Emlékszem gyerekkoromban imádtam a nagynénémékhez járni. Nem csak mert sok minden jó cuccuk volt, ott játszottunk a legjobbakat az unokatesóimmal , és ott ettem az addig sose látott legjobb dolgokat. Akkor még nem a hipermarketek világa volt, meg hát oroszlányiként a 'hiper' szót is ingoványosan sikerült értelmezni 9 évesen, de ők Pesten laktak, és hát vásároltak is. A legcsodálatosabb dolog mégiscsak az a bizonyos fiók volt a konyhában.Egy fiók telis-tele csokival, cukrokkal, édességekkel. Persze szigorú felügyelet alatt ált és nem lehetett csak úgy hozzáférni, szankciók nélkül. És persze erre nem is volt példa. De akkor ott , sokadik csodálatára, elhatároztam, hogy ha felnövök, és egyedülálló leszek, lesz egy ilyen fiókom ha beledöglök is. Onnantól akartam igazán felnőni. Természetesen mondtam ezt utána Legókra, matchboxokra, mágus kártyákra, de mivel azért nem voltam fogyatékos sejtettem\láttam hogy felnőtt korára az ember figyelme a legók,matchboxok,máguskártyák iránt a nullára csökken. De a csokisfiók...   Először 2004-ben amikor felújítottuk a konyhánkat merült fel a csokisfiók létrehozása. Engedélyt  megkaptam, majd kiválasztottam a legelőkelőbb fiókot a célra. A legfelső. Ez vitathatatlan , megkérdőjelezhetetlen döntés volt. A hely megvolt, a fiók csak siklott kifele , és befele, már csak egy dolog hiányzott. A csokik. Az első relikvensek 2 sportszelet volt. Aztán hetek, hónapok alatt lassan emelkedett az édességszint. És soha nem akart olyan lenni mint ott. Felhalmozódtak gagyi kekszek, negrók és csupa olyan dolog amitől bár tele volt a fiók, az élvezeti értéke egyre csökkent. Telt múlt az idő....      

... és elköltöztem Budapestre. Ahol a nihilizmus és a gyökeresen más, nem otthoncentrikus életmód miatt, sosem volt csokisfiókom.

Hajó,Pest(nihil újra),hajó(megint) és megérkeztünk Tatára ahol újraéled bennem bizonyos otthonérzés, ezáltal a csokisfiók teremtés is. Judittal közös megegyezés után csokis szekrényt alkottunk a komoly készletre való tekintettel. De jött a fesztiválszezon, és a közös Pestre költözés dolga, és ismét csak avasodtak egy lyukban a burkolnivalók. Amikor felköltöztünk a Kiss Józsefbe újra lett csokisfiókunk, méghozzá teletöltve indulva. Aztán ismert okoknál fogva, és a lakás otthontalansága miatt a csokisfiók keveredett nagyjából a szemetessel, és szégyen-szemre értékét vesztette. Már kezdtem elveszteni a reményt, kezdtem feladni nagy álmomat, hogy nekem is olyan fiókom legyen.. Tágas, szépen nyíló, tele a legjobb édességekkel, amik közt nincs egy darab olyan sem amit nem ennék meg csak ha kivéreztetnének, ha nem látok neki majszolni. Száraz kekszek.  Füredi utcában járunk. Amint lecsengett a beköltözés, és nem tornyosultak kereskedelmi központ módjára a cuccaink a parketta metropolisban a boeingekre várva, elkezdtünk elpakolni. És akkor. Csak akkor tudatosul bennem hogy, van egy 60literes önzárós, csúszásgátlóval ellátott fiókunk, csak a csokikra várva... A szülinapok,névnapok, és a mikulás meg tette a dolgát, és a fiók immár megvalósult álom képében,kipipálódott a bakancslistámon. Csokihegyek,cukor dombok,bontatlan ropogós kekszek halmai.  Mostmár jöhet a Legós doboz project....

A következő megálló eszményi életem pesti albérletei vonalán. Fészekrakott új otthon, bazsalikom az ablakban, megérdemelt helyén a tefal. Csendes , hely 2 idilli nihilli szoba 1 pazar amerikai konyhás nappali. Ahol áll a fa. Az. A karácsonyi. Mert miért ne? Karácsonykor úgysem vagyunk itt nem? És fekete. És mű. De ez is hullik. Tiszta élethű.  Mindenki hepi. Dévnek is megvan a szobája, szépúj parkettája, meg két biciklije. No meg a kék strandmatrac ami biztos a szívéhez nőtt már. Nagyon élvezi a különbséget, hogy most más fekvésben tud laptopozni 24 órán keresztül ha itthon van.  A fruccola team is alakul szépen. A tegnapi meeting után egész szépen összegyűltünk kocsmázni amire végül Gábor egy sörre csatlakozott,a többiek meg füstösnek találták a helyet, így a csapat leredukálódott 2 főre.Mika Tivadar, Maszkura, Dj Garfiel aki tényleg hasonlít. Régi barátok : Miki,Görög akikket akkor láttam utoljára amikor az első blogbejegyzéseket írtam. Általuk ingyen sör, rum, és kész a meditációs állapot. Szép este volt ami egy kicsit emlékeztett a régi pesti éjszakáimra, amik bár csodálatosak voltak, nem cserélném le őket a mostani állapottal. Miután hazateleportáltam és felébredtem egykor mint  katica az úthenger alatt, megláttam a fát és azt mondtam: Minjá karácsony.

