Saltedfox

Whááááááárom azt a retkes pénzt a számlára. Abban a pillanatban amint megjön orientálódok balatonra. Megbeszéltem a ballagást a zolival.A sörházban rosszabbnál rosszabb arcok között vártam azt az embert akitől ezek is félnek. Martin érkezéséig én leszek a kissebbség egyedül ott. Fantasztikus lesz. Nembaj. Így megnöveltem esélyeimet Fishing on Orfűre. Semmiképp sem elhanyagolható. Ha már a nagy-kisfeszteket kihagyom legalább a kis-kisfeszteken legyek ott. Kell a yangomhoz a fesztying. Ma sem csinálok veszélyesen semmit. Kivéve ha megérkezik az a bizonyos pénzösszeg. Már írni sem tudok. Csak kapkodom össze a foszlányokat az agyamból. Most még abban sincs semmi. A lényeget kiírtam magamból, és az nem sok : elmenni innen. Tökéletesen üres vagyok. Nincsenek érzéseim nincsenek nagy igényeim és nem is gondolok tovább annál ami éppen eszembe jut. Tönkretesz ez a nihil. Legalább nem tart sokáig. Nem SZABAD sokáig tartania. Addig főzök valamit.

Elkezdtem feleslegesnek érezni magmat úgyhogy kurva gyorsan csinálnom kell valamit. Már lassan 2 hete vegetálok.Mehetnékem van már a világba. Itt lehetne már az a bizonyos július. Akár az elseje.

Nem tudom a neved,
Csak hallgatom, mit ugat a mély.
Szívesen szánkóznék lefele veled,
De engem nem vonz már a meredély.
Dugd le az ujjad, dőlj meg egy kicsit,
Míg hánysz, én tartom a fejed.
Rakétákat lő a telihold,
S te valahogy nem találod a helyed.

Ajjajjaj

Megint. A mostani éjjelek meglehetősen egyhangóak, mindegyik valami összejövetellell partyval végződik. Tegnap Norbiék garázsában ismét sok ember összegyűlt valamien apropóból és rengeteget ivott. Miközben náluk homályoskodtam, és fotózgattam egyre inkább rádöbbentem hogy nemszabad úgy lelankasztani a fotózást ahogy tettem az elmúlzt évben. Sok jó képet csináltam még nagyon szar fényben részegen is. Lehet megfogadom jóanyám tanácsát és nevezek egyszer valahova.

Pénteken megyek kamerázni egy cigány ballagásra. Szerintem vicces lesz. Az apuka 105ezer forint értékben vásárolt alkoholt. Mondom én hogy vicces lesz. Tényleg! Ma van a választás ugye? Höhö. Arra is kíváncsi leszek. Bár szerintem semmit nem változtat a helyzeten hogy kapunk egy másik szimbólumot akit lehet utálni. És akkor ennyit a politikáról. Este felhívtam andit hajnali 3 körül. Ő is részeg volt, én is. Aztmondta beszélnünk kell.

Ó valóban?

Limonádét iszok. Tökéletes az most.

Megint sztróberizünk. Tegnap leszedtünk kistermelői mennyiségű epret anitával a kertünkben. Megismerkedtünk egy kert faunájával és flórájával és még egy csigával is fotózkodtunk. Ami délután következett az nagyon partigyanús volt. Egy 5 perc alatt leszervezett találkozás a hegyen majd 20 embert és 20 liter bort eredményezett. Lehányt lépcsők széttört üvegek amin ma már az oroszlány 50 túrázói tapostak. Szégyeljük magunkat. Ez nem volt szép.

A mai help bár unalmas volt, egész szórakoztató. Sapkakötést tenni a miki sokéves dús rasztájára kihívás volt de megoldottuk egy először fiúnak vélt lánnyal akinek nem tudom a nevét. Hazafele vonat semmi nafta, ahogy a régi szép időkben. Balatonra nem jutottam le mert fizikai és idegi állapotom nem alkalmas új dolgokra ma. Főleg nem 4 órás utazásra. Ami nem új, csak idegesítő. Szóval az elérhetetlen Dávidnak üzenem (jah amúgy az internet is létezik mint olyan te náci) hogy bármelyik nap kész leszek az útra csak ma nem. A ma este epermámor és a feledés jegyében telik.

Nem tudom ilyen egyszerűen elfelejteni Őt.

A tegnapi napot rendezte :a sors. Miután fent voltam andinál, csinált tojásos krumplit és végignéztük az életét képekben az új laptopján, majd elkísért a moszkvára ahol nyilvánvalóvá vált hogy lekéstem az utolsó vonatot, szakított velem. A poén az hogy ő még ezt nem tudja.

Miután lelettem rázva azzal hogy most dolga van mennie kell, elleszek? [hogy a picsába ne lennék el egyedül pesten pénz nélkül éjjel] elbattyogtam a fridaysig lacika tartozása leróvása miatt meg a leviért hogy nyújtson lelki támaszt ezügyben mert csak ő tud. Egyik sem jött be, nem dolgoztak. Viszont rávettem a Renit és a Bettit hogy menjünk a Liszt ferenc térre piálni. Pont ahogy egyhónapja azon az estén amikor összejöttem az Andival. Jött a kokó is egy cigivel csak hogy előtörjenek a szavak. Már az éjjel nappalinál rájöttem hogy valami nem okés a levegőben. Majd kicsattant az első : "és, andival minden oké?" és akkor belémtört a kibaszott felismerés hogy : Bazmeg! Mindenki tudta. Csak én nem akartam. hogy lehettem ekkora fasz. Na hogy. Így. Biztonság kedvéért rákérdeztem hogy az andi összejötte újra az ex petivel és azt kaptam rá hogy : "Tényleg nem beszélt neked erről?" Hát nem. Végignéztem ahogy 5 órán keresztül egy rohadt puszit nem ad, és akkor sem esett le. Akkor sem esett le amikor láttam wiwen hogy frissítette az adatlapját de fent hagyta az exes képeket. Semmi nem esett le. Egy kicsapás voltam az életében, búfeledés. És kivétel nélkül mindenki tudta hogy ez lesz. Csak én nem. Pedig nyílvánvaló volt. Nyilván. Volt. Így jártam. Megint.

