Saltedfox

Egyesek egy jó hétvége után azt vallják, hosszú volt. Mások azt mondják rövid volt. Esetünkben említhetnénk szerintem a tökéletes jelzőt. A recept szerint egy laza pénteki tatai hörpintgetés tökéletes indítása egy búcsú hétvégének. Vitatható elem az abszintfogyasztás ami mint megtudtuk képes szétmarni egy fényképező kijelzőjét. Másnap, másnap, de végy egy Kiss családot, és családi ebédet, ahol a heroin péniszen keresztüli felhasználása nem biztos hogy megfelelő asztaltéma, viszont a sós zöldségek határozottan. Este keríts egy merőkanál Dév-et és keverd Tatával egy megfelelő méretű sufniban. A társaság egyes elemei amint túlzásba viszik az alkoholfogyasztást jókat nevethetünk. Most képzeljük el a folytatásban, hogy a társaság egy része előre megy a kávéba, a másik lemarad, mégis a hátsó társaság ér oda előbb. Rejtély. Kávé, PASO sound system. A sört egy idő után egyesek pezsgőnek nézve és a hungaroringen érezve magát , locsolja azt. Sör mindenhol, mindenkin. Majd az üveg törik, Bubi eltűnik. Vér és sör mindenhol, mindenkin. Dévnek odatolva a "göndör". Dév smárol. Már miért is ne. Hol a bubi? Kicsim, nem mersz szkreccselni!? Elvitte egy mentő. Miért ne mernék? Hol lesznek fent a képek? Korházban van varrják a kezét. Menjünk innen mucus mert ez észrevett! Ki az a csaj? A nemlétező lány lezbi. Ha még egyszer belenyúlsz a munkámba nem csak a haverotokat viszi el a mentő. Sürgősségi. Dév hol van? 

A vasárnap a válaszok napja volt. Képek amiken nem mi szereplünk, hanem állat mivoltunk, és szomjúság. Kávé,cigi. Autóba be, irány a Tatabánya, beteglátogatás szőlősön, Lidl ahol 10 pizzát vettünk és egyel frizbiztünk. Lili felvevés, vasárnap folytatása a péntekkel. Fortuna, abszint, deja vu. Kék halál. A hétfő vasárnapra sikeredett. Dév 5kor elhagyta tatát, juckó 7kor. Ketten maradtunk bazsival. És ha már ketten maradtunk menjünk el motorozni. És akkor elmentünk motorozni. 

 A változatosság akkor válik hétköznapivá amikor, ha kinézel az ablakon nem tudod hol vagy de nem is érdekel. Most én lakok tatán J-vel. Kicsit olyan érzésem van mint tavaly ilyenkor, akkor sem csináltam semmit ezidőtájt, és akkor is jött a Dév mielőtt elmegyek. Tata mindig ilyen búcsúváros. Szerintem itt fogok meghalni. Tegnap amikor a tescóból kijőve beraktam a szatyrot a kocsiba olyan érzésem volt mintha már rég család lennénk. Anyuka is így gondolhatta, mert el lettem látva tanácsokkal unokaelhelyezési ötletekkel miszerint maradjunk Tatán mert a gyerek állandóan beteg ha friss. Hmm. Érdekes. Strange feeling. Elkészült az a tetves portfólióm. Nem is gondoltam volna. Egyik nap eszembe jutott hogy be kéne fejezni. Átnézegettem a képeimet és rájöttem: bakker egész végig fotóztam! Nem is volt nehéz össze válogatni a legjobbakat, bár kissé kategória hiányos. Mindenesetre amire szántam azon átment. Igen, a Paragon Pixels már foglalkozik velem. Még esélyem sem volt viszont felfogni vagy foglalkozni vele. Jövő szombaton ilyenkor Amszterdamban leszek. Aránylag messze tatától. Estére Atlantában. Kurva messze tatától. Éjjelre Miamiban. Távol mindentől, közel a célhoz, messze a végétől.

De én bírom a repcsis kaját. Csak szar a sörük.

--------------------------------------------------------------------------------------

És mennyire hihetetlen lett volna előre látni ezeket az írásokat, a jövőmet 3 évvel ezelőtt amikor elindult a saltedfox. Lássuk egy idézetet 3 évvel ezelőttről:

"Szóval majdnem eltörtem a könyökömet. ill. majdnem el van törve. vagy valami. Tomi hívott kedden sörözni. Mondtam neki hogy semmiben nem gátol a kezem. "akkor mi lenne ha a sörözés előtt teniszeznénk egyet?"mondta. tévedtem." 