Bazz ajándékok...

 Lehűlt. Édes,csípős a levegő akárcsak a habanero paprika. Néha havat képzelek. Ez lesz az én telem. A mi telünk. 

A múlthét kicsit sem volt tematikus. Hétfő lapnézegetés,szerda Art of Flight snowboardos film premiere az Urániában ahova a Red Bull helyi góréja engedett be, csütörtöktől-vasárnapig pedig Fridge. Ami hideg volt a bekapcsolt talaj hűtéstől, de túlélhető a forralt bortól. Tegnap esett Európa szerte az első hó, amit nem sikerült tapasztalnom bár de mégis fless volt belegondolni. Ha a hidegségnél tartunk a főbérlőnk is nemsokára befut , és lebasz hogy ide "idegeneket" is hozunk aludni, valamint h nem jól fűtűnk. Még egy ilyen szarházi főbérlőt egy ilyen szomszéddal a világ nem baszott. Sose gondoltam hogy valaha is gondom lenne ilyenekkel. Fenséges hogy az eddigi 4 albérletem közül pont most vagyok én a szerződés tulajdonos-kapcsolattartó személy. Dávidnak meg szólok hogy ne forgolódjon az ellopott ágya helyén lévő matracon, hogy a főbéci ne menjen Dév-lesbe felé. A kék-fehér nyugtató, a rúzsvörös altató. 

Menekülnék erről a helyről. De mégis faja. 

Csak hó kell, semmi más.

 Sok elmebeteg éjszakát éltem már meg amióta Budapesten lakok. Kaptak már el rendőrök aluljáróban akik késeléssel gyanúsítottak, ugrottam már ki taxiból az Erzsébet hídon, vittem már haza tucat idegent is akik reggel nem tudták hol vannak, én meg hogy kik ők. De sose jöttem még rá egy fülészeten, hogy az előző este tényleg hárd volt.

A fruccolában aznap este volt a nyitóbuli. Felejtehetetlen volt a pult másik oldalán állni, beszélgetni a másik étterem alkalmazottaival, együtt menni az ördögsarokba, a sohoba majd elszökni az instantba. De az instant kidobói nem olyan barátságosak mint a hely. Egy jól irányzott tasli a bal fülemre, egy félreértés miatt, elég volt hogy a dobhártya szaggató élmény, egy pár hónapig felejthetetlen maradjon, mint a domestos szag egy nem háziasszony kezén. A fülészeten befoltozták a "riszszem alakú" (honnan szedik ezeket a hasonlatokat?) szakadást a dobhártyámon, és azt is megtudtam hogy ezt régen cigipapírral csinálták. Eltiltottak a Fridge fesztiváltól, az orrfújástól, és a hidegtől. És a vizsgálat után már szerintem tudok enni a fülemmel. A nagy megrázkódtatásban csak egy snowboard vásárlása enyhítette volna a fájdalmat hogy a Frdige-n amit oly rég várunk csak mono-ban lehetek jelen a hátsó sorokban. Ezért hát vettem egyet.

Igen. Vettem egyet.

 A haloween bár annyira volt elterjedt nálunk egy 10 éve , mint a tonhalak körében a hegymászás, mára mégis elkerülhetetlen hogy egyik pillanatról a másikra egyszer csak zombinak kifestve csücsülj egy szórakozóhelynek kinéző létesítményben. Esetemben a suffniban. Odaát Tatán.Bizony. Merthogy a hétvége nem volt káros szenvedélyektől mentes. Kollegális kocsmázással kezdtük a szombat estét a fruccola stábbal valahol az Astorián. Ennyiben ki is merült a szombat este, majd vasárnap hazautaztam. Hétfőn meg tatára. Aztán vissza. A visszautak viccesek. Judo agyára igyekszek menni amikor a másfél órás utat azzal töltöm h folyamatosan keresem milyen rádiókat lehet befogni. Egész viccesek léteznek. Ajánlom mindenkinek a Budaörs rádiót aki régóta szeretne újra hallani HipHopboyzot, vagy Ufo-t.     8 nap múlva Fridge! Kis fesztivál feeling a hűs őszi szmogban. És hát ugye a snowboard éhem csillapítása ami nemrég lett  magamon belül is népbetegség. Annyira hogy bizony ezen a héten veszek egy deszkát. És nem a wc-be. Ott van szép halas. Csak el van csúszva picit. 

A hét rossz hírei:

•  Nem adnak már ingyen whoppert a whopper menük mellé a burgerben.
• A cirkónk sose lesz jó
• Elfog fogyni a cukor
• nem túl egyszerű normális hamburgerzsemlét találni
• 8 nap van még a fridge-ig
• Zombi voltam

Jó hírei: 

• A chilis whopper akkor is sokkal jobb mint bármelyik mekis kaja
• Otthon feeling volt
• Új Tefál serpenyőnk van
• Vettünk habanero-és jalapeno paprikákat
• 8 nap van már csak Fridge-ig
• Zombi voltam

