Saltedfox

Kedves Ősz. Hiányoztál. 

A nikotin tapasztól betépve eszembe jut hogy még egyben vagyok. Ami egyébként annyi nikotint adagol, hogy egy doboz cigi sem lenne elég pótólni. Ilyen hát az igazi nikotin függőség a poén nélkül. Ezen morfondírozva a wc-n tanulmányozom a wc papír csomagolását, amin kiskutyák budipapírban bujkálnak. 'Puppie roll' . Soft like the puppies. Fura. Akaratlanul is párhuzamot vonsz a seggtörlés és a kiskutyák között. Nagyon el lehet kalandozni. 

Luis holnap újra visszatér spanyolhonba, de ezúttal nem tér vissza. Laura No'1 is lép, és ezzel újabb tragikus véget ért szerelmi szállal bővíti Dávid romantikus oldalát. Ketten leszünk újra egy hónapig. Aztán üdvözöljük Nemcsényi Ritát körünkben. Aztán október közepén, azon a bizonyos 25.-ik szülinapomon hazarepülök, hogy soha nem látott hosszúságú távollétem után, otthon feltöltődjek, majd főnixként újjáéledve visszatérjek, és befejezzem amit elkezdtem. A terv must go on. Jut is marad is. 4 napja nem gyújtottam rá, André szerint már kövér vagyok. Azt mondtam neki, hogy ő meg sovány, majd hogy kövér. Rosszul esett neki. Felhívtam rá a figyelmét, hogy imént ezt közölte velem is. Abbahagyta. Mind ketten kurva soványak vagyunk. Ő meg lelép Glasgowba szerencsét próbálni jövő hónapban. Irigylem, de én nem mehetek. Épp azt találtam ki hogy veszek egy hajót. Remélem legalább egy évig nem adom fel a pénzgyűjtést rá, és akkor valami indokoltabb dologra költhetem a pénzem. Még ha meg is indokoltam magamnak miért van szükségem hajóra. Bármit meg tudok magamnak indokolni. Bármit. 

Történhetne már valami, mielőtt kitalálom hogy veszek egy repülőt is.

Amint meglátta a szendvicsemet, máris közelebb jött. Nem nézett a szemembe, mintha észre sem vett volna. De túl feltűnően csinálta. Leül. A szendvics előtt le se szart. Megeszem a szenyót. Károg, majd odébb áll. Konkrétan elküldött az anyámba. Egy sirály.

Ez még azelőtt történt, hogy megjelentem volna a havi gyógyszeradagomért a rendelőben. A szöveg már gyorsabb. "Kifogytam. Igen van időpontom a reumatológiára. Tudom, étkezés után az opiátok"  És végre ágynak is dönt a szer. A konyhán ma este csak kószáló lélek voltam. A tramadol kiszipolyoz. Lett egy Fannink, mint új kitchen porter. A magyar oldal tartja magát. Ő a legboldogabb köztünk. A legkeményebb. Rod szerint nem használjuk ki eléggé. Átérezte. Felkötötte a rambo kendőt és hajnali takaritásba kezdett. Le akartam menni, de úgy érzem magam mint akit épp műtétből keltenek, és meg kell mondania hányat mutat az orvos. Aztmondta ma nem alszik. Én ma fogok végre. 

7 hónapja vagyok itt ma. Csak egynek tűnik így belegondolva. Fizikai és szellemi leépülés nyomait tudom felmutatni. Élvezem hogy túlélem. Mennyi mindenre van az embernek ideje itt, mégha észre sem veszi. Ezért vagyok még mindig itt. De nem ezért maradok. Nemsokára újra miénk a konyha. Ha elmúlt a nyár, kész vagyok hogy kulináris játszótérré változzon. És elkezdhetem az ételfotózást is. Mindennek a terv szerint kell haladnia. És talán még szükség is van itt ránk. Pont ránk. Nem másra. Már a második álom munka lehetőségemet nem fogadtam el, hogy itt a világvégén legyek az aki mindenért felelős. Mond ki a nevem, és már ott is vagyok. Mintha nem érteném. Mindig is értettem. De az arcom mást mond.Korábban reagál mint az agyam. Az arcom nem tudott aludni. És már megint egy óra. Az arc a baj.

It start to rain again. 

