Saltedfox

pártiwágen. Az volt a vonaton aranyapám. minimal technot és belgát bömböltető utasszomszédjain jóarcok voltak és mi meg ittunk is hát. Tehát minden adott volt hogy a vonatról úgy szálljunk le hogy egykéthát ordítunk. Pisiszünet a KFC-be ahol viccesen méregettek minket a borral meg sörökkel. Hamar meglett a kuplung de zene nem volt hamar. Volt hát egy luft, de amikor elkezdődött hát hűűű de rég táncoltam. Egészségesen pattogtunk a párketten és jókat mosolyogtunk szarrá izzadtan az asztalnál pihegve. Nándi disznóvágásról jött részegen ami nem egyszerű de hősként vette az akadályokat. Az 5ös vonatot gyengéden elértük , hamburger az arcunkba afternak és pihi a tréjnen. Hazafele józanul bizonyára fárasztó poénok sorozata követte egymást mint pl a "Gergőzés". Hogy pontosan mit takart azt már nem is tudjuk. Nem is lett volna rá szükségünk. Ez egy iylen este volt.

Most elmegyünk Ludmillára a kuplunga.

Eljött újra , és tetszik de felfoghatatlan hogy miért, mivel nem csinálok semmit. Oké talán hogy megmozdul a város. Szeretem ha mozog. (eltekintve a tegnap reggeli mozgástól az annyira abszurd volt nekem) Mikivel átaludtuk azt az időintervallumot amíg jóanyám dolgozott így hát rámaradt a paradicsomleves elkészítése a tarjához. Vagy 10 éve nem ettem betütésztát. Hiperfless volt.  Kiskoromban sehol nem engedték hogy játszunk vele, ezért nemértettem mi értelme van. Nyá

Szóval péntek. Ez annyit takar hogy holnap nemírok blogot mert semmi érdekes nem fog történni. Lelki szemeim előtt ott vigyorog a bence a gödör a kriszti meg a csepi mer hazajött Dubaiból. Valószínleg veszünk bort és elfogyasztjuk. Majd nevetünk és picit rosszulleszünk. Szerintem a hó is fog szerepet játszani. Aff.  Újdonság gyere haza...

...és az a hang. Ó az a hang! A gázpalackárus foximaxi indulója, ami beárnyékolta minden kisiskolás ébredésem. Nyüzsgő főutca, havas utak, hóbolyhos fák. A szükség ciripelése a levegőben, céltudatos szürke arcok egy nagy fehér mindenségben. Igen! Reggel van! És Clipper reggel, van. Megcsináltam! Ébren vagyok.

Na azért ez túlzás hogy ébren.Tegnap este sikerült éjfél körül lefeküdni, egy kalandosnak ígérkező de ritkaszar nap után. Kipróbáltuk a gyrosost ami oroszlány globalizációjának új fénypontja. És nem volt rossz. Gödörben 350 a sör gyros 690 hát volt már olcsóbb napom is. Lassan nemértem körül magam. Ákos már utazik. Elindult a lavina. Én még maradok készenlétben a seggemen de továbbra is határozatlan ideig. Lassan egyszerűbb lenne ha mondanának egy távoli időpontot minthogy "készenlétben" legyek. Kár hogy Ákos nélkül megyek. Persze 19:1 az esélye hogy találkozunk még. Bah. És most visszafekszek.

Ivett SMS 0:12 : Te egy banán vagz

Beázunk. Folyamatban. Innen a cím. De úgyis felmegyek.   MA 9et álmodtam! Baszki. És egytől egyik iylen jólébredősek. Tehát mindegyik betudható rémálomnak. NEm sorolom mik voltak. MA megeresztettem egy laza érdeklődő hívást a hajósok felé hogy " Szia neharagudj annyit szeretnék kérdezni hogy szerinted van időm elmenni sielni 4-5 napra vagy hívhatnak mostanában?" - persze a csavar azért kellett hogy ne legyek a türelmetlen. A válasz az volt hogy nem ajánlják de ha mégis akkor tényleg csak pár napra. Tehát the time has come. Az álmaim kezdenek fusztrálni , tényleg mindennap témába vágva rémálmozok. Mármint az a rém hogy nem jutok el. De nincs az az isten. És már mindjárt itt a valantin. Jézusom. Csak az elől meg a választások elől had meneküljek. Na felmegyek a geci padlásra. A napom csúcsa.