 Stílusos hepibörzdéjem rég volt már. Ilyen kb 5 éve. Bár a meglepetés vendégek nagyobb hányada velem együtt érkezett a lakásba, mégis volt meglepődés és soksok új emlékszilánk került fel a májlájf mozaikjára.Aznap 3 szülinapi buliba hívtak bár (a legszülinaposabb hétvégén születtem) de el se tudtam volna képzelni jobbat mint ennek az alakulása. Volt itt koncert,zipzáras szoba, zöldlufi,vakondtúrás,pafe retro,ukrán pezsgő,corvintettő,instant,bakegér,akácfa, és az elveszett sajtos McRoyal legendája. Itt egy picit meg is állnék. Hogy hogyan lehet elhagyni két harapás után egy szobában egy sajtos McRoyalt? Mi sem egyszerűbb: tedd le egy ágyra például ahol terepszínűvé válik spiccesen, majd kezd el keresni a konyhában. Majd ha már mindenki elsűlt azon hogy hogy lehet elhagyni egy McRoyalt evés közben , és valaki az ágyat is megvetette gyanútlanul, tényleg mindenki felfigyel arra, hogy az a két harapás hijján egész dobozos friss McRoyal, eltűnt. " Nem dobtad ki? - Miért dobtam volna ki?? Dehogyis! -Najó megnézem a kukában." Többen beszálltunk a kutatásba és még negyed óra elteltével sem született eredmény. Már-már a fejemben egy vajas kenyér képe lebegett amikor lenéztem a földre hogy falatozzak köveket esetleg rovarokat,patkányírtót és akkor megpillantottam. Ott hevert egy zsömle felsőrész, nem sokkal mellette a royal többi része , valamint egy uborka nemmessze a dobozától. Nagyon megörültem és a gyors royal elfogyasztásával királyi pontot tettünk 23.életévem betöltésének napjára. 

Magamat meg megleptem egy Monster Fridge bérlettel. Mert megérdemlem. És reggelire mostantól Győri édes almás-mézes zabfaltokat eszem. A postot a Sony eReader támogatta. Médiatámogatónk a blog.hu. 

Ahogy megcsapott az első hideg, az volt az első gondolatom hogy mostmár minden rendben lesz. Megnyugtató 8 hónap meleg után. Ideje volt változtatni. Ha ő is , én is. Gyere ősz, játszunk. Tét a tél. Leszokok a dohányzásról a mai nappal kezdve, valamint havi pár alkalomra csökkentem a duhajkodások számát. A fruccola teret ad a nem dohányzásnak , nem lesznek ott csábító tényezők, és mivel majdnem mindig ott vagyok az itthoni tényezők elhanyagolhatóak. És mire fel? Idén tényleg elmegyek snowboardozni. Abból a pénzből ami amúgy is eltűnne. Szóval változik itt minden, és még sose vártam ennyire a szülinapomat az isten se tudja miért. Csak mert. Rég volt. Legalább egy éve nem. Rég láttuk a főbérlőt is. Idős kora végett a legerősebb tippem hogy meghalt. Nemtom ilyenkor mi következik de remélem csendes feledésbe merülünk és lesz egy szkvattunk, pont olyan mint amilyenek Barcelonában vannak, elfoglalt lakás. Persze ez tüneményes fantázia csupán. De az tény hogy nem sok ősszel fog még játszani. Ellenben én... Most játszunk Ősz! Kezdj.

 A boldogságot nagyon félreértjük. A legtöbb ember valahogy úgy képzeli, hogy van egy boldogságnak nevezett állapot, egy óriási vattacukor, amit majd egyszer meg fog kaparintani, és boldogan behabzsolja. Pedig a boldogság egy olyan vattacukor ami éppenhogy kéznyújtásnyira van, de egyszerre csak kis darabkákban élvezhető, és ha jól gazdálkodunk vele, pont életünk végére fogy el. 

Albérletet találni augusztus utolsó napjaiban.

 Albérletet szerezni augusztus utolsó napjaiban? 

Albérletért harcolni augusztus utolsó napjaiban??

 Albérletért vért izzadva küzdeni,zaklatni több tízezer diákkal augusztus utolsó napjaiban, nem egyszerű mutatvány. Főleg ha az embernek alapvető igényei is vannak, ráadásul nem miliárdos. Hah! Pont mint egy diák! Bassza meg. 1 hete ment már a harc a kérókért folytatott háborúban, de ma én domináltam! 5en néztük meg egyszerre a Kiss József utcai diák-álmot, és bár mindenki kivette volna, mégis én voltam aki a legkorrektebb időpontban jelzett vissza: azonnal. Hétfőtől melóm is van, és a budapesti álom épülő félben. Hát ez is elindult. Józsefváros. De a blaha rész. Nyugi. Vattacukor dőzsi van. Lesz. Volt

 És talán sose jövünk vissza. Hányszor de hányszor elindultam már élni, és mindig a lecsó után visszaültem a vödörbe. Bár ez most nem az a tipikus vödör. Héhéj mék szám nojsz, ez hátra levő életünk első napja megint, és minden egyes alkalommal ugyanolyan izgalommal tölt el. Még kikell heverni egy kurva jó fesztiválszezont, erre tökéletes lesz a balatonozás , és a rakottkel amivel egy még általam nem ismert angol fiatalember Dév és kedves barátnéje várnak ugyanis együtt fogunk nyaralni. Hétfőn kiválasztom álmaink otthonát az nagy Budapesten és a hétvégére már költözünk is. Költözünk hogy ellegyünk menve, hogy minden csillogjon, és minden éjjel nappali nyitva legyen. Azért hogy lássunk megint valamit, azért hogy sose álljunk meg. Mert elmenni jó. Mert lenni akarunk valakik. Csinálni akarunk valamit. És talán sose jövünk vissza.