Fridays korszakomat éltem. Friss pesti voltam, belenyaltam a lecsóba, és azthittem közel vagyok a célhoz. áhh :D Az még a második évnél sem volt közel, a legnagyobb tragikumom közepén:

"Ma sem csörrent még érdemlegsen a telefon. Viszont a Dávid kijelentette hogy szerdán eljön szánkózni. Tehát nem fogok megőrülni talán. Beléptünk a februárba ami már tényleg nem vicces. Gusztustalan egy ünnepek vannak itt.Valentin. Sose jött át. "

Tehát vártam a hajót, a dávid akkor is jött , de idén nem érem meg itt a valentint, pedig most nem utálnám :)  Szóval 3 év. Basszus életem krémje. 

 Megemelte kalapját, és felállt. Búcsúra nyílt a szája, de mielőtt elhadart volna egy ízes viszontlátás-át, szólni kívánt: " Nézz körül! Mennyi minden történik két hét alatt! Még fel sem fogtad ezt a hetet, és kezdődik az új. De nem ám azért mert gyorsan telne, hanem mert élvezed. Még van kettő. Használd ki! Én most megyek." -mondta a Január és kisétált az ajtón.

 Tudjátok van az úgy hogy az ember csak berakja a farzsebébe a pénztárcáját, megnézi megvan e a cigije, és vált egy busz jegyet egy városba ahol egy szülinapi bulira lett invitálva. Ekkor még nem is sejti hogy hétfőn este szereznie kell egy wc pumpát, sőt szétszedni egy wc-t. De hogy ki a szülinapos, az nem derül ki, sőt meg sem jelenik, így a lufik, a torta máris feleslegessé sőt viccessé válik, de a lényeg nem változik, és az mégsem a szülinap ténye volt. Eszeveszett fényképek, dühös szomszédok, részeg szerelmesek, eldugott jéger, mind szerves részei egy hangulatos házibulinak amit csak egy módon lehetne fokozni..

..ha még napokig tart. Ám de nem ugyanott. Az éjszaka buja leple alatt, érdekes témákon végigcsámcsogva(gyűrű,gyerek,válás jogi részei) született egy kapcsolat aminek meg kellett születnie. Egy alvás nélküli alvás után a nagy büdös Budapest újra felkért keringőre, és már robogtunk is délután a czirákira. Estére fotóznom kellett menni a közvetlenül a West balkán szomszédságában lévő Szikra cool tour houseba ahol gyermekkorom kedvenc déenbé előadói prezentáltak egy érdekes estét. Dév, és Martin sem volt rest megjelenni, és emelni az est fényét. Kezdeti problémáink között szerepelt drága Judit otthon maradt személyie, ami az egész világon pont most és csak most ennyire kellett volna pont oda, akkor, azért. Még szerencse hogy felrángattuk a tegnap megismert, Iffiú Mátyás tata jucibuli 06- telefonkönyvi néven szereplő matyit, aki felhozta a személyit, egy enyhén mesztic srácot, és egy ránézésre 50-es Steve művésznévre hallgató faszit, akik végül matyistúl eltüntek. Hajnali 4 körül, abban az időpontban amikor az ember vagy vesz még egy sört és ezzel elindul a romlás felé, vagy hazamegy, mi az utóbbit választottuk. Egy gyros "cipősszel hagymával" a buszon , a gyűrűk buja ura kultikus pornófilm megtárgyalása a busztársasággal, és megérkeztünk haza. Ahol eldugult a vécé.Próbáltam mindenféle savakkal feloldani a kagylóban lévő feszültséget, de csak azt értem el hogy háztartási iddegázt kevertem.  Hétfő van. Most szükségünk van egy wc pumpára.