update: Hát többszáz élet és halál közti galamb nyugalmát megzavarni már nem vicces. Főleg hogy már őksem emlékeztek hogy jöttek be ezért össze vissza repkedtek. Evett itt úgyérezte volna magát mint Bruce Wayne amikor beesik a denevérekkel teli barlangba. Evett ezután 7 év tibeti edzés után elment volna Pigeonman-nek. Evett: Kezdetek. A legviccesebb tény az hogy nem is gondolná az ember hogy egy oylan ember (édesanyám) aki a rötgenen dolgozik, hozzá tud tenni a családi háztartáshoz matériákkal, de a rötgenfilmek tetőfoltozásra tökéletesek. Nincs többé penész, csak gyönyörű fal.

Hiányzó álmokat szarabb gyártani mint rémeket. A rémek eltűnnek és hálás vagy az ébredéskor. A felszínen már nem is nagyon gondolok hátralevő életem lehetőségein, viszont tudatalatt folyton ugyanaz : az út. Így történt ez ma is. Elindultam hát, és ugye miylenek az álmok, sok nem marad meg csak az érzés. Túl jó volt álomnak. Szar volt felkelni.

Tegnap. Zöld,Norbiék,Tatbánya. Kicsit magszakította  a mindnnapokat. Bár nem a buli volt ami nyomotthagyott hanem az a négygramm töltelék. Hazafele csövelés az állomáson, ahogy régen, titkon vicces is volt. Nem fogom leírni az egészet, engem sem érdekel. Holnap már megerőszakolom a lelkemet hogy tényleg főzzek valamit végre. Dehát az ötleteimet baszhatom ha a városban a legextrémebb kapható zöldség a burgonya. Csicsókáról, meg gyömbérről nem is álmodhatok. De először inkább képes legyek felkelni dél előtt. Az a kihívás. Meg ez a kurvanagy semmitevés. Az a kihívás, basszátokmeg

Folyok le a székról,lelkem lebeg, testem tespedve test-edz. Balra vigyorgok, jobbra félrehallok, előttem látom a rémisztő rózsaszínt.  Szerelmes vagyok a bűnbe, egy fasztalan vödörbe. Zavartan hányom a szavakat alaktalan alakoknak. Halakat harapva maradt alant a vacsora. Nem vár már kár, nem erőszakol meg a boldogság kék agyara, én tengerek magyara, hasztalan várok, szemgödröm száraz vizesárok, savba mártott kénes átkok, ravaszul létező mérgező károk, káros, sáros kétsávos létem autópályáján üvöltő lúzer dózer pózer. Ködöslő remény, erény lepény merénylet, eléglett a magány talány, arcán kaján vagány szánalom halom, mint egy pár-alom szarkupac ha te mást mutatsz hát eléd megyek, mint megveszett legyek aziméntemlítettalomra, esküszöm a lisztporos malomra, a kékseggű majomra, minden bajomra a hegyi levegőre és mi9ndezt egy levegőre egyenlőre.

nyáá

-Máté baszod erre csavard.
-WHITE BAZMEG!
-Jóó white húzd felénk. Jajó megvan. a faszom.
-Valamit csináljatok greennel mert folyamat dehidratál.
-Álmos vagyok.-mondta Brown.
 