Erre annyit mondok BlaBla :

Mikor azt mondta, hiába hisztizek, hiába kérek bocsánatot, már késő,mert
Mindennek vége, fizessek érte, igyam le magam valahol,
Erre nevetni kezdtem, összeestem Ő tátongó szemmel csodálkozott,
És a biztonság kedvéért rákérdezett, megértettem-e, hogy mit mondott?
Hát értem én, én ne érteném?
Nagyon is értem én, én ne érteném?
Én ne érteném?
Én ne érteném?
Hát értem én.

Nem vagyok én hülye.

hajnali 11kor arra lettem fiygelmes hogy 2 telefon üvölt a fülemben. Felvettem hát a szimpatikusabbat a másikat meg földhözbasztam. Menjek a kertbe. Mama. Jó.

Amióta a papa meghalt a kert hánykolódik térben és időben. De kétségkívül a gyümölcsök ebből mitsem vettek észre. Leszedtünk vagy 6kg epret és mégtöbb meggyet. A cseresznyék már lerohadtak azokat bebuktuk. Durva volt látni a kertet. Nagyon rég nem voltam. Azóta a szomszédok is meghaltak és olyan kies lett az egész. Rengeteg emlék tört fel bennem és szinte alig szólaltam meg odakint.a mamának is jót tett hogy kijöhetett. Egyedül már nem mer. Az eper meg amúgy fasza egy dolog. Hasznosítani is fogom az epermennyiséget egy eperfelfújthoz eperöntettel epertumixxal. Király. Azthiszem hétvégén meg egy cigány ballagáson fogok kamerázni, és a bevételből elmegyek fishing on orfűre. Holnap révfülöp addig meg kínomban Sims 3-azok. Csáh

Még nemigazán hevertem ki a hosszúhétvégét. Igazából a tegnapi blogot még azthiszem részegen írtam. Bennem van még a "hiányzikafesztiválfeeeling".Tegnap 4 óra körül lefeküdtem délután és ma reggel 10kor keltem. Kicsit beteg vagyok, és mocskosul éhes. Olvasgattam gasztroblogokat és megjött az ihletem valami főzéshez. De nemsok minden van itthon úgyhogy lehet hogy csak egy fullos lecsó lesz belőle. Érdemes olvasgatni ezt a Chili & Vanilia blogot. Egy volt Diplomata csaj írja évek óta aki körbeutazta a földet. Ha valaki tudja mi a nemzetek konyhája akkor az ő. Jah. A sátrat ki kéne nyitni mert bepállik. ehhez átkell vinnem drága nagymamámhoz. Ehhez nem nagy kedvem van, de legalább szerzek cigit a Gesznyétől. Remélem. Holnaptól elkezdem dátumokra osztani a nyarat és megkezdeni a motivált sikeres életvitelt. Csütörtökön meglátogatom Andit és a balatont. Külön külön. Remélem mindkét találkozás újat kíván majd.Az egyikben szinte biztos vagyok, a másik meg sajnos rajtam kívül senkit nemérdekel szerintem. Lehet hogy jobb lesz így. De ha így lesz ahogy gondolom akkor veszek egy Rc autót :D ÉS LESZAROK MINDENT IGEEEEEEEEEEENNN

TICK TICK TICK TICK TICK  BOOOM

"Egy szemétdombra szültek, de ők is kikészültek"

Mind elcsodálkoztunk azon hogy mennyit ittunk, és milyen jól éreztük magunkat. Az idei PaFe nem csak az előző pafékhez képest volt jó, hanem véleményem szerint kiütötte a voltot és a soundot is. Rengetegen voltunk. Rengeteg ismerős. Sosem kellett egyedül lennie az embernek. Kurvajó koncertek és olcsó ivászat. Csak az idő volt szar. Bár nekem személy szerint semmi bajom nem volt vele. Egyszer volt egy nagyobb vihar (a teszkótól láttunk egy tornádót) de mire bemenekültünk a fesztivál területre már vége is volt. Már az odaút is vicces volt. A vonaton megismertem 6 formát akik gin toniccal kínáltak. Aztán palotára érve együtt leestünk a vonatról. Ittunk és még mielőtt beértünk volna még betértünk kocsmázni is. Taxival a parkerdőbe kíbővült társaságunkkal és erőteljes várakozás. 5 óra delírium. Délután 4 órára amint megérkezett Oroszlány a helyzet tovább éleződött odabent. Tankcsapda Kispál a többire meg már ki emlékszik. 2 órákat aludtunk és 2 percenként söröztünk. Mindenki ott volt aki számított. És baszott jót buliztunk. Olyan emberekkel is összehozott a sors akire igazán nemszámítottam. És még a securitysek közül is sok cimbora volt.Pafe a miénk. Belopta magát a szívembe ez a kis fesztivál. Csak sajnos jövőre talán már nem is lesz olyan kicsi. Képek hamarosan.

 Csak szemétdomb, csak disznóól,
Ez a szanaszét baszott Rock'n'Roll.
Le az utcára, ki a térre,
Senki se lökhet félre.
Patkány vagyok, de nem féreg.
Az élet a legjobb méreg.

Az  

élet

a legjobb

méreg...