 Nem tudom miért érzem úgy hogy írnom kéne róla amiről mindenki de ezt érzem. Talán mert a munkakörnyezetemben történt. Nap mint nap bulikban harcolok a tömeggel, de ehhez foghatót még nem láttam. Nyilván ha láttam volna ez már nem lenne médiapokolgép. De ami az egészben a legérdekesebb és , valahol szomorú is, de inkább felettébb, erkölcstelenül ÉRDEKFESZÍTŐ az , az ahogy a magyar nép 30-14 közötti rétege a fészbúkkal koprodukcióban meg akarják írni a történetet. Újra.A hírportálok álma vállt valóra, mert mindenki kíváncsi. MI TÖRTÉNT?  Ezerféle sztori van már, mert valami oknál fogva már senki nem bízik a híradásokban, valamint a jóöreg cigánybűnözés is becsatlakozott a sorba. És persze a fő okosság: Kés vagy taposás által halálozott el három lány tegnap éjjel a West Balkánban? Állam kontra Nép ahogy észrevettem.Kommenthuszárok ezrei szidnak,tudják,látták. Legalább 50 ember mellett késeltek meg mindenkit, és az elkövetők is változnak egyéntől függően. Én is beleszóltam. Bele kellett szólnom, bármi állítás nélkül.Csak figyeltem és nemértem. Ahogy senkisem. MI TÖRTÉNT? A legkegyeletsértőbb dolog amit találtam az a szavazófelület ahol a kedves internetezők szavazhatnak szerintük eltaposták vagy megszúrták a lányokat. Aznap éjjel furcsával határosan hazaindultam. Nem aznap egész pontosan hanem egy nappal előtte, de tervben volt a balkán. Ott lettem volna. Kíváncsi lettem volna arra a bizonyos dologra ami kiváltotta a pánikot. Már ha volt. Az az iszonyú energia, és feszültség ami kell egy halálos pánikhoz. Elemi félelem. Egyes beszámolók szerint az sem nem volt. (mosolyogva dőltek dominókként) Tucatnyi rendőr, és mentőautó fogad ahogy kijutsz. Egy buli aminek a végén egy szál pólóban állsz az utcán és előtted a járdán hullazsákok vannak? Akikkel még nemrég együtt táncoltál. Akiknek a szétzúzott holtestének fotóit most az arcodba nyomják azonosításra.Akiket az anyjuk mégsem szid már le hogy miért nem hívta órákig. Anyu, meghaltam.  

Kegyetlenül durva valami történt tegnap a nyugatinál.

 Füst és emberszag áradt fentről. A széttagelt falak sokmindent láttak már ,de most becsukták a szemeiket. Egyre mélyrehatóbb a bömbölés ahogy haladok felfele. Tömeg. Egy nescafés bögrét sem lehetne leejteni. Pecsét, szalag. Fotózni jöttem. Bangkokba. 

A pokol már el volt szabadulva. Egyszerű dolgom volt sok volt a részeg. És azok a fények! Otthon voltam. Másodpercenként exponáltam, minden egyes képpel szinte egy portfóliót raktam össze. Felkeveredtem a vip részlegre. Nem volt megállás. Engem is elkapott az érzés, és hajnalra partyfotósból , partyzó fotós lettem. Poszterlányok balerinaruhában, égnek emelt dobált öklök, és  Dj. És persze az új objektívem, a Lensbaby. Új perspektíva a kamerának, extázis nekem, fényországban. Tündérek és kurvák. Csendfóbiások,zajfüggők. Így kerek.

 Here we go. Véget ért hát a munkás hétköznapok egybefolyó szürkesége, és megkezdődik a portfolióm megalkotása. Bár őszintén szólva kissé el vagyok veszve ebben a rengeteg szabadidőben és még egyetlen képet sem műveltem, de határozottan rajta vagyok a témán. Oké, a szilveszterem még csak most ért véget, talán ennek tudható be. Friss op rendszer, ropogós fotoshop, és színültig telt akkumulátorok várnak hogy megmutassam mire vagyok képes. Ötletvadász hetek következnek, és elkezdem készíteni azt a filmet is amit már rég elkellett volna. És persze beruháztam egy egérre is hogy ne legyen zsíros a touchpad ha csipszet zabálok gépezés közben. Had szóljon aminek szólnia kell!

Fekete tömegnyomor. Csizmák, de nem sima feketék hanem sötét étcsokoládés parfé színűek amit a Gundelban szolgálnak fel selyempárnán. Ében fekete kabátok, c&a fekete sálak, amik inkább egy fekete 2000-es metál fekete opel vectra feketéjével azonosul. Fekete sapkák. Szarvasbogár nőstény feketék. Miért vagyok zöldben? Mert nem kell ragozni a semmit. Zöld.

Rájöttem tegnap este, a partyfotózásban elhalnak a fotógráfia alapvető maradék szabályai is. Kompozíció, zajszint, képkivágás, már minden tényleg a jóízlésen múlik. Amit bír a szemed az belefér. És jó. Vak voltam egy olyan világban aami a látás tudományáról szól. Ütem próféciák, Bass biblia, visual szentháromság. A party vallás kántorai vagyunk.

És az ó évet is említsük. Felmondtam hát a Mongolban. Eljött az idő. Kezdődhet az a másfél hónap amikor is megismerhetem magamat. Spirituális és vizuális utazás lesz a filmezés, fotózás és az ehhez tartozó életvitel világában. Fényképek, fény, képek. És az év lezárásának is így kell telnie. SOTE szilveszter a várban ahova először megyek Antropos passal. (És feltöltött akkuval) Ma este Somay Márk vagyok plusz egy fő. Éjfélkor vissszaváltozok hamuclipperkévé. De nem hagyom ott az etnies cipőt. Leszarom a királylányokat a herceg meg..