Hát nem mondom hogy nem tintáztunk be be mert betintáztunk. De mégis, itt a Dávid már harmadjára iszunk utoljára, szánkózás smafu, mégis mit vártatok?  megnéztünk egy filmet, vacsiztunk aztán lefeküdtünk 10 körül aludni mert a Dávid korán kelt Minden ott kezdődött hogy ezt a szerencsétlent megbaszták a villamoson mert nem adta oda a fénymásolt bérletét. Ezért ideérkezvén hirtelen felindulásból elkövetett sörözést hajtottunk végre a betonban. Aztán nagyjából ott is fejeződött be. Néhány megszakítástól eltekintve folyamatban ott voltunk, mátéékkal, bencével később kuru,kese,szilvi, meg egy arc akit nem tudtam szemügyre venni. Az este végét az jelentette hogy kétségbeesetten próbáltunk bejutni az Ady moziba majd errről letéve, egy kukát kitoltunk az útra és elfordítottunk egy autót. Itt valószínüleg megsérülhettem mert vérzik a sípcsontom. Bence hányt, máté röhögött, és figyelmezetett minket az álnevek betartására amit a huligánkodás idejére találtunk ki. Mr. White, Mr. Brown, Mr. Yellow, Mr. Green. Eztán tértünk haza víg kedélyállapotban. Dávid belezuhant az ágynak nevezett szamárfészekbe amiben szokott itt aludni én meg MSN-en bontakoztam ki és hoztam a formám. Büszke lehet rám Csilla néni, az anyám.

Reggel arra keltem, hogy keltem az Ivettet. Vak vezet világtalant. És mégis.

A zombik jelentősen képviseltették magukat az életemben mostanában. A pontos magyarázat a fejemben van de nem a számon. Hajnali 2 van és képtelen vagyok az alvásra még. Drága cimborám a bioritmus megint haverkodik az insomniával, és oylan gondolataim vannak hogy csak meg kéne innom egy vadászt. Dehát hé! Nem vagyok én alkoholista az isten cibálja meg. Kigúvasztom a szememet blogokon és menni fog ez. Reggel úgyis a halvaszületés érzésével kelek fel az ágyból.

Martin megkért hogy írjam oda a februári borzalmas ünnepekhez az ő szülinapját is. Nemírom. Nem leszek ott. :D Szívesen várnék egyébként inkább én is Londonban a megváltásra. Bár nem mondom hogy hű de szar lenne most. El vagyok tartva, itthon vagyok, nincsenek kötelezettségeim, és napi szinten beszélgetek azokkal az emberekkel akikkel eddig nemtudtam és mostmár tudnék mégtöbb ujjal mutogatni hogy ő is a barátom. A hátránya hogy internet és alkoholfüggővé tesz. Ma már arra eszméltem hogy facabookon kisorsoltatok lányokat a lover of the day-el és párkapcsolati viszonyt kezdeményezek. Ünnepélyesen kijelentem hogy a ftk 3.bekezdésének 12 c. alapján Holnap 22:00-ig Diós Edinával párkapcsolati viszonyt ápolunk. A megállapodás kétirányú. Örvendezzetek.   Holnap főzök. Holnap vásárolok. Holnap mosolygok. És a holnap már ma van. Úgyhogy lefekszek, és még vagy 2 órát pislogok mint hal a szatyorban , azon hogy úgy vágtam bele ebbe az egészbe hogy mennyire jó hogy nincs senki aki idekötne, és most belekell dögöjjek hogy így is maradjon.

Tavaly február elsején egy kissebb könyökbebaszás által hazakerültem egy hétre a nyüzsgő fővárosunkból. Az unalom és a bal kéz mozgáskoordináció kiesése végett unalmamban a rég kallodó blogomat nyilvánossá tettem és napi szinten frissíteni kezdtem. Velem él, velem utazik, velem szívja be a zsíros nagyvilági levegőt. Boldog szülinapot sósróka.