Eperszezon,cseresznyeszezon,fesztiválszezon. Ezek kezdődnek most. És mindet szeretem. Holnapután PaFe de előtte még körbeutazom a fél országot keresztül kasul, egy kilépőpapírért egy állásinterjúért,egy lányért és egy Dávidért. Nagynénémnek eszébe jutott az egyhónnappal ezelőtti névnapom úgyhogy nem küszködök anyagi gondokkal a fesztivál idején. Pozitív. Holnapután ilyenkor már masszívan foglalunk kb 38 sátorhelyet a többtucat oroszlányinak :D

Tegnap este. Kata meg a petije. Egy üveg törley. Öreghegy. Majd magunk mögött hagyva a hegyet összetalálkoztunk egy kissebb csoportosulással: Anita,Betti,Laci,Miki. Miki ugye utál az annás konfliktus óta amiből fogalmam sincs mit tud\hisz a miki a tegnapi egyetlen beszólásavégett. De majd idővel ez is elmúlik. Végtére is egész jól elvoltunk a sportcsarnok lépcsőjén sörözgetve. Később a társaság fele lemorzsolódott és mi 4en(betti,kata,peti,én) folytattuk az utunkat a táncsics éjjelnappali felé. Egy üveg pezsgő kobraával és 2 üveg bor csatlakozott a szervezetünkhöz és egyre elmélyültünk a szívünket leginkább mardosó témákhoz. Tökéletes oroszlányi lerészegedés volt. Viszont nem vettünk csirkét.

Folytatódjon a fesztiválkép sorozat. Volt nagyszinpad, 30Y 2008

A pesti élet egy olyan bioritmussal áldott meg hogy ne tudjak addig aludni amíg azok a geci madarak el nem kezdenek csiporogni(ez király szó).  Talán ennek köze van ahhoz is hogy mocskosul sokat gondolkozok mostanában. A lehetőségek idegesítő sokasága a nyárra, illetve kettő de az épp elég : Help vagy Balaton. Bár már ezt a kérdést eldöntöttem egyszerűen mindketőőért fájna a szívem. Elég ha beteszek egy underworld számot már eszembe jut hogy nem leszek ott soundon. Közben igyekszem kirázni a fejemből hogy mi lesz ősszel. Nemintha benne lenne...

Este Martinnal elindultunk bicózni. Kimentünk az égeresi tóhoz megnézni a kisvastagékat pecázás közben. Tök pecáznék. De az már tényleg túlzás lenne. Pontosan nem tudom elmagyarázni ezt mire értem. De annak érezném. Aztán felszedtük a Gombit a táncsicson és elmentünk sörözni a hídra amit kiveséztünk hogy nem is híd. Csatlakoztak a krisztikéék , aztán pőár óra mulva mindenki hazamorzsolódott. Hihetetlenül üres nap volt. Gombival holnap kimegyünk a kertünkbe és karámot építünk. Kitaláltuk hogy csirkéket fogunk tartani. Már kimondani is gyönyörű. Ennyire unatkoznék? Ez legalább akkora hülyeség lenne mint amikor Ozzy Osborne aztmondta az a denevér amibe beleharapott már döglött volt és úgy repült oda. pfff. Felhívtam éjfélkor Andit. Nemtudott beszélni mert a ZP-ben volt. Elkésett egy napot :) Igazán nemtudom miért osztom meg ezt a nagyvilággal. Kicsit hozzámnőtt ez a blog. Már gátlástalanul teleírom mindennel. Pedig olyan egy két mondatos iróniás-versesnek indult. Apropo. Tegnap már 54en olvastátok, 76 oldalletöltéssel 5 féle böngészőn. Hát nemtudom mivel érdemelte ezt ki a saltedfox de kösz :) Ez a kép Balaton Sound 2008 Fatboy Slim Star 69 c. száma alatt készült. Nah megyek mert elkezdtek csiporogni ezek a nyomorékok.

Igen most tereltem :)

Hát konkrétumok azok vannak is meg nem vannak. Ugye. Paféig négy nap, Balatonig 3 nap. Jah. Ez most az új. Lemegyek Dávidhoz szerdán lezsírozzuk a kempinget és utána bátyja borászatában lerészegedünk. És onnan Pafe. Viszonylag gusztán hangzik. Csak még elő kéne rá kaparni egy szükséges pénzösszeget. Itt tartunk most.

Mára kicsit lenyugodtam. Bár felkavart a tegnap tisztában vagyok vele hogy hiába nem kenyerem a türelem, most valahogy muszály lesz. Bár kurvára nehéz türelmesnek lenni ebben a 3-szorosára gyorsult életvitelben, ahol minden a következő percben dől el. Teszem hozzá rossz lenne ha nem így lenne. És már nemtudok ki igazodni magamon sem. Ami konkrét végtére is az az hogy beleszerettem egy lányba hosszú idő után de pont akkor hagytam el a várost amikor nem kellett volna. Amíg ott voltam éjjel nappal együtt voltunk, most meg hát. Én megtettem mindent. Tegnap átértékelte az életét.Ezért nem jött. "nézek előre egy órát kettőt aztán jó lesz " Még a gondolatától is rettegek hogy tovább gondolkozzak negatív irányokba és fejestugorjak a melankória fekete óceánjába. Alapjába véve jólérzem magam. Szabad vagyok,nem emészt semmi, előttem az élet és végülis szeretnek is. Mi a fasz kell még? Egy szál cigi. Most.

Házi Feladat: Mindenki értékelje át az életét és ennek a blognak a kommentjébe írja bele sikerült e.