Az Egészséges Fejbőr - Fehér Karácsony című számára keltem reggel Martin álltal. Lázasan és részegen léptünk ki a decemberi őrületből, hazafele pendulumot üvöltve, és a gyrosról a csípőssel a kabátomon. Mert szeretjük az ausztrálokat, mert Martin imádja a kengurukat. Mindennek értelme lett, minden elsimult. Vége hát a zsírtengernek, jöhet a fasz, vagyis inkább az étel másik vége. 2 nap, 1hét, 1 hónap, már ezek a mennyiségek semmibe vehetők. Karácsony van basszátok meg, sül a saslik, pukkanak a töményes kupakok, töltött az a káposzta Petiéknél. És ezúton szeretnék egy idős fogatlan kissebségi középkorú férfi elkapott kirohanásával kellemes karácsonyt kívánni minden kedves olvasómnak, medvéknek, hódoknak, lilahagymáknak: "Mer' a büdös kurváknak kell az a geci rövidital a fa alá verjem belé! Hogy a villám rázza beléjük a szart"

Szalonnaszag úszik be a szobámba. Most irritál de legalább a szobámban vagyok. Nem ujjongva térek már haza, leszarom oroszlányt, de most kellett. Nemtudom hogy azért mert mégis elkapott volna a karácsony, vagy mert kéthónap alatt fél éjjelt aludtam itthon de most kelett. Ma elmegyek az enbosba és jólleszek. Jézusom.. Egykor itt éltem. És körbenézek, imitt amott olyan dolgokat látok amik már felfoghatatlan hogy az életem részei voltak. Mik ezek? Egykor az a gép volt a központi terminálom ami most kibelezve fekszik a laptop mögött. És folyton az jár a fejemben. A mai ferihegyi látogatástól megdobbant a szívem. Bírom útközben a reklámokat. Odafele a felfedezés, utazás,világjárás. Majd vissza, hazatérés szeretet, karácsony. Mintha ma világgá mentem volna de vissza is jöttem. Mivé lettem.. Hagyjatok a szalonnával, de fasza hogy van a fürdőbe tükör. 3 évet vártam rá.
 

És hogy miért csináltam? Mert ezt akartam csinálni. Így kellett lennie. Gondolatokból, álmokból túl sok is volt már, de belőlük épült fel az a gejmentes valóság ami zajlik. Egy szál véres kékbond, egy életlen lángcsóva és a kontrasztos de rosszul kivágott kép ahogyan az iphone kvarckijelzője pókhálósra bomlik, majd apró csillogó tűéles szilánkokban potyog a friss, ibolyaszínű hóba, ugyanúgy ahogy én is kezdek szétesni. Aludtam volna? Átaludtam volna? Miközben álmaimban minden éjjel világgá mentem, az élet keménykedett volna velem az éberségben? Tegnap este jól döntöttem bár, az éber része nem úgy fest. Tudtam mit csinálok, és mi lesz a következménye, de mégis üdítő, felszabadító volt, és egészen felnyílt a szemem. A környezetem is ezt sugározza. Tuszkol, lökdös, tolakszik befele az szívhangjaim irányába,akárcsak a tömeg reggel a 44es buszra, és a tény hogy reggel 5 órát késtem a mongolból és következmények nélkül maradt, kinyírtam a telefonomat, embereken gázoltam át lélekben, mind mind hidegen hagy és ez kurva izgalmas. Felkészültem a felkészülhetetlenre, megadtam a hangot, már kész vagyok. Boldog leszek.

Megint filmeket látok. Filmeket magamról, a jövőről. Pont úgy mint akkor. Akkor mint ami előtt reményteljes várakozás, szomorúság, hóesés, és új barátságok kezdődtek. Akkor mint ami után hazatérve kicsit hős voltam, kicsit irigyeltek, kicsit érdekes lettem. A tervezgetés megy bezzeg! Az mindig ment. Ami új, azután be is jöttek, volt miért. Összeszedtem magam. Most mi van velem? Felélem még az önbizalmamat. 2 hónapot adnék magamnak hogy visszaessek oda, ahonnan elindultam.Pont két hónapom van. Kivárjam? Mit csináljak? Újra gyerekes vágyak, álmok társulnak a megvalósíthatóhoz, de azért még a földön vagyok. Persze abnormálisan viselkedek, és az ott írt élettervet követem. Azthittem menni fog, és megy de még csiszolni kell rajta. A napi 14-20 óra munka 6 óra lelkesedéssel tervben volt csak 14-20 óra lelkesedéssel. Kérdezik miért csinálom, hogy csinálom. Hamar rájön saját válaszára mindenki: fiatal vagy még. Most kell. Ne add fel. És a többi. És igazak, Ó de igazak! Most kell. És csinálom. Sütök, főzök, fotózok. Ebben a sorrendben. És bár a sütés főzés, már nem szerepel jövőbeli terveim közt, jelenleg mégis abból élek meg. Pazarul és éhezve. Mert ilyen faszságokkal egyenlítem ki a szenvedéseket. Olyan dolgokra költök egész minimálbéreket amikre normális ember nem. Aztán hó végén jön a zsömletakker. De jól van ez így. Még. Február 14. Miami. Again.