 6 fesztivál, megannyi karszalag száznál is több új ismerős, és brutálisan sok fotóstapasztalat után eljött hát a vége. Sziget? A legjobb volt. És nem változott semmit. Talán annyit hogy a cökiben már zacskózzák a cipőket. Be-vel kezdődő emberek megismerése külön élmény volt, akárcsak a 3.-4. napi látogatóé is Judit személyében. Életem anyagát sikerült lefotózni, és ezzel együtt ez volt életem leghosszabbb fesztiválja, sátorozása is. Hála a metapay rendszernek ugyanannyi pénzzel jöttem haza mint elmentem, és életem legnagyobb kulináris orgazmusával is találkoztam egy mangalica-retróburger formájában. Szereztem pengetőket nagyon nagy zenekaroktól (ezért még jövök egy kólával azicának) és eljutottam életem Kasabian koncertjére is. Megtudtam milyen egy fotóriporter fesztiválja, és azt is hogy azok a zászlók amiket nem ismersz azok francia utált megyék zászlói. Volt itt vér, hányás, szar, és mosómedve is, mind-mind elemei egy véres,szaros,lehányt mosómedvés fesztiválnak ami kurva jó volt. Kata az axeban aki mindig  végzett egyszer, az indiai kajálda hajnalban, és az élelmes járőrök akik mindig fotogének voltak. A kingston babának is köszönhettünk sok szép órát, és evridéj ám sáffölin, amikor judoval levetkőztettük a fél nescafét félmeytelenre. És ahogy már elégszer elhangzott a nyáron, még itt utoljára megemlíteném a nyár mottóját mint egy lezárva is azt: Semmi baj lesz!

Jöhet a tél. Megyek Pestre.

 Esővel estem lefele. Határaim neon zöld kihúzóval átrajzolt vonalai előtt fordultam vissza. Nem haboztam szinte át se kukkantottam. Minek? Most szépen ballagok visszafele. Vissza fel. Gyerekként sokat rohangálunk fel és le. Szeretjük a változatosságot, az adrenalint, a javakat. Ebben a nézőpontban nagyon nehéz felnőni."Felmenni" . Már ha lehet ezt valahogy összehasonlítani. Már ha lehet bármit is. Minden ősz más már egy jó ideje. Hullámok melegágya a rozsdás idő. Mintha most is ősz lenne. Az ősz mindig rossz, de néha vágyom a rosszra. Az ősz kegyetlen, de szeretetreméltó. Az ősz szegény és megalkuvó. Az ősz szánalmas, de aranyos. Az ősz unalmas, és tevékeny. Az ősz lelomboz mint ahogy a fákkal is teszi. Emlékek viharában porlad el a nyár, és bociszemekkel vágyakozva múltidézünk karácsonyig hogy tervezhessük a jövőt. Az ősz fáj. Ősszel meghal a nyár. De még messze az ősz. Még dolgunk van az emlékeken.

és örökké nem eshet.

Igen is vannak határai a fesztiválozásnak.

Egy fesztivál vége. De aztán jön a következő.

Rohadt meleg. Lábam kilóg a teherautó ablakán, kezemben tűzforró már a furmint fröccs amit a lalinál szereztünk még tokajon. A hűtővíz félóránként felforr, ezért az 5órás úton sok fröccsöt keverünk, és az is előfordul hogy az autópályán a masszőrszék oda kerül egy olvadó lencsefőzelék mellé, és a Sanka megmasszíroz minket. Ez volt a trip vége. De ez még semmi. Csak a határok.

300km-t utazott a Balaton Soundról annyi történet, ami csak arra várt hogy felülírják újakkal a hegyalján. Volt itt meztelenül lefosott sátor, a legártatlanabbtól, P járőrök akik Guetta alatt Rescue robogón a vér felé száguldva tombolnak a When a love takes no overre, Mentőben szaunázás, patkány vadászat, meztelen balatoni fürdőzés, ruhás pénztárcás tisza fürdőzés, toi toi sátor, GPS nyomvonallal fasz rajzolás, Scooter koncert ahol a locsolás 60%-a a mi testünket támadta, sátorköltöztetés tömegben, soproni, borsodi,tokaji, REpohár,Metapay,napsütés.   És amikor már mindenki könyékig karszalagban otthon ül a hűsben az övéi között, akkor tűnik fel hogy épp ezek az emlékek kovácsolódnak az önfeledt fiatalkor legszebb pillanataivá. Millió fotó, 56 új facebook ismerős. És még csak most jön a java. Sziget...

Utolsó nap reggel van 11 óra magasságában. Az akárhogy is nézzük elég korán van egy fesztiválon. A bázissal szemben lévő borfalu színpadja kelt minden reggel. De most valami más készülődött mint puszta zaj. Az alma együttes gitárosai pengetni kezdték az ördögi hangszert  és az alma rázúdított a rakenrólra. Az eü bázis fele a kerítéshez gyűlt és csápolni kezdett. A tömeg kántálta a "nagyszínpad", és az "alma" címszavakat, és amikor elérkeztek karrierjük számához, és feltették a nagy kérdést: Kinek van ma szülinapja, 2 részeg harmincas egy négyéves és a konkrét vadalma zenekar tette fel a kezét. Eszméletlen rajongás kezdődött ott déltájban....