Help. 4 órában. És ennyi. Ez lett a nap csúcspontja. Az oroszlányi tömeg hazament én meg be az oktogonra lefixálni az estét. Dávid nem jött el, andi sms-t írt hogy rendbeszedi az életét, sajnálja, Gábor meg szimplán el kedvtelenedett. Egyedül kiültem a margitszigetre egy sörrel és próbáltam valakibe még kapaszkodni. De nem jött össze. Elindultam haza, depresszív számokkal a fülemben, csendben bebasztam a vonaton és itthon a nagy büdös semmi fogadott. Hogy tudott eg yhét alatt megint így kikúrni velem a sors? Talán ez így leírva nem tűnik olyan drasztikusnak de higyjétek el ez most megint az. Az egész mögött van valami mélyebb szopás. Nem akartam írni. Pont azért hogy elkerüljem ezt a negatív véleménynyílvánítást. Bocs.

egy kép amit csináltam amíg magamba roskadtam a szigeten :

1 nap és unom az egészet. Már feszült vagyok , már nem vagyok képes semmire és már mennék vissza oda ahova való vagyok. Hiányzik az andi, és az őt körülvevő közeg. Azthiszem a mai nap eldöntöttem hogy soha nem fogok már oroszlányban lakni júnuis után. Már nem is vagyok ide való. Egy két ember megmagyarázhatatlan indokok miatt megutált, de nem is ez a baj, egyszerűen itt már elvesztettem a fonalat. És eddig nemtudtam hogy van ilyen de : kétségbeesetten unatkozom. Még a bicómat sem voltam képes megcsinálni mert feszélyezett a környezet és az utcáralépés. Majdnem tejszín nélkül csináltam carbonárát mert nem akartam lemenni a boltba. Vannak barátaim és találkozok is velük de ő velük is jobb máshol. Péntek van. Régen Pénteken már 20an hívtak akárhova. Most mi van? Nemtudom. Oroszlány. Már nincs rád szükségem.

5 nap paféig ahol ott lesz a fél város. Igen. az lesz jó.

Mikor hazaértem döbbentem tapasztaltam hogy vérzett a hátam, nem mozdult a jobb csuklóm, elfogyott az össszes pénzem, elhagytam a zsírúj napszemüvegemet, egy bkv csekk van a zsebemben, megrepedt az iphone kijelzője és fáj a fejem.

Tegnap találkoztam az Andival és az öccsével a margitszigeten. Bevágtunk egy üveg bort meg egy félüveg becherowkát. Aztán ZP. Tökéletes volt minden. A bejáratnál amikor megkérdezték hogy "szúró vágó eszköz?" eszembe jutott hogy van nálam egy 20centis zwilling konyhakés. Nagyobb fennakadások nem voltak. Odabent minden szép és jó volt, a kelleténél több almabort és sört öntöttünk ki pocsékba de bátran költöttem a pénzt. Kár volt. Volt aztán minden. Pogózás , lassúzás, ikszelkés, reppelés, retrózás. Jó volt. Addig. Amíg ott voltunk. De a déli melletti parkban való 4órás alvásom már kényelmetlen volt. s hideg. Sebaj. Több ilyen mókára már úgysincs pénzem pafééig :D Ide ellentétbe a többi internetes gyöngyszemmel, azt a közös képünket tettem ki ahol andinak csukva van a szeme :)