Martin ellopta a fürdővizem. De sokkal nagyobb probléma hogy a tegnapi Blahán fetrengés esőben, után a kabátom élénk fekete sárfoltokkal tarkított. A netról rendelt pizzának olyan 10 perce lehet még, és az utolsó ép gondolatfoszlányom arról szólt vajon tanult e tőlem bárki is valamit. Meg úgy egyáltalán, betalált e már az élet. A melegítőpárna penetráns zabszaga körbelengi a ruháim. Martin ha egyszer kijössz onnan feldugom a seggedbe a káddugót.

Ami szabad volt. Vagyis mongolmentes, de antroposdús. Szombat este antropos találkozó volt Port H -ban, amit ajánlok minden kedves olvasó figyelmébe aki már kultikusan tekint az erős pistára, és az ikarusra. Hajnalra sikerült ittas állapotba kerülni. Egyébként voltam otthon. Bár csak pár órát de jó volt hazai levegőt szívni egy picit. Másfél hónapja nem voltam otthon. Majkon éttermeztünk egyet, és már rohantunk is Pestre. A vasárnap délután 2kor riadtam fel. Anna smsére 4re a Nyugatihoz mentem, és találkoztunk. Koktél, ebéd és a mostanában engem körüllengő harmóniafelhő Anna után is a westendben tartott. Megnéztem egy pár filmet, és ez tovább erősítette bennem az alkotásvágyat. A jó filmek mindig dolgoznak bennem pár napig. Social Network. Internetmilliomosnak kéne lenni.

Tudjátok mit? Bár lennék erősebb, okosabb és szebb. Nem kellene dolgozni rajta, és lenne időm cukrászdába menni.

A boldog élet titka hogy ne felejts el reggelizni. Még agyban az ágyban, testileg insomniára emlékeztető tünetekkel, egy kávé, egy szendvics vagy 16db sós mogyoró elfogyasztása közben meg lehet váltani a világot. Körbe nézel és az akár 30 éve változatlan konyha a reggeli szokatlan, és búbánatos fényviszonyokban megállapítod hogy az egész világ anyázik még veled együtt. De TE jobb vagy, jobbnak kell lenned hiszen hiába bárki más, TE valamiért megszülettél, mindenki más csak kellék.  Alkotni kell alkotni jó, és reggel az ember tisztában van vele hogy még csak most kezdődik. Még alkothat, alkotni fog. Mert attól jobb lesz a világnak, jobb lesz neked. És hogy este úgy fekszel e le hogy a következő reggel még messze van, akkor bizonyára alkottál. Ha közel, reggelizz.

Stúdióban fotóztam. Rengeteget vágytam rá, nagyon nagy álom vált valóra. S bár címlap minőségű profi fotók születtek, rá kellett jönnöm, a fotózás csak egy dolog (bár együtt bandáznak) a világítás is hatalmas művészet. Viszont sajnos már csak a Photoshop gyakorlat van hátra, és ezekkel lassan véget is ér a suli. És ha véget ért a suli, jün a nagy kérdés. Illetve a nagy válasz. De ne siessünk ennyire előre. Mindig azon jár az eszem ha a múltra gondolok, és merengek a 'régi szépeken' hogy akkor nem tűntek e szépnek? Nah most olyan furcsa az hogy az 'aktuell szép' ben élek. És érzem. Elégedett vagyok. Szar lesz újra világgá menni. Szar lenne maradni. Egy dolog tudna itt tartani. De túl válogatós vagyok. És nem klappol a jelen rakenrólhoz. What to do?