Ma sem csörrent még érdemlegsen a telefon. Viszont a Dávid kijelentette hogy szerdán eljön szánkózni. Tehát nem fogok megőrülni talán. Beléptünk a februárba ami már tényleg nem vicces. Gusztustalan egy ünnepek vannak itt.Valentin. Sose jött át. Akkor pont sosem volt barátnőm de valami bánat volt ezért tartósan megutáltam ezt a rózsaszín vattacukor nyálat. Farsang. Nah hát ez is. Én nem vagyok ünneprontó de a februári feelingek nálam posztapokaliptikus bohóckodások. Pedig mocskosul nem ezt hordozza. Jó lenne nem megérni itthon már őket. Igazán. Csörrenj már meg. Naa...

Mert hőmennyiségmérőket fogok leolvasni, és mert baszott nagy hóban.

Álmodtam. Álmodtam egy lánnyal aki valami oknál fogva nálunk kellett hogy lakjon. Minden autó ingyen taxi volt a városban és mi folyamatosan mezítláb voltunk. Szerettem a lányt ő is engem. Egyszer elment egy taxival. Kérte magyarázzam meg távollétét. És eltűnt. Én elmentem dolgozni egy oylan mekibe ahol állatkereskedés is volt,meg könyvesbolt. Soha többé nem láttam. Ha esetleg valaki velem álmodta volna ugyanezt és ő úgy fejezte be hogy elment akkor szoljon már. Megiszunk valahol egy sört.

Velem? Igen még itthon vagyok. Nem még nemtudom mikor megyek. Ennek oka: a késleltetett vízum. Nem kell fosni elmegyek csak nemtudom melyik napon a közeljövőben. Bánni nem bánom hogy jó két hetet ráhúzutam csak néhol baszottul idegesít. Unatkozom. Ha evett nem lene ekkora kocka mint amilyen már nemtom milenne velem. Esték azzal telnek hogy átmegyek bencéhez, megjelenik máté a kriszti a potter és elvagyunk. BEnyalunk a bor ízű szeszesitaltól és jobb esetben főzünk is. Halgatom egyes emberek fantasztikus történeteit oroszlányi arcokról vagy a közeli falvak eszméletlen legendáit.Hétvégén elmerészkedünk is a csárliba. Hurrá. Ezért akarok elmenni. Erre most gejjédesen töményen folyik a nyakamba. Nyáá

8:22. Csengő. Mély basszusos ajtóverés. És ott áll egy raj kreol gyerek. Ehhez még túl korán volt. Gondoltam mielőtt hozom a nagykést azért megkérdezem mit akar. 1605Ft-ot. És egy aláírást. Amindenit. Nem szarozik. Aztán egy hetyke mozdulattal a kezembe nyom egy zöldes csomagot. Benne az útlevelemmel és a vízummal. Jaaaaa. A futár. Kapott jattot is mer nem tud kétezresből visszaadni, meg igencsak lassú volt az átvétel. Akkor néztem csak rá az órára és a fuvarlevélre. 10 től lehet rájuk számítani 2-3 munkanapon belül. Hát ez 8:22 volt és 12 munkaórán belül. Ezt nevezem. De nem élveztem. Én nemtudom láttam e már vízumot. Meg igazából hogy a blog olvasói láttak e valaha, de ezt valahogy nem így képzeltem. Van az utlevélben a személyes lapom. Nah ez ugyanolyan lap benne csak sokkal szebb, szinesfényképes,dombornyomatos és nagyon odabasz. Nah ennyit a reggelei élményeimről. Tegnap Evett beszállt szerkesztőnek eme blogba mert ha kint leszek egy darabig több mint valószínű hogy iPhoneról fogok netezni arról meg nemtudok blogot írni mert nem tölti be a blog.hu-t. Tehát neki küldöm át az irományt ő meg mivel a nap 35 órájában a gépnél ül majd megjelenteti. Ez lesz. Nah most meg az új Hammster Ville-t berendezem azt had szóljön a höriknek is a nyú lájf.

mert nekem már ilyet is szabad.