76-ban született Somogy megyében. Ezt még biztosan tudta.És talán a nevét: Laci. Bár ez most ott a margit híd és a szigetvég találkozásánál lévő padon egészen jelentéktelennek tűnt. Elveszett, túllőt azon a célon is ami már rég nem volt cél számára. Nem is voltak céljai. el sem tudta már képzelni hogy érte el magában ezt. Nemsikerült annyit innia hogy ne tudjon gondolkozni. Pedig igazán megtett mindent.   Amikor még családos volt szeretett úszni. Minden héten elvitte a fiát Bencét a Komjádi uszodába. Addig élvezték a klór és a szauna túlhevtett bükk szagát ameddig csak meg nem éheztek. Otthon már várta őket a család hiányzó láncszeme valami aktuális étel-őrültségével. Nem tudott főzni, de mindent megtett hogy ezt leplezze. Ezt a férje is tudta. Bence meg ezen nőtt fel. A családi idill ennek ellenére egészen estig el szokott tartani. Laci esténkét egy két cimborájával rendszeresen meglátogatta a lakótelep egyetlen igazán lepusztult kocsmáját. Végeláthatatlan történetek csodálatos múltakról, és tervezgetések az egszerű jövő felé. Ez ment minden este. Laci mocskosul unta idősebb letisztult cimboráinak "csodálatos" történeteit. Túl szépek voltak.Nagyon jól tudta hogy Berci bá sosem volt hajós kapitány és nem volt mesterlövész vietnámban. Mégis mindennap végighallgatta ugyanazokat a sablonos hőstetteket, amikből lesírtak a tegnap esti akciófilm általa is látott csúcspontjai. hazaérve mindíg nagyon ingerült volt. Elsősorban magára amiért nem képes kitűnni ebből a közhelyből amit életének nevez. Hazaérve a felesége Zsuzsa már csak egy célpont volt aki kihívja maga ellen a sorsot. Tudja hogy ilyenkor megy haza és hogy részeg. Miért kell nekei ezen felhúznia magát. A gyerek is csak felkel. Két hónapja ütötte meg először. Akkor napokig bántotta a dolog. De nem engesztelte ki. A gyereket vígasztalta. Mint mindíg. Ha Zsuzsát bántotta Bence kapta a bocsánatkérést. Ez nála így rendben volt. úgy vélte. Reggelente felkelt és a ház előtti buszmegállóban várta a 102es buszt. Szerette ha eltud szívni egy cigit amíg megjön. Zsuzsa a cigivel is basztatta. De a gyerek előtt sosem gyújtott rá. Nem értette miért hergelei magát ezzel kora reggel. felszállt a buszra. Nem kellett bérlettel bajlódnia, BKV-és volt. A moszkva téren felvette a 96-os buszt és este hatig azzal töltötte munkáját hogy fel s alá vánszorgott a deák tér és a moszkva között. Végig gondolkozott. Nem volt elégedett a családjával, a munkájával és a barátaival sem. Haza felé aznap korábban betért a kocsmába. Örjöngve üdvözölték műbarátai egy egy fröccsre invitálva a korai betérés végett. - Ma van a születésnapom. Mondta. Hazudott. Fel akarta magát vidíttatni. Aznap nagyon hamar lerészegedett. És tetszett neki hogy ilyen ravasz volt. Nem fizetett semmiért. Hajnali 3kor a kocsma bezárt.Még nem vágyott haza. Zsuzsa már számtalan nem fogadott hívással bélyegezte meg telefonját de azt méginkább leszarta. Egy hajléktalan új barátjával nekiindult a városnak.Egyenruhában, részegen, pénz nélkül.Egyre inkább bizonyítási vágy tombolt benne. Csaba a hajléktalan kísérője már úgy ismerte meg Lacit hogy ő a BKV vezérigazgatója. Egy petőfi híd közeli parkban fiatalokat láttak piázgatni az olmos  lámpafény alatt. 3 fiatal srác és egy lány voltak egy igen elcseszett szobor alatt. Borozgattak. Laci odalépett hozzájuk és bort kért, -Hogy ma van a szülinapja. A fiatalok szívesen kínálták mert nem egy csöves tarhálását vélték felfedezni hanem egy részeg ünnepeltét. Elbeszélgettek.Laci csodálatos múltról számolt be nekik. Szép barátnők, csodálatos család, sok pénz és egy halott fiú. Maga is belekomorodott.Eltelt vagy másfél óra a sztorizással és laci hamar nagyon részeg lett és már nem tudott épp ésszel elbeszélni. Csaba elbúcsúzott és a fiatalok is lassan. Reggel a szobor talapzatán ébredt a saját telefonja csörgésére. A főnöke volt. Többet nem kellett bemennie dolgozni. Utaspanasz és a mai kihágása okozta kellemetlenségek miatt nem felel meg a közlekedési vállalat elvárásainak. Nem zavarta. 300ezer forint végkielégítést kapott. Zsuzsának nem mondta el hogy kirúgták. Aztmondta megtakarított pénzt. Az elkövetkezendő hetekben nagyon bőkezű volt a kocsma vendégeihez. Két hét alatt eltűntette az egész pénzt és a fizetését is. Zsuzsa ezt nem bírta tovább és hazaköltözött Bencével az anyjához. Laci nem tűrte hogy Bencét elszakítsa tőle de belátta hogy nem tudja most hová tenni a helyzetét. Eladta a lakást.Sosem látott annyi pénzt. Ahogy eljött a nyár Laci elegáns ruhát vett fel és nagystílű vendéglátóhelyeken adta elő magát. Mindíg másnak. Volt ő pilóta, cégtulajdonos,feltaláló. Tapadtak rá a nők, és ő úgyérezte akármi lesz is ő most boldog. Boldog volt.  Egészen a nyár végéig. Ameddig is a magase tudja hova befektetni kívánt pénzéből szinte semmi nem maradt. Még mindig látta az alagút végén a fényt.Visszatért kocsmájába és cimboráinak elmesélte hogy Peruban járt. Ahol kirabolták.Az egész kocsma sejtette mi történt és aznap este nem kapott annyi figyelmet amennyit várt. Ez eltántorította. Figyelte ivótársait akik egyre újabb alkoholista reménységeket vélnek meghívni körökre. átlátta. És Csatlakozott. Amíg tudott. Egyik este amikor lefeküdni készült a telep mögötti parkban, egy terhes hajléktalan asszony szólította meg. Segítséget kér tőle . Megkérte hogy éljen vele. Laci ezer örömmel segített. Hihetetlenül magányosak voltak mindketten. A nő a margit szigeten lakott egy lugas alatt. Laci odaköltözött. Teltek a hetek és Laci egyre inkább elvesztette az identitását. Az iratait a dunába dobta és utána köpött. Nem volt rá szüksége. iatal párokat szemelt ki tarhálásra. Másoktól félt. Szánalmasnak érezte magát. Mindenkinek egy csodálatos életről számolt be. AZthazudta keresik de a fia halála után már az utcán akar élni. Szégyelte magát hogy a fiával dobálózik. De élni akart. Akárhogy is. Naponta 500-800 forintott gyüjtött össze ebből zsemlét meg kannásbort vett. Lassan csatlakoztak hozzájuk néhányan. is kupacot alkottak a sziget jobb oldalán. Segíítettek egymáson ahol tudtak de mindenki leszarta a másikat. A nő miután megszűlt, a csecsemőjét a dunába dobta,majd elhagyta a társaságot. Laci akkor tényleg úgyérezte hogy meghalt a fia. Az aznapi egész bevételét borra költötte és kiült éjszaka a dunapartra. Nézte a folyót és próbált nem gondolni semmire. Elveszett, túllőt azon a célon is ami már rég nem volt cél számára. Nem is voltak céljai. el sem tudta már képzelni hogy érte el magában ezt. Nemsikerült annyit innia hogy ne tudjon gondolkozni. Pedig igazán megtett mindent.  Lehúzta az utolsó kortyot és egy számára kedves dalt kezdett dúdolni :

"Keresném az ellopott időt
Maradnék de nincs mire várnom
Elfutnék a kérdés elől
Hogy merre visz az utam
Ha véget ér a lassú tánc"

Majd lassan süllyedni kezdett és átadta magát az áramlatnak. Már nem gondolkozott. Csak szorította magához a súlyos követ amit az életéhez hasonlított. Észre sem vették hogy eltűnt.