Glory Hole. vagyis az a lyuk amibe tudjuk mit teszünk és mit csinálnak vele. Kupsza egyik hajnalban a vezetői pontra tartott, mi pedig vele. Megmutatta a saját Glory Hole-ját, ami nem két wc között működik hanem a vezetői pont alias Káosz konténer, és a nagyszínpad között. Késöbb ezen a helyen lett téma az első aktus , valamint az anál szex. Irdatlan fesztivál állapot volt. Lenyűgözött a My Chemical Romance, Isteni volt Moby, Parov Stelar, és nemtudtam hova tenni a Pendulumot amin a 14-20 sorban tudtam telefonálni olyan hangosítás volt . Jared Letóék igazán szép sírós zenéket tudnak de nem nekem valóak, és ahogy néztem másnak se nagyon, mert mindenki sírt. Hát újra ott, itt. Helperek közt, a fesztiváljaimon. Jöjjön a Balaton Sound, Luca luca mangalica, laci laci vizes laci, Kovalcsik meg a Vera.

Utoljára akkor nyúltam mosógéphez amikor még igencsak Pesten laktam. Mindig a koszt jutattja eszembe és nem a tisztaságot. Persze ha már hozzányúltunk magához a gépállathoz, már elönti szívünket a rend és harmónia szerű valami, hiszen a kosz, már odaát van, pontosabban oda bent. Nah és a kosz. Maga az elemi kosz. Precious kosz! Hát hova máshová is köthetném agyam legmélyebb benzinkútjában, mint a fesztiválhoz. Hiszen annyi mocsok mint egy fesztiválon, nehezen ragadhat az emberre. A legdurvább motocross téma után is le lehet fürdeni, hisz az ember hazamegy. A legkeményebb dakaros is dob egy zuhanyt egy konténerbe 12 óránként ahova nem kell sorba állnia napokat. A szar is csak szar. De ácsi! Koszról kár is beszélni még. Most csak a tiszta van fókuszban. Holnap indul a fesztiválszezon. És a ruháim már vizesek. 4 éve éreztem magam így utoljára. Izgatottan vártam hogy menjek a Voltra, még gumicsizmát is vittem. Aztán már ott is voltunk. És sose voltam olyan jól. Aztán sound, és sziget. Nyüzsgés, rádió, zene, kávé, pass, vihar,kosz,fankszóbradör. Arra gondoltam azok voltak életem legszebb napjai. Onnan a világ végére vágytam, a világ végéről meg oda. Csak úgy repültek az évek. Hát most vissza megyek. Holnap Volt fesztivál. Tiszták lesznek a ruháim.

 Láttam páran kukkolták az oldalt anélkül is hogy írtam volna, Pafe után , mert hát olyan nyilvánvaló lett volna, de hát miért is akadnánk le a részleteken ha utána még annyi szép és jó történhet. Sorolhatnám persze a kulcsszavaimat amivel ledarálok általában egy hetet, de ez a pafe most nem egy kulcsszavas pafe volt. Ráadásul ha most szavakat kellene találnom azok a szar, hugy,és a punk lenne. Egy hét fesztivállapot után tébécésként köhögve fejtjük a jövőt mint az új borsót. Esti Kornél a kávéban, utána Esti Kornél az asztaltársaságunkban. Tegnap pedig Esztergomból tértünk haza újfent, ahol elbúcsúztattuk Andit aki eltávozik a nagy angliába. Megkezdtük hát a nyarat, de még sehol sem vagyunk. Mi jön most?

The Future is bulletproof the aftermath is secondary. It's time to do it now , and do it loud. Killjoys, make some NOISE!

Let me introduce:   The SaltedFox 4.0    

A Következő részek tartalmából:

• Víz zene Virág Fesztivál
• VOLT Fesztivál
• Balaton Sound
• Hegyalja Fesztivál
• Sziget Fesztivál
• Balaton
• ???

3 hete a valóságban, arra enged következtetni, hogy a rántott hús tudna hullani az égből csak valakinek dobálnia kéne lefele. Ellentétek napjai ezek. Csapodár-felelősségteljes-penészes-tiszta-kockás-gömbölyű napok. Zene nélkül dalolva. Várakozás a váratlanra. Addig-addig idézgettem magamban a 2-3 évvel ezelőtti  késői gyerekkorom szép napjait hogy arra gondoltam nyerő ötlet lenne kombinálni az ambiciózus aktualitással és még össze is jöhet. PaFe. Holnap után, végre fesztiválozunk. Azthittem már soha nem fogok menni, hogy már kinőttem, de badarság lett volna ezt hinni. Nyár van, szabadság van, fiatalság van. és a help.. Újra egyesülök a helppel, úgy ahogy egykor azt szerettem volna. Fotósként. Thats life.

Tegnapelőtt, Dávid,Anita,Andi,Juc,Én,Dávidöccsemarci,Esztergom, cigért átmenii külföldre poénból, de csak sörözés lett a vége, megerősítve azt hogy éjjel tényleg voltunk valahol.

A kétmondatos hétvége, Pétertől. Megyünk paféra. Minjá. Nyááá

Mert 5 négyzetméteren, nehéz elviselni a másikat részegen. Mert Dél Európa már az enyém volt. Mert elég képet készítettem. Mert itthon várnak, de kitudja meddig. Mert még egy nyarat nemtudok figyelmen kívül hagyni. Mert aludni kell. Mert nembízok Indiában. Mert nem eszek több halat, rizst, és leszarom azt a húsgombócot is ami amúgy jó de már kurva unalmas.