I'm getting fuckin crazy here. Something just changed in these days.  I can't be serious, if nobody serious about anything. Except the fuckin rumors, and fights with each other. Thats serious. There is a poison in our soup, and I am the only one who can feel it. Yet. We gonna going down, especially if I going down. The poisoned person always infect the others. The first rule of Fight Club Kildonan: Do not talk about Fight Club Others. I locked myself in my room (they gonna steal it) and they will ask why. I put a sticker on the door "get the fuck out". They will ask why. After seven months in the middle of the nowhere, I cant stand in a situation like this. Piss me off ,sorry. Maybe thats why I become so sensitive, but it's just not normal. The whole fuckin life , and tousands of opportunities are ahead of me. Why should I suffer here? Yeah it's a challange for me, and I would like to win, as always, but does'nt make any sense if I'm alone in this game.The sixth rule: No shirts pressure No shoes  fight . Or whats wrong with me? When that shit happened with Andi, that was the only thing in my mind. Than , Andre came and everything was fine. Later, Ester was the one who helped me to dont think too much (even if she didnt give a fuck about our relationship). Then she gone. I got a whole room. That was nice. Still nice. Was nice. But now I can see clear. Suppose to be clean. But its just pure shit all around me. Seventh rule: The fight partys will go on as long as they have to. Nobody against to me. It's not about that.It's more complicated. David was right. Thats why he is drinking alone beer in the deck. I know the solution. Very simple. But this solution may cause something what we dont really want. The other solution which is my own, only could solve my problems. Should I be selfish? Am I insane?

The third rule: If someone yells stop , goes limp, or taps out, the fight is over.

Stop.

This rain will never stop. 

A szemétszedők gyanúsak voltak. Akárhányszor elmentem mellettük magyar szavakat hallucináltam. Utolsó nap kiderült, nem hallucináltam. Az összes magyar volt. 50-en voltunk magyarok, és én nem szólaltam meg magyarul három napig. Végülis nem is készültem rá. Perzselt a nap tovább, és a nép utoljára is berohant az arénába. Harmadjára is beálltam a mindig húsz percet késő Killers tömegbe, majd hagytam hogy egy oroszlánsapkás benga skót a nyakába vegyen, mert jó képeket lehetett lőni onnan. Lehetett volna, ha nem kezd el velem partizni. Majd miután a fülembe ordította a 'read my mind'-ot eltávoztam urasan Yeah Yeah Yeahs-re. A magyarok nem jelentkeztek este sem, pedig megbeszéltünk egy találkozót. Gecik - mondtam majd elmentem az egyetlen még nyitvatartó party részlegre, ahol egy angol csaj elmesélte az életét majd elindult rihannára másfél nap késéssel. Hamar eltettem magam, mert bele se mertem gondolni mi várhat rám reggel a hazamenő tömeggel. Reggel nyolc tájékán valami glasgow-i akcentusú veszekedésre keltem, és azzal a lendülettel elindultam hazafele. Kint a parkolóban két sor volt. Egy harmincfős, meg egy tízezres. Mindkettő a glasgowba tartó buszokhoz állt. Megkérdeztem a kis sorban egy arcot miért kicsi ez ha ugyanoda tart. A srác azt felelte, mivel ez gyanúsan rövid, senki sem mer beállni. Igaza volt, bár nem gondoltam volna. Az első busszal visszajutottam a városba. A vonaton wifihez kerültem, és megtudtam hogy 200 fonttért javították meg a zsírújan összetört kamerámat, és hogy Esztert kirúgták, üres szoba vár rám a hotelban. Kicsit összeomlottam. Ez a hely a megszokások helye. Minden csak gyarapodhat, nem veszhet. Visszatérvén valóban kihalt volt a szoba. A többiek meséltek, majd én is meséltem. Végül minden visszarázódott, és a lelki felfrissüléssemmel nagyon sok minden jött együtt. Az első ami eszembe jut az az osztatlan franciaágy. Fuckin' awesome. Dávid meg a medúzákon tánccol wakeboarddal bosszúból. Mostmár elég volt a nyárból. 

Vártam 3 órát a buszra közel 20 ezer emberrel együtt. Vártam hogy beengedjenek több mint 3 órát közel 30 ezer emberrel. Vártam hogy lebontsák a kerítéseket, és berohanjunk ezrekkel a fesztiválra. De én ennél sokkal többet vártam már. Here we fucking go.