Szerdán miután 8kor pánikszerűen elrohantam pestre, még nemgondoltam hogy hétfőn jövök haza, végigpartizzuk a hetet, elbaszok 60 ezret, lelépek az albérletből fizetés nélkül, beintek a frájdéjznek még utoljára kőkeményen, és hogy megtalálom életem szerelmét. Kibaszott Bohém :D

Amikor 22:01-kor megérkeztem az étterem elé, már a fridays fél férfipopulációja tudta amit még én mindíg nem hittem el : Andi szakított. onnantól mint a keselyűk a dögre úgy szálltak rá. De már késő volt. Mi reggel már tudtunk valamit kettőnkről. Aznap este a clubban összejöttünk. A legmegbotránkoztatóbb rosinter kapcsolat a miénk. Csak az örül neki aki valaha is érezte magát jóarcnak. Attól a naptól fogva nálunk laktunk a már illegális albérletben. Nem engedték hogy félhavit fizessünk. Így hát nem fizettem. Egy olyan életet képviseltünk a héten, amilyet kerestem budapesten. Megtaláltam, ha egy hétre is de meg.

No. Most pedig itthon vagyok. Néha felénézek andihoz pestre és néha ő le. AZtán 9 nap múlva pannónia fesztivál. Tovább már nem is haladok az időben. Most minden olyan jó. Állítólag.

Árpi felállt , átöntötte a maradék sörét a poharamba és azt mondta : - Petikém! Minden út egy lépéssel kezdődik. Elment és magamra maradtam az új életem utolsó foszlányaival.

Két óra múlva hazaköltöztem.

Furcsa de most nem örülök. Visszahúz a szívem oda. De nem abba az élettérbe csak abba a nyüzsgésbe. Pedig kinyüzsögtem magam. Végülis mostjön az übernyüzsgés. Dávid már lent pályázik a rivérán. olnap kiderül én mikor pályázok hova. Vettem sátrat - takaros quechuát- és kész vagyok feláldozni testemet a fesztiváloknak és a balatonnak.

Andi. A fridays a felmondási időm alatt beleerőszakolta magát az egész lényembe. Egy sushi felszolgáló lány mutatkozott be nekem, 3 héttel ezelőtt. Attól fogva nem szálltam le a szeméről. Hipnotizál. Egy laza ivászat a zárósokkal és még közelebb kerültünk egymáshoz. Kívülről talán semmi különös nem tűnhetett fel senkinek. Levi szóvá tette. Bár viccesen, de tudtam hogy óvva int. Majd elkezdett a gépelésről beszélni és én vitába szálltam vele hogy egy kapcsolat nemcsak a gépelésről szól. Andinak van barátja. De amikor nincs én vagyok Edward és ő Bella.

1 évet kellett várnom hogy megtaláljam ezt az érzést újra. Megvan. Amikor elhagytam pestet és mindazt ami hozzá fűzhetne. Grat sors. Faszom. 

Így hát magam mögött hagytam ezt a féléves világot. A vonaton kispállal a fülembe eszembe jutottak a legszebb mozaikok. Láttam újra pockányt ahogy kaparja a szőnyeget, láttam görögöt a corvin tetőn ahogy teker, láttam tóni bá arcán a könnycseppeket amikor felköszöntöttük, láttam a Dávidot és magamat amikor kosarazunk, vagy amikor az ajtó előtt sörözünk István elől menekülve. Láttam a Levit ahogy szívszakadva röhög a régi kérójában egy stop shoppos poénon, és láttam Andi szemeit, masenka két szemét, Bella gyönyörű szempárját. És láttam az elsuhanó tájat.

Hosszú idő óta nem volt szabadnapom és pénzem sincs. Bicóznék ha nem állt volna a gumiba egy 100-as szög. de beleállt. Hogy hogyan azt elképzelni nemtudom. Tegnap este a klubba igyekeztünk meló után tóni bával. meglepetésünkre ott volt a szabi meg a Westend főnök Gábor. részegen. Aztán betoppant a Reni a Félix meg a Dávid. És minden kulisszára fény derült. Mindenki mindent minden arcba belevágott. Éles, igazságszagú viták és jó kedély. Meg sör.   Hazefelé ezzel a gáborral vetődtem a buszmegig. Messziről azthihették abberált cimborák vagyunk. De valójában sose láttam. A westend basszájbája meg egy volt dolgozó, aki pár napig még aktív. már ha lehet ezt aktívságnak hívni...  két dolog tartja bennem a lelket: a tudat hogy nemsoká vége és itt a szezon, és egy lány. Tudtán kívűl. tudtomon kívül. De ez olyan plátói mint a szemét. Vagy mint az életem. Az is épp elég plátói.  Pár nap és megszűnik ez a világ.Térdrerogyva várom a pillanatot ami elindítja azt a folyamatot ami a bennem rejlő gépezetben feltámasztja a nyári zsongást. kaland,szerelem,veríték,nevetés,zene.Nem adtam fel semmit, most kezdek élni. Az albérlet kiürül, a fridays nélkünk dübörög tovább, és budapest is kihever minket. everyone could'n more. Fridays. Viszlát.

"Az én szívem rántott hús de azon a bunda magány, vágy és rettegés csupán."