Elég gyakran előfordul hogy a Dávid mellett kelek(mármint egy légtérben) Dehogy oroszlányon az már ritkább. Eltöltöttünk egy önfeledt szánkózós,csárlis,krisztis,bencés hétvégét itthonban. Mégiscsak stílusos legyen az a bizonyos egydarabigutcsó söci halom. Tegnap arra kelttem hogy a dávid házikolbászokat aggaszt a mikivel kint az erkélyen az istentudja minek, de abszurd kép. Aztán meg vadászoztak. Én meg anyáztam hogy hajnali délben fel kell kelni... Aztán a mai gyönyörű madárcsicsergűs friss minusz tizes ködszitálásban is 6kor ébredni az éberálomba fantasztikusan esett. Fel pest, megint a követség, papír lead,kijön, le Oroszlány, paradicsomoskáposzta. Dágyönyörűfőzelék. Hörcsögök is mennek. Van szép ketrecük. Hála a Krisztina műveknek. két neseneldzsiografikért. Mostmeg behozom a sört. És ki adom a bontási engedélyt az Evettnek is. Let's Rock!

Fegyveres őrök, golyóálló ajtók,marine secus, fémdetektor,átvilágító. Amerikai nagykövetség. Ákossal találkoztunk a szabadság téren , ő épp a fényképésztől rohant mert a fényképet felejtette el. Én semmit! Mondtam büszkén először. Minden itt van had szóljon! A fémdetektornál kiderült hogy a térdemnél valami van de láthatatlan. Ebben maradtunk. A tegnap este órákon át töltögetett vízum kérvény (olyan kérdésekkel mint pl. "Volt e hadviselésben a náci németország oldalán?" "vett e részt népírtásban?" stb) Kitöltve feszített a mappámban. Sorszám 105ös. 104 Ákos megy. 105 Peti megy. -Jóreggelt,Vízum kérvény? aadom Kérdőív? adom Útlevél? Adom. Visa Letter? A büdös picsába. Ha oylan szigórúak lettek volna mint amilyennek kinéznek nem is álmodhattam volna egy oylan "at home" matricáról mint amit most kaptam. Hétfőn be kell mutatni és kész. Már ha sikerül a vízuminterjú. Ugye. Következő ablak. Az a bizonyos rettegett interjú. Amerikai csaj. Jóreggelt kíván. Magyarul. De ezt csak a második mondatból lehetett eldönteni. Mert az is hasonlított a nyelvre. Szóval az angol interjú helyett még nehezebb dolgom volt. Amerikai magyar interjú! Netudd meg. "Meölyfik hojára mégy?" mindezt 0.1 mp alatt elhadarva mer ő tudja hogy tud magyarul. No mind1. Nincs okom panaszra korrektek voltak és rákerült az a bizonyos pecsét a kérvényre. És már utazhat is hétfőn a fax Santa Claritába én meg jhéten Miamiba. Bebocsájtást nyertem az Amerikai Egyesült Államokba. Aztakurva Clipper...

-Szia, Judit vagyok. Őőő tudod a hajósoktól(már hogy a picsába ne tudnám) Megjött a visa letter-öd. Be tudnál jönni holnap?( Már hogy a picsába ne tudnék?)

Elkezdődött.

Körülbelül oylan feelingje volt a Bence ágyának a Gödör szinpadján mint a jóbarátokban a Centrál Perkben a fotelnek. Aztán fogytak a fröccsök és én barom állat kitaláltam hogy vigyük haza hozzá az átmenetileg ottragadt ágyat. -Dehát a negyediken lakok. -Dehát eleget ittunk. Jah. Eleget

Az út nem volt vészes  de a lépcsőház! 2 virágcserép minusz, egy dühös szomszéd, egy segítőkész(kriszti álltal munkára fogott) és már fent is voltunk. NAgyjából ez volt a nap tetőpontja aztán jöttek a gödörsörök meg a kérdések hogy mit keresek még itt. Hát jogos. A telefonom megőrült hála istennek, az egyetlen biztos, józan dolog volt az életemben és ez is elveszett. Fékevesztett elmehullámok csapnak össze a fejem fölött és próbálom belőlük kibogarászni azt ami nekem ebből rakendról de lassan én is beleőrülök. Mostantól minden blogom végén ott lesz ez a mondat amíg el nem jön az idő : menjek máá.