Rengeteget mondtam magamban a fesztivál alatt, hogy "az érdekes lesz". Decathlon keresés, majd nem találás: első. Hálózsák és fél sátor birtoklása pár órával a T busz előtt: kettő. Nem a megadott pillanatban érkezni a lefoglalt buszomra: 3. 1km-es sor a buszhoz: negyedik. Bejárat előtt harminc ezer ember... felbecsülhetetlen sok "érdekes lesz". Este hétkor sör szisszen, basszusok felbúgnak, sátrak ezrei állnak fel a porból a tomboló egyhetes skót nyár közepén. Sikerült a legpopulárisabb tesco-s sátrat magammal vinnem hogy külön le kelljen fotóznom hol sátrazok. Az első fakjeah a toitoi-ok felfedezése volt amik lehúzósak. Nem viccelek. Nem vigyorog veled szembe mások reggelije, imitt-amott véres női nedvszívókkal tarkítva. Elindultam sok-sok méteren keresztül felfedezve a camping side-ot, mert sosem volt vége. Majd végül egy búcsuban találtam magam, egymás hátán lévő kajáldákkal, és boltokkal tele. Ekkor realizáltam a térképet, és hogy a fő 'arena' terület bizony holnapig zárva van, de megállapítottam hogy a Sziget csak a kemping részhez képest egy bányásznap. Másnap 6 óra napon égés után futottunk be a megnyílt arénába ahol skótdudás arcok várták a népet. A nagyja szarni rohant a tiszta vécékbe, és Imagine Dragonsra ami szerintem elnyerte a legnagyobb tömeget vonzott délután 4 órási koncert díját. Kajálni széles választékban lehetett. Hamburgert. Struccburgert, csirkeburgert,szarvasburgert,bárányburgert, kenguruburgert, ja és kínait. Ami nem burger. Este Mumford and Sons és negyvenezer kisírt szempár. Másnap a rihannás nap húzósabb volt, a nagyszínpad körül már este 6-kor sem lehetett közlekedni józanul. Kicsit zavaró teória a fesztiválon, hogy este 9-től nem árulnak alkoholt, mondván már úgysem vesz senki napijegyet. Pro: be lehetett előre tárazni. Kontra: 2km-es sor a dobozos sörök átvételéhez. Este Rihanna tigrisjelmezben (biztos nem így nevezné) felbukkant pöttyként ott a nagy feketeségben, és elénekelte nekünk esernyő c. dalát. Nem hatott meg annyira hogy ne menjek el vizelni, tudván sosem térek vissza. Aznap éjjel lehugyozták a törölközőmet. A puszta földön kellett hálnom. Aka. hálózsák+sátorvászon. Fájt. És megfáztam. De legalább az égett bőröm fűtött.
folyt köv.

Harcoltam az elemekkel egy szemeteszsákkal a vállamon. A tenger ordít. A skót nyár tényleg elég indokkal bír hogy állandóan téma legyen. Dáviddal csevapcsicsát csinálunk chili szósszal és megállapítjuk , hogy kelet-európa és dél-amerika utoljára kubában találkozott így Castróékkal.Majd a szél felborít egy kukát. Itt a július hát, és minden kezdetét veszi, még ha az idő nem is akar róla tudomást venni. Hamarosan elérkezem a célig, amiért idejöttem. Az eszköz mely végül fotóssá tehet, már kopogtat az ajtón, amit csapkod a szél. A fesztivál ahol az eszköz szentesíti a célt közeleg. Luis pedig visszatér vasárnap. Minden olyan más lesz a félév elteltével. Fél év hidegben és hangos csöndben. Miért nem zavar? Helyére kerül talán minden... Olyan nyugalom van. 

Wich was the shortest. And the rain did not help on us. We lost in the stupor. And even the stupor did not help us. Donkey's and horses, just like Rod said. But we are in Arran. Here everyone is converted lamb. We talk about lambs. We talking like lambs. The lambs will die.

We were on this car trip,
And I was looking at these rows and rows of trees all along the way.
I don't know what kind of trees, apples or something.
There were just like thousands and thousands of rows of a thousand trees each.
And I picked one tree that I could see about eight trees back in this one row in the middle.
Just one in a billion. 

And thats how I felt.

