem lévő pozitív szikrákból. A legnagyobb sérelme hogy nem járok ki a temetőbe a papához. De én ebben nem hiszek. A papa nincs ott. Ő már sehol sincs. El is ment. El sem köszönt. Akárcsak anyám most. Csak ő visszajön.

           Ha el akarsz valamit kezdeni, mindent abba kell hagynod

A DvD amit négyórán keresztül írtam szilánkokban hever a földön. Olvasgattam egy pár régi msn logot mert volt időm amíg írtam. Kicsit el is érzékenyültem régebbi érzelmi szálakon és a majdnem aktuálisakon is. Anyám sem úgy jött haza ahogy az én addigi állapotom el tudta volna viselni ráadásul a dvd íróm is elbaszódott, úgyhogy nemsokára én is ott hevertem a szilánkok közt.  Felkaptam a cratert és elmentem tekerni. -Hova mész? Bicózni -Dehát vihar lesz. Azért. Megpróbáltam kitekerni magamból a felgyülemlett szart de csak szarabb lett. Találkoztam a Márkkal meg a Bencével és velük folytattam. Annyira nem érdekelt mi a helyzet a várossal meg a fesztiválokkal. De lelkesen bólogattam. Nem ő miattuk. Miattam. Hazajöttem és bezárkóztam a szobába. Jóanyám újonnan jött családkomplexusa kifejezetten idegesít. Ne vacsorázzak egyedül. 3-an vagyunk. Persze nem parancsolóan hanem kérlelően, de akkor sem megy. 20 éve vacsorázok. Mostmár késő a szokásain változtatni. Elmenekültem a gép elé mint utolsó mentsvár, és a partnerlistámon olyan embereket kutattam akikkel feledtetni tudom ezt a fasz délutánt. De ez sem jött össze. Persze ennek az az oka hogy azok az emberek akik megfeleltek volna épp nem voltak msn közelben. De lényegtelen, elvesztem. Megnéztem a pankrátor című filmet ami egy kiöregedett pankrátorról szól akit mindenki elhagyott az életében és ezt csak annak végén vette észre. Infarktusa után próbálja visszaszerezni lányát és beleszeret egy sztriptíztáncosnőbe ,mivel már nem bunyózhat, de mindkettőt elbassza. Úgy ér véget a film és Randy "The Ram" Robinson élete hogy egy kosugrással ráugrik ősi riválisára. Nekem is egy kos ugrás kéne most. Mindenféle halálvágy nélkül. Isten ments. Csak fájjon.

56 ftom maradt a pár hete utalt\szerzett tetemes pénzösszegből. Végeredményben nem sírom vissza, egész normálisan költekeztem és ebben volt egy balatoni és 3 pesti kiruccanás. Most vagyok talán 1 hónapja itthon (kereken pont most -a szerk.) és végigzüllöttem keményen ezt az időszakot. De végeredményben élveztem , a kezdeti unalmat leszámítva. Lassan eljön a dátum amikor 3 hónapos vakációját megkezdi a blog. Ha csak nem találok a balatonon wifit. Kíváncsi leszek erre a nyárra. Ha sikerül több feszttel megtarkítani akkor kurvajó sorunk lesz. Bár az túl szép hogy igaz legyen. nah nem elmélkedek a konkrét jövőn többet mert már csömöröm van tőle

Tegnap nézettségi rekordot szenvedett a blog. Nemtudom hogyan mert nem is írtam, és a design váltást meg nem kürtöltem szét. Dehát istenem. Evvan. Ezt a képet azért tettem ide mert ilyen fejjel keltem.Kicsit ingerült vagyok a reggel -délelőtt miatt. Édesanyám ha vízórát olvas akkor a héten megállás nélkül csörög a telefon a lemaradt fogyasztók által. Ez kurva idegesítő folyamat. Csak csörög csörög csörög csörög és eszében sincs abbahagyni. Aztán iylenkor a mobilom is rákezd és a túlsó végén kétségbeesett kérdések hogy miért nem veszem fel a vezetékest. Szóval nem szeretek erre kelni. Főleg hogy a mai nap lesz az amikor megnézem azt a borzalmat amit felvettem pénteken és kiírom 2 csodás DVD-re.

Tegnap. Kosarazás a hegyen jó sokan . Számszerint 10en. Majd garázstető ahol vizet ittunk és deszkáztak. Meg igazoltattak. A Sünök csendháborításért. Átküldtek minket pajzánkodni a sparhoz. Megköszöntük. Elmentünk. ott már lettünk vagy 16an. És ott már sör is volt. Meg ott már hangulat is. Jah. de kár kertelni, nyár van és pang minden. És kibaszom azt a geci telefont mindjárt.

Nah. Kicsit megreguláztam a külcsínyt meg a belbecst. Ilyen ha az ember visszakapja a photoshopját. Oldalt van egy indafotó sáv ahol épp a pafe ritkábban forgalomba hozott képei láthatóak. jjjah. Na ebből blogírás este lesz mert most letépek a dániellal. Csak meg kellett írnom ezt mert így leszek nyugodt :)

Mert spontán utazni tudni kell. Éppúgy ellehet baszni mint mesterien csinálni. Én az előbbivel kezdtem a tegnapi napot aztán átcsapott az utóbbiba. Azzal hogy a pesti buszt választottam majd tatabányán elhagytam annak reményében hogy a 20 perce elindult gyors a keletibe csak csak késik. És lássatok csodát késett. 20 percet. Pedig már otthon esélytelen volt mivel azt a kibaszott 11:52-es vonatot rendszerint 4 perccel korábban indítják. Előttem. hrrrr.