Külcsíny sósabb , rókásabb, ennek így kellett lennie. Többnyire azért mert már kezdenem kellett valamit magammal a nagy várakozásban. A vegetáció tökéletes, tényleg nem csinálok semmit egész nap kaján kívül. De holnap már azt is valami keményebb szinten próbálom meg hogy legyen értelme lennem ebben az intervallumban. Nah mozgás mozgás menjünk már gyerekek.

Hát egyikünk már is távozik. Az ember az utolsó pillanatig nem viszti komolyan a horderejét a dolognak. Hónapok,évek. Már minden más lesz. Megváltozunk, megváltoznak, kinek jobb, kinek rosszabb. Martin reggel korán elindul világgá. Ő kezdte meg végü. Így a megállapodás szerint nekem kéne kikísérnem, de én fel nem kelek 9 nél előbb a hajóig. Már én is túltettem magam a pre-honvágyon és egyéb negatívumokon. Már csak várom a végét\kezdetét. Nem megyek sehova, nem csinálok semmit csak vegetálok. Amint hívnak megyek. Sokan kérdezik mikor. NEm tudni pontosan. Megjön egy levél, azzal elballagok az amcsikövetségre és irány surány. Furcsa érzés. Kurva furcsa. Én akinek élete álma volt eljutni barcelonába most seggből támadom be az óceán felől a világot bejárva? Nyílván a belemet is kidolgozom majd közben dehát akkor is. A tudat ott lesz. Még ha néhol annyi is lesz egy világváros hogy kimegyek cigizni két műszak között... " Hé főnök elszívok egy staubot! .. Bazmeg ez Szingapúr" háh kurva nagy. Nézegetem a blogokat és vágom hogy mindig erről íírok. dehát... Őszintén ti miről íírnátok? :D

Kicsit bebasztam itthon egyedül. Gyűlölök várni.

Szervusz Martin! Nyáron megiszunk egy hekto sört!

 "Lehet hogy naív vagyok. És tisztában vagyok azzal hogy nincs édenkert. De addig fogom keresni azt a helyet ahol jobb, amíg bele nem döglök."  -Én, 2009 Január garden of eden

Egy év telt el a szülői ház elhagyása óta. Visszaolvasgattam a blogjaimat, és hiába volt nagyarcom akkor is tudtam mitől döglik a clipper. Tavaly január 8.-án volt a Zita búcsúbulija. Háh. Sors. Szeretlek te kurva. Te sors te. 

Egészen a tegnapi napig nem éleződött ki bennem semmi féle negatív gondolat. Nem is negíatív, szomorú. Feldolgozás alá vettem hogy hiányozni fognak ezek az emberek és nemtudom hogy ehhez ez a buli kellett e hogy felismerjem a tényt. Mármint, biztos annélkülis jelentkezett volna, de a buli rábaszott egy lapáttal. Véget ért Marci regénye is, vele életem legjobb könyve, és életem ezen része. Ilyenkor átjárja az embert az az érzés hogy amit eddig csinált az lófasz volt. Felfoghatatlanná vált az eddig oly egyszerűen emlegett mondat : "Megyek Floridába" Hát megyek baszki. Azta kurva.

Válasszátok ki a lejátszóból oldalt a berlin callingot. A tegnapi másnap az bizony másnap volt. Együtt szenvedtünk mindenféle pózban otthon. Evett,én,Dávid. Evett elment, Dávid maradt vasárnap. Ittunk egy sört a pincébe hogy annak az érzésnek is része legyen a Dávid milyen a pincében sört inni. Megdobta a másnapot és aznapot készített belőlünk. Sose röhögtem még olyan felszabadultan mint akkor mindenen. Örülök hogy ilyen humorunk van. Most itt ülök pesten, talán utoljára ebben a lakásban. Megírom ezt és leadom az orvosi papírokat és az erkölcsit. Fogom magam és hazamegyek. elcsomagoltam a  fogkefémet, a többi cuccom már otthon van. Valahol a világban már egy kéz arra készül hogy felvegye a kagylót, és felhívjon. "Mr. Csakvari your ticket is posted. Welcome to the World of Princess Cruises." Nah mostmár félek.