Szóval vannak szellemeink. Pár napja a lányok lerohantak az emeletről, hogy valami bekapcsolta a tévét a hetes szobában. Paris higgadtan közölte, hogy ne féljenek tőle, csak barátkozni akar. Ő is megijedt tőle először de, meg lehet szokni. Ryan elmesélte, hogy egyszer folk zenét hallott kiszűrődni a szobából. Amikor kinyitotta az ajtót semmi nem volt bent. Rod is megerősítette, hogy bár nem hisz benne, vannak fura zajok a hotelban. Azt mondta egyszer menjünk le hallgatózni az iroda elé éjjel. Hallani lehet hogy az irodában valaki pötyög a gépen. De nem pötyög. Kurvára nem.  Valamint előkerült egy kép a múltszázadból, amin az ablakban a mostani 7-es szobánál egy nő áll, aki nem lehet ott, mert nem volt ott, és halott is volt. Sőt még mindig az. Valami nem változik. Szellemünk egykori testét abban a szobában, a kádban találták rengeteg apró vágások által kivérezve. Azthiszem. Biztos ami biztos fel mentünk a hetesbe szellemet idézni egy 8-as szülinapi gyertyával amit anno valaki kívánságot mormolva fújt el utoljára. Az ajtó elvileg zárva lett volna, de ugye szellemünk kinyitotta. Majd többszöri felszólítás után elfújta a gyertyát. A hetesben. A nyolcast. Bár szerintem csak a gyertya adta be a kulcsot. Próbálok nem szkeptikus lenni. Jól hangzik. Ráadásul véget ért a nyár. Esik mint a barom, és nincs is kedve elállni. Legalább ennyi izgalom történik. Nincs értelme a szkeptikusságnak. Sem a walkie-talkie-nak amit féltucattal rendeltünk, de mindenkiből kihozta eltemetett gyermeki emlékeit meg nem kapott karácsonyi ajándékokról. Ha már legót nem vehetünk... 

Végül mindent eldöntöttem. 

Egy hete tombol ez a furcsa nyár. Ülünk Andréval a parton, a nap perzselésére várva és annyi szar ömlik a szánkból, hogy alig vesszük észre hogy végül is fázunk. A vízbe nem igazán lehet bemenni, legalábbis kijönni aztán biztos nem. A skótok izzadnak. Olyanok mint a németek ősszel a balatonon. Malie valami idegent basztat a botjával. Minket már feladott. Az idegen is leszarja. Bemegy a kétfokos tengerbe. A kutya meg visszafekszik hozzánk, majd bosszúból két sátor közé szarik, és a kempingezők felszedetik andréval a szart. Végül valahogy megkap a gyengécske nap. Már öt hónapja bámulom azt a szigetet szemben. Pladda. Ő is öt hónapja bámul engem. Láttunk egy s mást. Mindig ugyanazt. Csak más arc volt a testhez. Ennyi idő elég volt a beletörődéshez. Valaki aki jelenleg is ezeket a sorokat olvassa, azt mondta változzak vissza csákvári péterré. Igaza van. Eldöntöttem hogy így lesz. 

Ma esik. Frissen vágott fű szag úszik a nedves levegőben. Kiváló miliő a visszaváltozáshoz. A UK egyik legnagyobb fesztiválja tárt karokkal vár. Egyedül megyek. Mint az első szigetemre. Eldöntöttem hogy így lesz. Eldobtam a megbénító painkillereket, és új módját találtam a fájdalom csillapításnak. Kinyitottam a szemem. Mindig is itt voltam velem. Csakis a világ beteg. Èn ugyan nem. Üdv te gyenge nyár. Kezdünk veled valamit.

Este egy tengerhomokos coronitát bontottam ki az ágyban. Valahogy olyan kalifornia érzésem lett tőle pedig sosem jártam ott. Még a tűzrakásból maradt. Egy másikból, ami még nagyobb volt, még hangosabb, még melegebb. Kint ülök egy sziklán. Malie nem hagy békén egy bottal, játszani akar. André feljebb kertészkedik. Zseniális az idő. Minden olyan békés. Egy lélek sincs a felsoroltakon kívül a közelben. A nap tölt fel. Gőzölögnek a dagályra váró pocsolyák a parton. Minta kagylót főznének bennük. A kép és a szag igazolná. A wifi megszakad, felbőg André fűkaszája, a kutya feladta, hogy játszok vele. Eszembe jut amikor a kertben a papával rotáltuk a szőlőt. A fűkasza hangja okozta. Meg az azon kívüli csend.Hangemlék. Keveredik a kagylószaggal, meg a kaliforniai homokkal. Talán ezek együtt egyszer ezt a partot juttatják majd eszembe. De most még csak foszlányok mindenhonnan. Furcsa hogy nincs honvágyam. Talán már sosem lesz. De van helyette az örökösen bennem motoszkáló mehetnék. Nah ez halt meg a hetekben. Megszerettem a helyet. Legalábbis úgy tűnik. A mai stressz sem billentett ki. A gyógyszerek sem. Az állandó fizikai fájdalom sem. De többet nem csinálhatok magamból hülyét. Az keményen oda tudna baszni újra. Még ha nincs is vesztenivalóm. Nem lehetek ló, csak szamár. Majd a tükör előtt gyakorlom a csökönyösséget. Közelít egy felhő. Feltámadt a szél. Leállt a fűkasza. Visszatért Malie. Ideje menni.