"Egész nap itthon mereszted a segged?" - kérdezte Martin. Jogos volt mert most másfél napig annyit mozdultam ki hogy elmentem az árkádba hegyes erősért, meg elolvastam egy angol fotós újságot az inmediaban. Este suli előtt felkerekedtem és elnéztem a Mai Manó házba, a magyar fotográfia székházába. Megérdeklődtem miként tudok beiratkozni a Pécsi László fotógráfiai könyvtárba, és nem kicsit megtudtam h pofon egyszerű, valamint: ingyenes. És ha még ez nem lett volna elég ingyen megnézhettem aznap a fizetős tárlatokat is. Escher Károly még érdekelt is, hála a NatGeo-s előfizetéseknek. Nagyon pozitív energiákkal feltöltve haladtam az Orczy park felé, ahol a suliban még jobban aláaknázták a fotográfia felé való érdeklődésem eddig sem kicsi tölteteit. Körmendi Imre és az elfelejtettem a nevét stylist(semmi személyes csak női nevek neccesebbek nekem) akik a magyar reklámfotózás igen élén állnak, tartottak egy felejthetetlen előadást a makett ételekről, borotvahab-tejszínről,fasz installáció zsömlékbőlről mekis standard stylistról,és színészek, magazinok,közszereplők rigolyáiról. Hogy is tudnám a seggem itthon mereszteni? Annyi kép nem készült még el a világon. Magába szippantott ez a világ végleg.

Soha életemben nem voltam ilyen fáradt. Kiizzadtam minden energiám. Telt ház ott, üresség amott. Mindkettő a legfárasztóbb az adott tevékenységhez. Örsről gyalog haza, mint majd' minden nap. Hajnali kettő van. 9re megyek...

Ps.: If somebody(like Igor) want to read this shit in english use the google translater :D (like Igor) I was laugh on this a lot :D

Reggel félkilenc, meeting a mongolban. Zoltán séfhelyettes úr hozzászólni kívánt az étterem működéséhez, mivel kommunikáció hiányt észlelt a munkatársak között. A meetingen megjelent Papp Ferenc-nagykorú , étteremtulajdonos, és Zolikába fagyott a szó. Ferenc viszont annál inkább megosztotta az ő észrevételeit, amit a világháló kiszámíthatatlansága miatt nem firtatnék. Lebaszás kerekedett egy jóízűnek várt meetingből. F.Ferenc séfúr szomorú volt, nem dühös. B.Gábor(26) - büntetlen előéletű, Megjegyzése alapján, "ez egy kibaszott szappanopera."

Erők, oldalak,klikkek. Valakit kell utálnod mert olyan nincs hogy nincs. De van,de van. Ez az egész inkább vicces mint aggasztó. A mongol csak megállónak tervezett rész életemben, mégis kedves kis színfolt. Érdekes! Pletykák és kielemzések már-már érdekesnek tűnő emberekről. Sajnos itt töltöm napom több mint felét, nem az új főprofilomban, a fotózásban, de kellemes hely a többletre. Még van időm. Most csúszok a profilok között. Este meg a páréarcok között ugyanis a cég kitalált nekem egy az eddigieknél sokkal üdébb megbízást és az az A38on valósul meg ma este. Tilosos basszusjáték, jó lesz. Holnap meg a dobmegabasszus Bladerunnaz mókája Monoban, aminek szintén örülök. Ki nőttem volna a morrisonst? Még soha nem voltam ilyen kurva kíváncsi mit hoz a jövő. Puszilom azokat akik már tudják mit esznek vacsira.

Elérkezett az a pillanat amikor már mocorog valami bennem mélyen, hogy ezt most meg kell nyomni gyerekek. A mongolnak jól megy, és ezáltal majd nekünk is, de már már megközelíti egy hajós nap pörgését. Egyáltalán nem bánom. Már 8 fotósorozatom fel került a honlapra a 15ig talán 2 hét kell. Most egyáltalán nincs kilóméter hiányom, bár még december harmadikáig az anyagiakkal gondban leszek, konkrétan tegnap dávidnak azt ecseteltem hogy ma 5 körül kellene felkelni hogy addig ne kelljen enni. De már láttunk ilyet is anno:D Mongolban meg egész nap csak libamájat ettem. Szegény én.

Gábor felvetette hogy költözzünk össze valahol a Márvány utcánál. Nem lenne szar ötlet 2 percre lakni a Mongoltól, és legalább nem kellene egy kis tudatmódosulás után találgatni hogy kell hazamenni. Mert eddig sosem sikerült 3 órán belül. "Milyen módon ölöd meg magad ha ez a busz elmenne mellettünk? - Nem mehet el. - NA MENJETEK A FASZOMBA"  Hidas műsor lesz dávidom. De igazából egész pöpec kis műsor ez. Nah nyomjuk meg gyerekek...