Szerintem pont leszarod hogyan utaztam úgyhogy éles váltás.

Már a gyereksziget bejáratánál találtunk egy srácot aki bicóval átesett a sinen és ömlött a vér a jobb feléből. Gyors leltár mink van, és már folyt is a betadine a gézhalmokra. Elláttuk, megköszönte, reméljük még él. Eztán végigkosaraztuk az egész járőrözést és egész elvoltunk. Fél hét körül elhagytuk a K hídon azt a bizonyos augusztus közepén feelingesebb szigetet és átmentünk a pecsába, elvileg járőrtáskát leadni gyakorlatilag meg ott is járőrözni hooligansen. Ez a hooligans bár nem a szivem csücske azért jobban játszott mint tegnap a bányászba Tibi&Andor mulatós duója. Meg a látvány világ is szebb volt a csillogó konfettiviharral meg a lángcsóvákkal és a liftező szipaddal mint a 2X6 méteres pódiumon álló szintiseké. Na dehát mindennek megvan a maga varázsa ugye... Dani meg Ricsi voltak a napiarcok egyébként. Velük folytattuk hát utunkat az éjszakába oktogon felé. Átsuhanás a fridays előtt mélylevegő, lisztferenc tér (levegő ki) (emlékvihar) bor kinyit. Bor megisz. Ricsi némán másodpercet sem felemésztő gyorsasággal hány. Danival ezen nevetünk. Mikivel találkozunk a megállóba és elkezdődik a vesztő. Beleutazunk az éjszakai 8.kerületbe majd ott többször eltévedünk. Hamarosan megtudtuk hogy a diesel klubbot keressük. De ettől még nem találtuk a népligetet. Hajnali 2-3 tájában lett meg. Dani és Ricsi pénz hiányában elmentek hazafelé. Én bementem a mikivel. Dubstep odabent spangli hátul. Egy elmosódott arc arra kér hogy mozogjak. Hosszan gondolkodik ott -a forgó mindenségben - hogy miért is mozogjak. A miki csak állt és nézte a fényeket, és én kihasználva épp az agyszünetet elfolytam a wécéig.

5:21 Vasárnap:   Szomjas vagyok. Ez volt az első. Szem kinyit.

Második :

hol vagyok szomjas?

Andi tegnap tucatnyi smsben és két hívásban kérlelt hogy menjek fel hozzá. Szépen kért hogy menjek fel majd szinte könyörgött. Egyedül volt és nyűgös. Nem mentem el. Nem szabadott. Nem lehet. Megőrülnék utána.

Akkor kezdtem igazáőn kényelmetlenül érezni magam amikor már az összes öreg cigányasszony "petike drágám" nak hívott és etetni akart. Anyám. Hajnali 4ig tartó számomra semmi élvezetet nem nyújtó intervallum volt ez. Még a gyárilag nemes gesztusok is fusztráltak vagyis inkább undorítónak találtam. Például amikor egy százkilós és oszd el tízzel éves kölök odaszól hogy : - Hee! Ke sör? Házzák? - Nemkösz. Amúgy. Biztos. Jófej. Meg minden. Nah jó erről a témáról kattanjunk is le.

Már elkezdődött a help és én még itthon vagyok. Végülis mindegy is mert délutánra kell az energia gyerekszigetre ahol járőrködünk bizony. Szépen. Katonásan. Csak kár hogy odarendeltem egy tucat új embert a pecsa elé és azt se tudják mi a stájsz. Többek között a Zolejt. Jah. És andi felhívott tegnap. És azelőtt is csak nem tudtam felvenni. Majd várt egy guszta levél  iwiwen. Válasz. Egy hétre az smsre. És nem egészen olyan amit vártam. Nem tudom eldönteni pozitív vagy sem. Olyan szeretlek is meg nem is levél volt. Amiben az a furcsa hogy eddig nem tapasztaltam a szeretlek részt. Hmm. Nemtudom. Még az is lehet ma összehoz vele a sors egy találkát. De most GYEREKSZIGEEEET. Hogy keveredek én állandóan ilyen köcsög helyekre...

Alig 6 óra izzasztó fülledt zajos vonatút után megérkeztem arra a bizonyos Révfülöpre. Átlagos balatoni falu, sehol egy szemét az utcán sehol egy teszkó sehol egy magyar. A kemping elragadó a balaton ciánkék, a főnök kedves alkoholista saját bevallása szerint. Minden jó lesz. Igazság szerint amikor jónak látom akkor mehetek le 23.-ig. Lehet előbb, lehet utóbb.. Éjjel egy hangulatos mólón sörözés után egy lakókocsiban tértünk nyugovóra ahol kényelmesen 11kor keltünk. Természetesen aznap bénult meg az ország vasúthálózata hogy 8 óra alatt jussak haza. Leszakadt felsővezetékek száron, különleges időjárási viszonyok füzfőn,korábban indított vonat Kelenföldön, fővonali vágányzár Budapest - Győr között. Közben 30C° - Vihar -Szél - megint 30C°. Tatabányán összefutottam a csízivel meg a krisztikével és hogy elfeledjük az utazás borzalmait a szantomasszóban kerestünk menedéket az eső elől. Sör pizza jéger sör pizza jéger Rózsa Tomi akit rég nem láttam(egyébként ottlakik a szantó fölött ami egész vicces) Jah. Asszem jó lesz ez. Ma meg ballagás amihez aztán kibaszottul nincs kedvem.Sebaj. Majd a help helyreráz. Ami ú. Az is korán lesz...

A holnapi blog címe: EthnicPhobia