Régóta vágytunk mi ott kis hazánkban arra, hogy egyszer tüzet rakhassunk a tengerparton. Tegnap eljött az este. A fény estéje. A tűzé. Éjjel tizenegykor még világos van,mi pedig részeivé váltunk egy kis tengerparti tűzrakásnak. Csak a tenger, és mi. Nagy lassan állandósult a tavasz, így majdnem nyáron. Kis skóciai magyar-portugál családunk megérdemelt már ilyesfajta változatosságot. A bárban és a konyhában történő kártyás alkoholfogyasztás kezdett megszürkülni, egész pontosan -már elnézést- geci unalmas lenni. Talán még nem is írtam arról hogy miként rokkantam le. Talán nem is fogok. A lényeg hogy a járás nem úgy megy mint régen. Mondhatni mind a két lábamra sántítok, közel két hónapja. Nem igazán tulajdonítottam neki jelentőséget, de tegnap a korházban, Brodickban, az asztalra csaptam. Már két hónapja törzsvendég vagyok ott és nem igazán változott semmi az egészségi állapotommal. Skócia felemészt bár , de mégis itt tart valami erő. Valami ami még mindig felettem áll. Valami amit értek , de nem fogadok el. Ugyanaz ami el akart vinni innen. Ő néz vissza a tükörből, és ugyanúgy röhög ki ahogy én őt. Ó te kis rohadék, hát hogy is élhetnénk egymás nélkül. Tiszta, puszta, szentimentalizmus. És tegnap, azon az éjjelen meglátogatott a múltam is. Minden holt, álmaimban feltámadó érzésemet felkeltvén sírjából. Ott feszített előttem kilóméterekre, de mérete és tekintélye igazán közelivé hozta. Bárhol lehetett volna a földön. Bárhol. De a Ruby Princess engem látogatott meg tegnap este. És össze olvasztotta életem két legfontosabb képét. Ennél kisebb már nem lehet a világ.

Elvakít a ritka napsütés. Vágyakat fejtek nappal, álmomban pedig győzködöm magam hogy nem álmodom. Felébredvén nem tudom hol jobb. Nem éreznék semmit, de érzem amit osztott a sors. Afféle 'nesze, ezt akartad nem?', és elém vetette a nyers acélt, hogy csináljak belőle kardot. Sosem volt még olyan jó a múltról beszélni mint most. Vajon mi lehet az oka? Nem szeretek vágyakozni múltbéli dolgok után. Egyáltalán ki szeret? De pont azt mondom, hogy nem vágyakozom. Csak beszélek róla. Aztán törlöm. Nincs rá már szükségem. Inkább megnézem mit tehetek a kard ügyében. Addig sem unatkozunk. Nem lehet mindent amazonon rendelni...

Emberek szaladtak a part felé. Kirohantunk. Kisebb nagyobb csoportok álltak a  sziklákon, és nézték ahogy ugrálnak csoportosan dél felé. Delfinek. Sosem láttam még vad delfint. És elég idiótán is hangzik ez a szó. Vad-delfin. Laci aki tegnap érkezett, hogy gyarapítsa magyar kolóniánkat, arról érdeklődött mit lehet készíteni delfinből. Fiúk nevetnek, lányok elborzadnak, delfinek vonulnak. Így van rendjén. Addig sem vágyakozunk. Mi nem vonulunk. Mi szilárdan mint a sziklák, csak állunk a parton. Extrém sablon. Kikészít már, de módszeresen, álmosan, halál lassan. Megfejteni mindent, megfelelni. Nem is emlékszem már milyen voltam ez előtt. Most én vagyok a 'megfelelő'. Semmi több. Maradnak a vágyak. Meg a delfinek. És a 'ki a faszom nem mosta ki a kádat'.