Féltizenegy volt és rohantam a Corvinra a mongolból h elkapjam a belgáék végét, mert tudtam embert nem sokat tudokmajd fotózni legalább a három hülye meglegyen. Meglettek. Dzseni valami jegylopás botrányba keveredett, azthitte lent árulnak jegyet és már a tulajig fajult a dolog. Vicces kilépő volt. A blaha éjszakai buszparadicsoma újfent magához hívott. Lila-szürke kukacok imitt amott kihúzó zöld mellényes békávés arcokkal. Jegylyukasztóig nemfértem fel. Nem is akartam. Az ajtóban vitattuk meg a világ nagy dolgait. Egy hölgyemény egy darab reggeli pék pizzával alkut ajánlott a söröm irányába. Éhes voltam. 3 falat pizza, 3 korty sör. Nem tudom honnan jutott eszembe reggel, de arra gondoltam talán be volt tépve. Az első ajtónál egy fiatal hölgy volt a vállalat rend őre. A kihúzómellényes. Egész úton mindnyájunk fejében ott motoszkált hogy feltegyük neki a kérdést: miért? hogyan? De az olyan sablonos lett volna.   Kidobtak a szobámból. Ivettnek kellett hogy féltékenységi viharokat kerüljön el. Én alszok a kanapén. Próbálok aludni. Nincs már szobám. Csak én vagyok és a gépem.

Nincs is kedvem aludni.

Ma a fotósuliban aztmondta az egyik hallgatótársam, hogy legszívesebben odaadná mellém a gyerekét hogy életvitelből tanuljon valamit. Nemtom mi volt nagyképűbb, az hogy csak mosolyogtam, az hogy ezt ideírtam, vagy az hogy el is gondolkoztam rajta. Végülis?!... egészen elégedett vagyok mindennel. Miért ne ismerném el hogy életvitelből MOST gyantázom a dolgokat? Már azt is tudom mi az a kandalláber, és hogy fétise is lehet. Hála Flórának. Akit ma el is felejtettem. Meg úgy ma mindenkit. Ivett is beköltözött. Már teljes a létszám a kéjlakban. Ergo gyorsabban fogy a teám. De sebaj. Sok nép, több tea. Így volt ez az ókorban is, aztán jött a kokain. Egyébként vicces volt ma a suli. Most nem lenyűgözött mint eddig, hanem megnevetetett. Jung Zseni nevű vicces hölgy tarott előadást, vazelinről, Garas dezsőről, homályos virágokról, valahogy olyan hanyag, művészi, mégis arisztokratikus leszarommal. Szerintem a hallgatók fikázták, de ebbe senki sem mert belegondolni ekkora művész előtt. Bár nemhinném hogy bárki ismerte volna , csak szégyelték volna bevallani. Hazafele láttam egy érdekes képet a metrón, illetve egy addig elnem készült érdekes képet. Egy alvó pár, felettük egy munkakeresésre buzdító reklámmal. Annyira idilli volt hogy lekellett kapnom. Ott metrón, a rakétával, kíváncsi tekintetek előtt, 10decibelles rekeszkattanással csináltam róluk egy sorozatot, amit majd kis ps után megmutatok. Most a kokain medve mert vicces, és jóéjt.

Az IKEA-ba bemenni csak fogmosópohárért úgy, hogy egy frissen beköltözött albérlet van 2 megállóra mögötted és még van nálad pénz is, legalább olyan mint a holnaptól nem gyújtok rá kijelentés. Csak fogmosópoharat nem vettem.

Egy féktelen hét telt el amióta felköltöztem. A mongolban dübörög a munkásságom, immár Dáviddal és Martinnal karöltve, és haladok szépen az antropossal is. A fent említett áruházban vásárolt képkeretek megtöltése lett napi céljaim egyike. És egy BKV térkép beszerzése.A délitől még egyszer sem jutottam el egyszerűen idáig éjszaka, de ez az is lehet hogy a mosogatósráccal való begyantázás az oka minden műszak végén.Tegnap Dáviddal is eljátszottuk ezt a kálváriát. De sose bántam meg. Furcsa hazautak ezek. Sokféle, szines, és filmek. Van időm gondolkozni azon hogy min kellene gondolkoznom. Persze nagyon jól tudom min, de rengeteg kérdés áll előtte. Egyáltalán miért? Vagyis hogy juthat eszembe hogy nem? A mongolban újra megtaláltam a szakács szakmát. Egy jó hely kellett csak hogy észrevegyem a szépségeit is. Újra éhes vagyok. De! Már új célom van. És azt a fényképezőt már nem fogom letenni soha. Ez volna hát a rejtélyes láncszem a két életem között. Már vártam. Szóval.. Mit tegyek februárban?