Ezek a válaszaim hát a miértekre. Tegnapelőtt egyszercsak itthon lettem a semmiből közel 13 napi óceánátkelés, majd 18 óra vonatozás után, egy kis római kitéréssel. Az utolsó egyhónap Sushizása végett már nem volt időm netezni, telefonálni, élni. Viszont élveztem a munkámat, ezért ezek fel sem tűntek. A fotós transzfer viszont megbukott a sikeres interjú ellenére, hiszen vezetőség váltás volt, és LA tökéletesen leszarva mindent, inkább új emberekért kutatott. De ez a három hónap értékesebb volt mint bármi eddig az életemben. Már nincsenek nyelvi problémáim, és olyan tájakon fotóztam amelyeken magyar ritkán jár. De ez csak a töredéke annak a sok jónak amit a csalódás mellé kaptam a Princesstől. A legszebb része mindig a hazatérés. So here we go! Egy hajós témában lefutott fergeteges welcome party után most már csak a nagy kérdés maradt: és most?

 Egy hónapja írhattam utoljára, és azóta sok minden történt. áthelyeztek a konyha department lehető legjobb helyére: a Vinesba. A Vines az a borozó és sushibár ami a piazzán, vagyis a hajó legszebb helyén van, közvetlenül a vendégek között. Sushit gyártok egyedi szamuráj ruhában amit két ember hordhat a hajón. Az emberek leszólítanak, fényképeznek, mosolyognak. Leírhatatlan érzés a magyar zenészek által perforált „Az a szép,az a szép akinek a szeme kék”-re japán ételeket készíteni, amerikaiaknak, egy olasz hajó halljában, miközben a fülöp 2nd cook, és a román bartender énekli a szöveget enyhe torzítással. A zenészek néha ha látnak bekiabállják a tömegen keresztül nekem hogy csináljak pörköltes sushit, amit persze senki nem ért, én meg megszakadok a röhögéstől. Szintén kedvez a piazza a fotós profilomnak is. Az új lencsém félhomályra készítve a legjobb helyen tud kibontakozni. Tegnap Giovanni megkért hogy fotózzam le a húsvéti csoki tojásokat a cukrászdában. Mintegy 60 mestermű várt ott. Amikor feltöltöttem a képeket később a Chef officeban döbbenten tapasztaltam hogy az összes képem ott van amit eddig itt csináltam. Úgynézki rajongóim akadtak :D Tegnapelőtt szintén érdekes dolgok történtek. Akkor volt ugyanis a tájföldi újév. A crew messben táj konyha és ingyen sör várt. Seik meg a bárjában a világ legdrágább tequilájával, félliteres műanyagpohárban ahogy kell. Na de mi a helyzet a jóöreg lidoval? Rico már szinte hibátlan magyarsággal, semleges arckifejezéssel előretekintve , szemeteszsákját maga mögött húzva mormogja hogy „Hagyma szalonna meg a faszom” mintegy Magyarországot jellemző monológot. Krisztián lelkesen gyártja a salmonokat még mindig (a lelkesedés azért jelentősen esett „hazamegyek a picsába holnap”) és a baconoket már istentudja hányadik generáció szenvedi be a sütőbe. Most hogy nem hajónyelven élő indiaiakkal és fölüpökket látok egész nap, hanem mondjuk a hotel managereknek csinálok szusit, új oldalát mutatja  a hajó. Sok fotóssal is beszélgetek, és megtaláltam a megoldást hogyan gyorsítsam fel a fotóssá válás folyamatát. Ez a szerződés már jóval túllép a kalandvágy kielégítésén és a pénszerzésen. Ez már a fotózásról , és a kapcsolatteremtésről szól. És úgy fogok innen hazamenni hogy ez végig így is volt. 

u.i: Új helyen álltunk meg miamiban. Nemhogy ki, de alig találtam vissza a hajóra, és a rendőrökkel való kommunikációs képességeimet maxra fejlesztettem. 

 Szulyó Krisztián a mai napon 25 éves lett. Jutott ez eszébe egy halom lazaccal a kezében fél egykor. Gyors közöltem mindenkivel és Erik még egy black eyed peas - where is the lov-olt is eltolt neki. És minden happy volt.    Rájöttem hogy van egy konnektor itt a miami terminálba így tudok egyóránál többet is netezni akár. De! 3000 emberre az igen kevés. Ma kiötrtem reggel fél nyolckor hogy lecsapjak rá és, siker!  Nah de lássuk mi a helyzet a lidon. Danielle az új olasz capo nagyon átjön, nem szerencsétlen, és jóarc is. Meghívott hozzá ha megyünk Velencébe, mivel ott lakik. És vele fogok menni a Meganre is. Jó ha spanol az ember a főnökével, még ha olyan áldozatot is kell tennie hogy elmegy vele a világ legszebb strandjaira.  Grand Turkon jártunk tegnap. Nem nagyon voltunk még kint talán az elveszett postomban írtam az előzőről. A legjobban bejövős port. Semmi különös igazából, homok,pálma,tenger, mint mindenhol, de minden szebb. Ráfeküdtem a fotókra , bookon már fent is lesz egy pár mire ezt olvassátok. Ma sokan hazamentek. Jobb ha most mennek, amíg nem szokunk nagyon össze. Ez persze azt is jelenti hogy sokan jönnek, ebben pedig az a jó hogy már nem az utolsók közt megyünk haza. Jézusom már a hazamenetelről írok? :) 