De a tervem már kész. És én mindig valóra váltom a rohadt vágyaimat.

Tegnap volt tavasz. Fű borította sziklákon feküdtünk el, és soha nem örültünk még ennyire a napnak, ahogy pirította a bőrünket. Két fóka bukkant fel a távolban. Az első fókái. Szisszent a sör, és megállapítottuk hogy tökéletes a pillanat. Kalózhajók, fókák, messzi tájak, és a tenger. Álmodozás a valóságos jelenről és a távoliról. Élünk ahogy mindig is akartunk. Töltőre tettük magunkat a nap alatt, és semmi negatív nem jutott eszünkbe. Láttuk a másik nyarat, azt amelyikben az őrület új értelmet nyer. Mert mind őrültek vagyunk. Őrültnek kell lennünk. Ez minden amire vártunk. Ez minden amit meg kell osztanunk.  A túlélés sosem volt elég. Unalmas és borzalmasan olyan amire csak az unalmas szinonimáját tudnám csak ismételgetni. Arranban minden pad valakinek emléket állít. "Itt üldögélt X évig Mr, vagy Mrs tudjafaszom kicsoda.  Azon gondolkodtam, hogy semmi pénzért nem üldögélnék ugyanazon a padon évtizedekig. Két opciót tudok erre elképzelni. Ha valaki beleszeret a környezetébe és soha nem akarja el hagyni, vagy ha az ember a világ végén ragad mert nem volt elég vér a pucájában megnézni mi várt volna rá  odébb. A magunkfajtának sosem cimkéznek majd padot. Mi vagyunk azok akik leülnek ezekre a padokra. Mindig más padra. És azon gondolkodva hogy is lehet egy padon üldögélni évtizedekig, észrevétlenül bezárjuk a kört, és többet nem is beszélünk a padokról. A padokról a néma patriótákról akik szimbolizálják a helyi kötöttséget. A maguk módján ők a lázadók, nem Mi.  Gerjedni a világra. Bohócnak lenni.  Nah ez az üzenet.

Amíg nem láttam mindent, nem vagyok hajlandó megvakulni.

Azon gondolkodtam, mennyi féle mosdóban jártam már. Ez glasgowban a mozi wc-ben jutott eszembe. Vannak különböző országok,kultúrák,szokások. Tudjuk, ismerjük, sablonozzuk. De a mosdók. Ó azok annyira random módón, képesek berendeződni országoktól függetlenül, hogy az varázslatos. Világok közt ürítünk. A tükrökben nincsenek nyelvek. Mindenki sárgát hugyozik. 

Megérkezett a negyedik hónap. Az olaszok ma szó nélkül leléptek, csak egy levelet hagytak egy kotonnal a falon. Tegnap bementünk glasgowba egy újabb magyarért. Eszter. Mostmár csak André maradt egyedül nem magyar az itt élők közt, a könnyes búcsú után luiséktól, ami annyira megható volt, hogy a taxisofőr is meg akart ölelni minket. Hedia kivirágoztatott az olaszok távozásától. Igazából nem írtam volna ezt le ha nem akarna valamit olvasni magáról. Este 9 kor világos van. Elmúltak az őrült idők. Elkészült az országunk kildonanben. Pár napja szétfejeltem a wc ülőnkéket véletlenül. Life goes on. Mindenki sárgát hugyozik.

Dávid véleménye:négyünk közül csak èn nem bùjom a facebookot a party alatt...

Én véleményem: ez a blog.hu...

Történelmi pillanatok ezek. Lassan fehéret fogunk hugyozni.

Deja vu-m van bazdmeg.

-mondta Dávid, miközben a sütőt takarította, én meg megjegyeztem, hogy az ebéd megoldva. 