Budapest or Miami?

Napfényes jóéjszakát mindenkinek!

"900ft. -Jó de mi ez? - nemmindegy? 900ft. -Ez egy laminálógép. Minek nekünk az? -900-ért bármikor laminálhatunk ezentúl. -Mert? -Mert megvettük."

És anyám még a hörcsögöket is laminálni akarta. Nem éppen úgy terveztem az elmúlt hetet, ahogy alakult, de tökéletes lett. Persze egy betegség érett. Felvettek hát a Mongolba, megvolt az első két nap, és mindenki elégedett volta  másikkal. Dávid is bekerült, mert ,még kerestek szakácsot, és Martin is reflektorfényben van. Budaörsön sikerült aludni kétsze, Laciéknál ahol egyik nap a Ganxta Zolees fotózásról mentünk haza benyomva, a következő éjjel meg tequiláztunk rothadó citromokkal és tengeri sóval. Azért kellett fent aludnom mert a fotósulim következő állomása Tihany volt reggel. Budaörsre beszéltem meg egy másik hallgatóval a meetpointot. Reggel otthon hagytam a gépem, este a kabátom füreden. Oda érve éreztem h beteg vagyok, és a reggeli kávé is kimaradt, de legalább megmásztunk egy hegyet ahol orkán erejű szélben panorámafotóztunk. Majd nem is hittem volna, de nagyon babára sikeredett az apátságban elhurcolt idő is. Jól el kattogtattunk. Hazafele egy Béla nevű hatalmas jóarc faszi vitt haza és felajánlotta hogy elvisz fehérváron a buszpályaudvarra hogy ne kelljen annyit vonatoznom. Jah. Csak már nem ment busz. Teló,anyám,kocsi,haza.  Mára volt megbeszélve a Józsival az OTV-s interjú. Vicces volt. Ültünk egy teremben és néztük hol tart az adás. Lementem, beszélgettünk, és vége lett. Furcsa belegondolni hogy valakiket érdekelhet az ahogy te valakivel beszélgetsz, az hogy valaki azt érzi hogy meg KELL mutatnia egy városnak azt amiről beszélgetünk. Érdekes lennék? Mondjuk nem unatkozom.

Holnap visszaköltözök Pestre.

Elnézést kérek elsősorban magamtól amiért feltűnően ritkán írok amióta hazajöttem, de (egyébként fogalmam sincs mi de) egyszerűen nemment. Hogy mi történt? Minden apám. Múlt kedden az iskola végett felvászorogtam budapestre, és vasárnapig fent is voltam. Időközben elkezdtem az antroposnál fotózni, és ma úgynézki megkapom az Ádám által a mongolian bbq-ban is az állást. Tehát menni kell pestre. Voltam végre Therapyn, ami régi vágyam volt és nem csalódtunk. Nagyon nem. Mélyen elgondolkodtató, lélekmosó, egetverő újdonságok nem történtek csak valahogy egyhétig annyira gondtalanul , és jól éreztem magam, hogy egy egész más dimenzióba kerültem. És most mit ad isten megint kedd van, megint megyek, és megint nemtudom meddig. Odakint fúj a szél, idebent is.

Írni, fogok

Eleinte aggasztó volt az átmutálódott bioritmusomnak betudható reggel hétkor kelésem és az utána következő délutáni alvásigényem, de mára visszaállt a normális rend szervezetemben. A napok nem egyformák, az idő lehetetlenül telik (értem ezt úgy hogy nemtudom eldönteni gyorsan, vagy lassan) Többnyire fotózok, és többnyire valami szórakoztató egységben , a partyfotóssá válás dolog végett. What about the princess.. Az aggodalmam affelé hogyan kérek két hónap plusz szabit olyan egyszerűen megoldódott hogy a cég fel sem hívott, csak írtak egy mélt hogy akkor februárban várnak szeretettel vissza, de(!) a Rubyra. Megint. Hát jó. Ismerem azt a hajót és a vezetőségét. Ez a pro. Ugyanaz az útvonal. Ez a kontra. Meglátjuk.

Semmi sem olyan mint előtte volt. Eltünt a beteges cselekedési vágyam, és az emberek körülöttem más közegben tudják magukat. Értem ezt úgy hogy sokan elköltöztek, de nem feltétlenül rosszdolog ez például a Pestre mozdultakkal, és pl Martin itthon van.  Amint megfejtettem a T-Home varázslatos internetkezelési világát és tudom használni az asztali gépet is netre, rendberakom a blogot, és úgy általában mindent ami digitalizált az életemben. Most pedig némi koffein bevitele után ideje felfogni hogy délután van. Ciao