 A tény hogy egy éve tudom hol van a posta St.Thomason, és hogy hol lehet puha dobozos Kentet venni, arra enged következtetni hogy rutinos világutazó féleség vagyok. St. Maarten viszont új volt. Krisz végül elrángatott a Carolinába és a Seamens clubba amik nem mások mint nappali night klubnak álcázott bordélyházak. Első állomás a Seamens volt. A seamens nem túl népszerű , de hogy miért az a taxiból való kilépés után derült ki számomra. Fizettünk, majd átgázoltunk egy konténerház kertjében ahol egy kakas morcosan tanulmányozta, ahogy a Dózsakertben vásárolt papucsom beleragad a vulkanikus karibi sárba. Még be sem értünk komolyan mondom már három fekete spanyolajkú harmincas nőszemély célba vett és hivogattak be. Belépve éjszaka lett. És figyelembe kerültünk. Középpontba. Ugyanis senki sem volt rajtunk kívül fasszal odabent. Módfelett zavaró tényező volt. leültünk két sörrel és két kurva be is talált. Engem egy dagadt fekete, Kriszt meg egy 80kilóval lájtosabb de szintén vágósúlyban lévő nőnemű. Az első korty után megbeszéltük a vagy három nyelven hogy megisszuk és megyünk de ezek csak hajtottak spanyolul. Krisz tett egy megjegyzést a dagadtabbik táskáján lévő majmos kulcstartóra hogy oldja a hangulatot, erre az feldugta magának és kéjesen odacsúsztatta neki. Már kint is voltunk. Egy „hova a kurva anyádba hoztál?” elejtése közben átslisszoltunk a carolinába. Határozottan jobb hely volt, mivel rengeteg ismerős ott volta hajóról többek között Jeet, sőt még a Chef is akinek csókolommal kell amúgy köszönni. A lányok egytől egyik kolumbiaiak voltak. És nem nyomultak, mert inkább már nyugalomra vágytak. Amíg Krisz elkurvázott 150 dollárt én mentem a sör felé, és egy mexikói társasággal ültem akik két lányt ’tartottak’ épp. Az egyik csajtól megkérdeztem mennyit keresnek, és a válasz után elhatároztam hogy következő életemben kolumbiai kurva akarok lenni. 3 fele elindultunk vissza egy sajtburger a kikötőben, és már tettük is el magunkat holnapra.    Az éjszaka csendje, arra is jó hogy annyit egyél amennyit akarsz. A nappalosok mielőtt lelépnek tömérdek kaját gyártanak, és hagynak nekünk is. Egyik nap pl a hidegkonhyhás fülöp gyerek megjegyezte hogy az a csirke az enyém és odaadott egy egész frankó grillcsirkét. De a legpöpecebb része a reggel a dolognak, pontosabban a hajnali 3-4 közötti intervallum amikor az idniaiak nekilátnak a curryjüknek. Mindig azt esznek, mikor mivel. Rákcurry, Csirke curry, Meatball curry..  Someer egyszer odahívott és leültem velük hátul a mosogatóban edényeken ülve kézzel curryzni. Mint indiában. Csak ott nem edényeken ülnek. Nem túl népszerű dolog más nációknak a hajón a curryzés mert a faszuk kivan a szagával is, mint nekem tavaly de most jól esik. Elmagyarázhatatlan érzés a reggeli curryzés, mint sok más dolog itt. Mint például tegnap előtt, amikor kimentünk Grand Turkre. Basszus srácok… Találtunk egy kis krimót, saját medencével, pálmákkal és olcsó sörrel ahol senki sem volt. Ittuk a jamaicai sört, amerikai hamburgerrel, és csobbantunk az absztrakt formájú medencében, a topázkék tengerrel szemben amiben combomnyi méretű macskacápák kőröztek.  Unbeliveable. Most kimegyünk Miaimba venni hangfalat a Krisznek mert ma átköltözik végre. Ráadásul névnapja is van. Lehet elcsattan egy-egy budweiser is.

 -mondta Rico. Ez még nem is lenne olyan meglepő, ha nem Floridában egy óceánjáró 14.-emeletén hajnali négykor egy indiai takarító mondta volna Krisztiánnak, mint egy kedves üzenetként tőlem. Rico volt a postás a köztünk lévő 5 méteren. Ő szeretett tanulni, nekünk volt a tarsolyunkban pár ízes gyerekes beszólás, afféle cserediák poénként hogy tanuljon valami feleslegeset is. Egy biztos, jobb ha nem jön Magyarországra soha életében ezzel a tudással amivel felruháztuk :D