Hétfőn hajnalban keltünk Andréval, hogy elérjük az első kompot Ardrossanba. Pontos költségtervezettel , feltöltött aksikkal, nekivágtunk Glasgownak, ahol délután fel kellett szednünk Dávidot is. Skótdudaszóló visszhangzott végig a sétálóutcán ahol a plázát keresve bandukoltunk mint a zsebpénzt kapott tinilányok. André kizárólag H&M-ben vásárolt, sőt négyben is. Nemsoká Dávid hívott, hogy hol a pöcsben vagyok. Megkérdeztem nem tudja-e félóra Glasgowban tartozkódás után,hogy hol van a Superdry. Nem tudta. Így kénytelenek voltunk érte menni. Megmutattuk neki Skócia látványosságait mint például a mekit, a Poundlandet, és még ki is üríthette belét a modern művészetek múzeumában. Úgy jöttem vissza a sok shopping bag-gel a kezemben mint egy málhás ribanc, de a keretet tartottuk. Közben a hotelben folyó belterjesség tovább fokozódott, hercegnő összeszűrte a levet az olaszunkkal, egy igazán internacionális este után ahol skótok,spanyolok,magyarok,délafrikaiak,olaszok, portugálok németül beszélgettek svéd ciderek körében. Új pletykák helyett friss tényeket kaptak az újdonságokra kiéhezett helyiek. 

Tegnap értelmesebben töltöttük az időt, és az értelmetlen lábfájásommal dacolva elvittem Dévet meg a hercegnőt a hegyre, a vízeséshez, azok meg folyamat azzal basztattak hogy, lassú vagyok. Minden padnál leültünk és cidereztünk, amíg meg érkeztünk. Dév még nem fogta fel hogy itt van. Én meg hogy fel tudtam menni a hegyre. Erősödik a magyar tábor itt. Világ vége vagy sem, itt több dolog tud történni mint a közepén. A lényeg hogy tudjunk rajta röhögni. Anélkül szart sem ér. És bizony mostanában a föld alá tudjuk röhögni magunkat, és még ott is visszhangzik.

Írta Luis. 

Növekszik a vihar áldozatainak száma. A sziget másik fele állítólag hó alatt van, és megszűnt létezni. A generátorok, előzetes becslés szerint még 2-3 napot bírnak, és a vezetékeket még nem tudják megjavítani amíg a vihar pusztító erejű orkánként emészt fel mindent. A vendégek helyét a helyi érdekeltségű dolgozók váltják fel. Sokak halálát jósolják, főként az elszigetelt farmokról. Arról suttognak, hogy megismétlődik a 10 évvel ezelőtti vihar. 20.000 lakás áram nélkül. A boltok zárva. De az amazonról rendelt telefon tokom idejében megérkezett. Úgylátszik nem baszakodnak a "Super Safe Delivery" fogalmával.

Kenyér megint.

Mondta Luis. A Toasty-k folyamatos ebédnek adagolásával kapcsolatban. Amióta viszont nincs toasterünk, ez csak az egyetlen magyar mondattá vált amit Luis meg tudott jegyezni a "nagy faszt" kivételével. Minden nagyobb hurrikánnak van egy neve. Mivel a világ végén vagyunk mindenki leszar minket, főleg hogy a mainlanden is folyik a balhé a széllel.Gondoltam legalább mi fogjuk fel. Bár ez nem egy hurrikán, én mégis elneveztem. CAÑER MAGIN. Azaz kenyér megint.

Az egész akkor kezdődött amikor csütörtök este fellökött a szél egy teli kukát. Orkán erejű vihar volt, brutális sebességű széllel. A bár zárva volt, mert már nincs ki dolgozzon ott. Rolandot kirúgták, Alex lelépett. Movie nightot tartottunk Andréval, Juannal, és Hediával. A szél pedig pusztított odakint. Még nem is sejtettük mi vár ránk másnap. 

Reggelre a szél minden vezetékkel kapcsolatos dolgot felemésztett. Szétcseszett egy erőművet innen többszáz kilóméterre, aminek eredményeképp az egész sziget áram nélkül maradt. A reggelit minden gázzal kapcsolatos dologgal összehoztuk, de tudtuk hogy a neheze csak az este lesz. Telt  ház. Persze minden foglalást lemondtak, mivel nem lehetett bejutni a szigetre(még most sem) ugyanakkor kijutni sem. Az emberek persze megpróbáltak menekülni a két fokos, meleg víz nélküli, sötét hotelból, mert pletykák röppentek fel némi áramról Brodickban. Nem jutottak messzire. Aztán bekövetkezett. Európa legsötétebb szigetére, leszállt az est. A totális sötétség illúzióját csak távoli vészgenerátorok zaja zavarta meg. Fejünkre zseblámpát kötözve, nekiláttunk a szellőzés és áram nélküli konyhában kiszolgálni az ittragadtakat, és a helyieket akik nem jutottak ételhez. A legviccesebb éjszakám volt az életemben. Lámpáink fénye, fénycsövekként táncoltak a füstben. Ijesztgettük egymást, és bóklásztunk a horrorfilmbe illő hotelban. Rod rémtörténeteket mesélt halott kislányokról a mosodában Hediának, majd felküldte oda. Szívesen megnéztem volna mi lehet kint, de a vihar lehetetlenné tette azt. Este gyertyákkal és takarókkal és 12 liter ciderrel felvonultunk a már három fokos konyhánkba, és gyertyafénynél kártyáztunk. Eszméletlenül jól éreztük magunkat. Hajnalig ittunk, és játszottunk, mi voltunk az egyetlen kicsit melegebb és fényesebb pont a sötétségben. Végül négyen feküdtünk le egy ágyba, hogy elkerüljük a fagyhalált. Reggel egy új családként keltünk fel.