Hát ez a búcsúbuli igazán dögösre sikeredett. Köszönöm mindenkinek aki eljött. Egy igazi oylan buli lett amit másnap hiányol az ember. Meg az embereket is. A véletlenül odakeveredett francia sráctól elkezdve akinek a gondolatától is elmosolyodok, Evetten át a régi jó öreg cimborákig senki sem hiányozhatott. Dávid jelenléte oroszlányon is pozitíválta az eseményt. Most a sky and sandet hallgatva má komolyan mondom elsírom magam annyira jó volt. És kibaszottul hiányozni fogtok tiii. Állatok. Én állataim. Szeretlek titeket.

Ennyit mondtak. Nájsz. Most kezdek parázni. Bár a felkészítő tanár aztmondta nem lesz baj. Attól még nem árt. Ma véremet ontották a János korházban és kiderül hogy nem vagyok éces. 9.-ei búcsúbulira megfelelően sok jelentkező van. Martin korábban megy. Én kísérem ki. Így beszéltük meg. Aki előbb megy. Tiszta. Összehaverkodtam harcostársammal akivel megyünk ki a júeszéjbe. Bicózik,filmezikszakács, és erre kellett inni egy sört. Megnyugtató hogy nem csak a magyarság lesz köztünk közös. Ha buzi lennék szeretném. Épp 8an írnak rám MSNen. És egyesültem Gerlóczy Márton könyvével. Ha hazajövök csemegpultos leszek. A kurvaisten. Nah figyelj. Most nem írok többet mert ájm bizi. Nem sok blog lesz már iylen formában. Úgyis leírom mivan. úgyis írok hajóról. Úgyse bírnám ki. Tudod. Nagyon jól tudod. Igen te. Te! Ne gondolj másra hogy biztos neki te-zek, NEKED te-zek. :D

Tom Cruise csinált ilyet A cég című filmben.Tom Cruise vagyok.Ő ügyvédet alakított abban a filmben és menekült.Azért ugrott le. Én csemegepultost alakítok és be voltam baszva. Azért ugrottam. Nem szeretem Tom Cruise-t. 

                                                             - Gerlóczy Márton :  A csemegepultos naplója

Ebben a gyönyörű új évben  már is szembenéztem a rendszeresen visszatérő ádáz gondolataimmal. Az elhagyatottság érzése. Kicsit a magányé. Az a féle magány igen.  Konkrét ember juttatta eszembe. Kicsit abszurd ezt mondani pont most hogy elmegyek félévre igen. De akkor is. Úgyérzem magam mint a rákos negyvenes aki utoljára dugni akar. Utoljára még valami kalandot akarok itthon. Mennyisok faszságot össze tudok hordani. Inkább megkéne keresnem az usb-t és feltenni a szilveszteri képeket. Hiszen ezt szeretnénk. Még a valóságnál is jobban szeretjük a műt. Szét van baszva a kezem. Meg kicsit a kedvem is. AHogy ezt leírtam és folytattam magamban tovább a siránkozást leesett hogy a krisztike is erről beszélt(mármint nema  kezéről) Hanem hogy kinek mi jut. És hogy neki semmi. Valóban megjárta. Nekem jutott álmaim munkahelye. Másnak meg boldog párkapcsolat. Tessék kimondtam. Nem vagyok elégedetlen. Csak ösztönösen gyanakvó. Széthúzom a függönyt és belenézek a lelkembe. Minden kattog és zsíros, de ha visszahúzom néma és poros. Jó lenne ha valaki hazavárna. Kurva jó lenne.