Majdnem egy hónapja hánykódunk. Jártunk Krisztiánnal a bridge-en, voltunk sörözni Miamiba, St.Maartenon,St thomason, fotóztam princess caysen, Grand Turkon... Éjszakai meló, nappali élet. Ezt így ki lehet bírni. Közben átmentem a fotós interjún. Chris a fotómenedzser jóarc volt és vágtam is a témát. Most várunk los angelesre. Közben krisztián a mai napon ideköltözik, és már minden megvan hogy elviseljem a felmerülő hiányérzeteket. De csakis júniusig. Akkorra egyetlen dolog tarthat vissza: Los Angeles. De őszintén szólva nem sok esélye van hogy addig lépjenek. De elkezdték. Ez pozitív. Gyúrok!!! És ezen Juc röhög. Az egész onnan indult hogy eladtak nekem valami köcsög port olcsón, ami kiderült h amúgy drága(nagyon) és jó. Leköt. Főleg hajnali négykor. A Krisz meg fogyni akar, tehát az is gyúr. Kellett neki valami fogyasztó pörgető tabi amit a porom cége a GNC gyárt. Megemlítette, ha egyszer sétálunk és látunk egy gnc-t megveszi. Tegnap megtörtént lauderdaleben.(ilyen nincs… alapon) Faszi meg olyan lelkesen elmagyarázta bent mivel keverjem a poromat hogy vettem én is valami trópusi puncs ízű proteinbomba koffeinházban cuccot, aminek hála 22 év után először érzékelhető szabad szemmel a mellizmom, és nem aludtam egy egész napot, mert fent ültünk a jakuzziban az openen és azon tanakodtunk mikó lehetne megint menni a gymbe. Holnap krisz kurvázni akar Maartinon, én töltőt venni (édesanyám: Megvan a töltőd ne aggódj! Én: hát fantasztikus hogy te találtad meg.) a furcsa szerb gyerek meg , aki eredetileg ma akart ki menni de nehézkes mert sea day van, és mellesleg töri a népiös magyórt, meg teázni. Melóba annyi válto zás van hogy elment a régi capo, tehát én lettem a legrégibb tag 3 hét után a LIDO breakfaston :D Az új capo olasz, tehát balfasz, Antonio(sous chef) inkább rámhagyatkozik, Giovanni(nagy chef) meg bír, tehát nem nagyon vagyok reflektorfénybe aminek hála úgy alakítom a szabadidőmet ahogy akarom, ahogy kész vagyok, stb. Ez nagyságrendjében jobb az előző szerződésnél. Dévidnek üzenem jöjjönmá, Levinek meg hogy jöjjön má. Mekkora lesz.   Házi feladatként nézzetek utána Megan Bay Beachnek. És bocsi miatta. :D  

Rico így köszönt reggel el: „Bozmeg Peti.”

Amsterdam reptéri útvesztője vicces dolgokat tár elénk néha. Egy kallódó dohányzót egy tékozló magyar fiút, és egy nagyobb gépet, mint eddig valaha is. Marcival onnantól repülőtársak lettünk, majd hotelszobánkon is osztoztunk, mint kiderült hogy egymás mellé tettek. Hilton, Ft Lauderdale. 18 éves felszolgáló lány akinek rákban haldoklik a családja. Honnan tudtuk? Marci megkérdezte legális dolgozó e. Este a világ legjobb ágyai, egy a Wyndhames balhéval teljesen megegyező szobában. Reggel cigi, buszravár, beszélget azzal az emberrel aki azt mondja nekem fotós leszek, és eléggé sokat keres hogy elhiggyem neki. Marcinak nemmondja hogy shoppos lesz. Ruby. Ugyanaz a szag, ugyanaz a kép. És ami meglepett, ugyanazok az emberek. Akik eddig nemismerték a magyar ’kissrácot’ (engem) Azok hírből tudták kivagyok. 22évesen második szerződés, a Chef üdvözöl és nekem adja a lehető legfinomabb beosztást: NightShift. Azaz éjszakai bagoly. Senki nem zavar, senki nem idegesít. Egyedül vagyok egy szellem hajón. Hiányzik a Judit. Nappal. Ó a nappal az enyém. Teljes valójában. Nappal vendégként róhatom a vad karibi tájakat. ahol az a fura karibi zene, tudatosul bennem hogy csak egy dob. És hogy télből nyárba menni naptej nélkül fáj. Kurvára.  Beszéljünk a pajzanokról. (aki tavaly nem figyelt volna a honfitársakat jelenti hajónyelven. ) Mónikáék itt vannak, mást nem ismerek aki lényeges, de a legfontosabb: Krisztián. Aki nem csak hogy magyar, jóarc és új, de még egy helyen is dolgozunk, sőt jövőhéttől együtt éjszaka. Ez nagy szó mert ketten vagyunk magyarok a 400fős konyhán. Bár sokak szerint már nem nagy cucc ez az identitás dolog. St.Maartenon ráköszöntünk egy bárban két magyar ifjúra azok meg úgy sziáztak vissza mintha a fanni fagyizóban lehelóztam volna ismeretlenül., egy jó pisztácia után.  A PT managert már erőszakosan betámadtam a fotózás ügyben. Sinen vagyok de úgyérzem nem lesz egyszerű menet. Jah! Szobatárs. Ukrán(jó), klasszikus zenét hallgat(király) és mini teáskészletével pizsamában csukott szemmel teázik. A srác a nyugalom eternityje. Az indiaiak a Lidón meg már azzal kösözntenek hogy: „beszartam”  A két magyar átveszi a Lido feletti irányítást. Nincs több curry mocskok, its Gulasch time!

és hogy az amerikai rendőr magyarul beszél hozzám... "honnan?" "-magyar vagyok"

  A vakondtúrás torta isteni lett. Szeretet csomag. Szeret. Szeretem. Vár, jövök.