Nem, nem ezt érzem. Bár néha meg meg csap ennek a szele. De most ez nem is annyira lényeges. Hát nem egyszerű. Semmi nem egyszerű az tény. Ami mostanság történik, történetesen azon a 3 napon amin nem írtam, az felrúgta az előző elmélkedések összes valóságtartalmát és valószínüségét. Nem feltétlenül rossz ami alakulóban van. Csak nemtudom mi van alakulóban. Annyi a bibi. Bizony

Nem hiszem hogy sokan ismernétek Chuck Palahniuk Cigányút című regényét. Ő írta a harcosok klubját is. Kürülbelül úgyérzem magam mint az ő főhőse Victor. Ő mondta azt hogy a legpocsékabb szopás is ezerszebb jobb mint beleszagolni egy illatos rózsába, vagy végignézni a legcsodásabb naplamentét. s hogy lefogadom egyetlen verset sem találok olyan elragadónak mint egy ínyzsibbasztó, seggfeszítő, faszrobbantó orgazmust. Nos. Nem a szexuális hiperaktivitást reklámoznám ezzel hanem hogy ez az ember a könyv végére amikor már mindent megkapott majd mindent elvesztett a padlón felröhögve összefosván magát és megszabadulva egy gésagolyótól, megkövezve, közutálatnak örvendve legalább annyira megkönnyebült mint én amikor eldobtam pesti életem eddig felépített tornyait. Felmondtam, az albérletet elhagyom és vegetálok, egy hónapot. Vagy.

Vagy elmegyek a Dáviddal révfülöpre dolgozni , egy kempingbe. Véleményem szerint ez közelebb áll hozzám mint a vegetálás de ezzel számomra veszélybe kerül a help. Ami mind felett. Minden zavaros, életlen de bíztató kontúrok rajzolnak körül. Mire szavaznék? Arra a révfülöpre ami mindent enged. Ó igen.

Tegnap eltévedt a 960as éjszakai busz sofőrje. A délinél nem az alkotáson mentünk hanem szegény ittas barátunk belement a park sűrűjébe.Majd szintén részeg fiatalok elkalauzolták a helyes irányba. hmm . mik vannak. Kíváncsi lettem volna hova keveredünk. Egy hét mulva oslóban ébredek. kipihenten nyugodtan, egy fényképezővel a vállamon. Nincs fridays, nincs számla, nincs bkv, nincs Oroszlány. Nincs semmi.

Tegnap egy homokos naturista rámírt msnen és beszélgetni kezdett. ELkezdtünk vitatkozni arról mi is jó a nudizmusban. Rávezettem hogy szerintem ott bukik a népszerüségtől el hogy nagyban szexuális eredetű és nagyban homoszexuális felhozatallal rendelkeziik. Itt kiderült hogy maga is meleg. onnantól az volt a téma miért is nem homokos mindenki. Bizonygattam hogy két férfi közösülése számomra undorító. Ő ezt tagadta és rákérdezett én undorítónak találom e magamat. Azt válaszoltam hogy nem feküdnék le magammal.

Azon gondolkoztam hazafele hogy milyen rég láttam döglött vakondot. Pedig egy időben rengeteget lehetett látni. A vakondtúrások is eltűntek. Elkezdtek mindent túlélni? Vagy leástak a magig mert sejtik hogy valami készül a felszínen és évekkel ezelőtt a gyengék feljöttek meghalni az anyalevegőre?   3-kor ismét elhagyom ezt a várost a gettó magnós szipus cigányokat, az ótépés nyugdíjasokat, a kannásboros öreghegyet, és az örökké tiszta szülőotthont, és visszatérek az öröknyüzsgő metropoliszba ahol már vár rám egy jópár arc, egy belga és egy kaukázus koncert, egy öreg cimborával való iszogatás, egy help oktatás, és egy vasárnapi ebéd.

De hová tűntek a vakondok?

Ma nincs szöveg mert sör ömlött a bill.-re.

Ez hátralevő életem első napja.

Talán nem is változott semmi a héten leszámítva minden mást az időjáráson kívűl. Szépen süt a nap, továbbra sincs kosárpálya a közelben és szintén általános demoralizált hangulattal kellett szembenéznünk az elmúlt napokban. A Fridays ösztönösen lelket pusztít. Főlkeg amikor végignézheted álmaid critical mass-jét egy kis ablakon a konyháról a sushi báron keresztül. Ott akartam lenni. Dávid Meg Levi csináltak nekem szívószálból biciklit, ragasztottak CM-es matricát a szekrényemre és rajzoltak felvonulást egy tickett hátuljára. Nekem. Hogy eltereljék a figyelmemet. Feszült voltam :)     Dávid is feszült volt a héten. Egyik nap összeszedtem a moszkván részegen darabokra hullva. A morálisan ingoványos ember hozzáképest mosolygó palackorrú delfin volt. Hazamentünk és mentünk dolgozni. Másnap én hullottam darabokra a moszkva téren. Fridaysban kajáltunk kedvünkre mit sem törődve a megszorításokkal és sört is sikerült szerezni a koktélok mellé. Az általános elégedetlenséget valahogy le kellett vinnem magamban úgyhogy hát elmentem a zp-be. Nem biztos hogy kellett volna.

Egy kereskedelmi televízióval rosszban lenni nem jó. És ahogy egy női évvel ellátott showba gyűjtik a részeg fiatalokat az nem szép. Megtaláltak és barátomnak nevezte magát az a fiatal ember aki erre a feladatra hivatott. Beszélgetett. Problémák hada gyülekezett az agyamban és ő azzal talált meg hogy vannak e? Hogyne lennének. Csajok? Voltak... mesélj. meséltem. Két név hagyta el a számat és egy aláírás a Zöld pardont. Az enyém. Szerződtem. Másnap éles telefonviadalok váltották egymást. Rájöttem mi történik és megijedtem. Itt csúnya átkúrások készülnek. És ez így elhagyta az ő száját. Bemajszolva mérgesebb vagyok a kelleténél. De másnap megtorpantam. És egy sms útján elástam magamat és a hülyeséget. Utána egy gyors fenyegetés, és az előbb még korrekt srác fasznak hív. Féljek ha hívnak. Hu. félek

Ez lesz az utolsó fridays címke. Jövőhétig kőkeményen felmondunk. Így tettek már sokan az elmúlt héten. Az új hely nyugodt baráti és idő takarékos. És még lakást is kapunk hozzá. Ez a pár mondat higgasztott le a tavaszi melankória és a téli fáradtság izzó fasszopásából. Az éjjel ismát a zp-ben jártunk.Lacika,Dávid meg én. És utánunk jött a két lány betti meg reni a fridays utolsó felszolgáló árkádja. Nyugodt és szép este volt. Egy üveg bacardi az éjjel nappaliból , kétezres 5 személyes taxizás egyenesen a hollósy simon utcáig. Kissebb házibuli a szakadt konyhánkban. Betti az udvaron hány, reni beszél dávid néz de nem lát lacika indulni akar. Én meg mosolygok valami távoli és jövőbeli eseményen. Majd kitudja meddig aludtunk, és hogyan és kivel, de felébredtünk és mind jóléreztük magunkat. Dávid megtartotta a maga megígért lázadását. Nem ment be dolgozni. És kikapcsolta a telefonját. Én is. Fellélegeztünk és bementünk a széna téri burgerbe, ahol kurvára nem tudtunk megenni 3 sajtburgert :)

Talán nem is változott semmi a héten leszámítva minden mást az időjáráson kívűl. Az arcunkra kiült a megdöbbent semmi majd szépen lassan elaraszoltunk a nagyvilági mosoly felé. Ma a déli pályaudvar 8-as és 7es vágánya között egy padon két ember elhatározta hogy mostmár összeszedi magát és nem csak mondja. Majd az egyik Tapolca fele a másik Oroszlány felé indult el.

Miután megnéztünk egy fals albérletet és a kerepesi temetőn átvágtunk a keletihez reggelizni a Baross téri burger kingben elköszöntünk egymástól Dáviddal. Innentől a hazaút mámoros unalomhullámai és világmegváltó gondolatai kerítettek hatamukba. Akarok valami agyatlan hülyeséget csinálni ma.

Szóval itthon vagyok újra. Mögöttem áll két felejthetetlen nap a PeCsában a help színeiben. Aki esetleg hammerfall rajongó lenne az megőrült volna azért amit én láttam a 0. sorban , ott ahova az együttes a pengetőket , dobverőket dobálta(nem találtak el az első sorig) magamon éreztem a tömeg izzadságát , nagyságát , dühét, jókedvét. Fanatikus öklök a messzi tető felé örjöngve hullámozva.Sosem kapotam semmit együttestől. Ill nagy együttestől. Most fél marék pengetőt kaptam el amit elosztogattam a lelkes közönségnek. És hálásak voltak. És hálás voltam hogy hálásak. Szemből. petinek szemből. Sokszor nem a koncertet hanem a tömeget néztem. Rájöttem hogy amit csinálok nem csak nekem de talán mások számára is ér valamit. Talán az egyetlen. És még hol van az az 5 fesztivál...

Megindult a kőkemény zsongás. Nyit a zépé áll a bál, végre erjed a hugyszag az utcán, meleg a sör, és éjjel meg lehet fagyni ha pólóba indulsz el délután. Mi kellhet még? Máj 28. Pannónia feszt és nem elég hogy jegyem elővételbe, de jövőhéten takaros kecsuám is lesz mert 3 évet vártam rá. Onnantól kezdődik a bassszájba.  Már csak jó lenne eldöntenem mi a faszt is akarok tulajdonképpen a nyár után. Illetve hogy hogyan, mert azt hogy mit az okés Barcelona de a keret rá elmorszolódik egy féltucat fesztiválon. Hajó. Igenám és itt jön be egy olyan bibi hogy 21 éves kortól lehet hajón dolgozni. Az meg október :D ergo van egy szemptemberi luftom. És már érzem hogy ezt a problémát is meg fogom oldani pofonegyszerűen. Mint eddig nagyjából mindent. Az élet cukor, ha szeretsz szopni.

itt egy Ting Tings szám                           https://www.youtube.com/watch?v=wHeGX0wqazs&feature=related

Voltam fodrásznál. Igen, megint rövid. Hurrá...

Még mindig nem kosaraztunk. De már tudunk helyeket. De ez nem azt jelenti hogy még idén összejön. Tegnap este megint nagy formáció jött össze. Westend kontra oktogon fridays és régi dolgozók. Teljesen spontán. Dávid épp barátnőjénél van aki rokkant nygdijast játszik. Az meg egy olyan sztori amibe bele se megyek :D Majd egyszer. Kedden megyek haza. Majd akkor kiirom a lelkem. És lesz hosszú i. Ja itt van basszus lent.... íííí

    És íme itt az első őrület plakátja.

Ma úgy felkészültünk hogy kosarazni megyünk, hogy vettünk gatyát, labdát,zoknit kajáltunk és sötétedésre kiértünk a városligetbe ahol nem találtunk palánkot. Majd evős napot tartottunk és addig ettünk amig fájt.

A tegnapi nap számomra Tóni bá napja volt. Egy elkúrt búcsúbuli lévén a szokásos megállóban tértünk meg pár sör mellett én Dávid Reni és Ő. Mesélt. Az életéről. Tónibá milliomos volt és egy féltucat étterme volt. Ő árult először gössert magyarországon. Amikor a postabank tönkrement ő is. de öngyilkosság helyett a munkát és a gyerekeit választotta. A fia Bill Gatesel dolgozik san diegoban. Mesélt amerikai kalandjairól is. Érdekes volt hallgatni.

A nyugati aluljáróban éjszaka nem érdemes futkorászni. Pólóban voltunk , fáztunk és úgydöntöttünk futunk. 6 rendőr keritett be és pakoltatott ki. Irataim nem voltak. Azóta nem futok.

Hétvégén első helpes akcióm. Pecsa-Junkies feszt. Mint járőr. Alakul gyerekek alakul.