Körülbelül délre egy villanyszerelő brigád limitált mennyiségű áramot hozott össze nekünk. Úgy örültünk a fénynek, mint átoperált transzvesztita a vaginájának. Csak egy nap volt, de mégis örökké tartott. Örök boldogság volt. Ragyogtunk, és láttuk egymást tisztán. Minden megváltozott. Kicsit otthon vagyunk. Viszont még mindig látszik a leheletem a szobámban. Amiben semmi otthonos, és örvendetes sincs. Bolond ez a világ.

Andre, az új portugál kitchen porter a legjobb dolog ami történt velem skóciában. Valószínüleg bárhol haverok lennénk, de itt különösen szükség volt rá. Fiatal, bármiben benne van, és vele sem lehet megbeszélni, hogy egyszer feküdjünk le időben. Beszélgetéseink olyanok, mintha már évek óta ismernénk egymást, ezért nem hánytorgatjuk a múltat, és a sablonos faszságokat. Egyszerűen csak beszélgetünk, filmekről, sorozatokról,balesetekről, dohányról, vagy arról, hogyan lehet egy nap,egyidőben, két csapdával, négy patkányt elkapni. 

"Oké én feszítem, te meg húzd."- "Húzzam? Hogy a faszba gondoltad ezt?" - Úgy hogy a feje be akadt, húzd ki!" -"Legalább had nyeljem már le a reggelimet". -"Húúzd" -"De ne úgy, leszakad a lá... aztaku.. áhh.. fuckk" 

Azzal Andre lenyelte a reggelijét, én meg egy csokor patkánnyal a kezemben, kisétáltam a kukákhoz, ahol megkérdeztem Andrét hogy ezt most az szelektívbe , vagy a simába kell tenni? Ezidő alatt Luis azon gondolkodott hogy van angolul a nem érzem jól magam, csak felejtsük el a patkányokat. De a tény hogy két csapdába is két patkány egyszerre lelte halálát, felejthetetlen.

A tetemeket magam mögött hagyva a skót nyárról álmodozva, feldideregtem magam a szobámba. Megfogattam hogy legközelebb meleg helyre megyek. De tudjátok, sosem voltam az a fajta aki éveket vár a tervezgetéssel. Ígyhát elindult az ausztrál vízum kérelmem.

Kivirágoztatott Arran, a tavasz ismét átvette a műszakot a téltől, mint a fáradt éjszakástól az álmos munkakezdő. A felhők eltűntek a romlott, gyűlöletes gondolatokkal együtt és a levegő ismét megtelt nyugalommal, és békével. Bár nem úgy mint eddig, bizonyos dolgokat már csak a tűz pusztíthat el, de majd' mind megbékéltünk. Luissal megállapítottuk, hogy ezen a szigeten több őrültség történik mint egész spanyolországban. Hétfőn elindultam Brodickba bicóval , ami körülbelül ötven km-re lehet innen, de sosem érkeztem meg. A kereszteződés előtt, megállva azt állapítottam meg hogy a másik irányban még sosem voltam. Így hát megtettem ugyanazt a távot, és elértem Blackwaterfootig. Útközben kb 5-6 lélekkel találkoztam ebből egy kukásautó volt, pár autós, és pár tehén és birka az út közepén. Útközben néha elhagyta a számat pár hangosabb "aztakurva" mivel senki sem hallott , valamint nem tudtam magamban tartani olyan esetekben amikor egy csapat bárányt láttam legelni egy 80°-os hegyoldalon. Vagy amikor sok km\h-val a mezőről egyik pillanatban átszáguldok egy falun ami körbe van véve ősfenyvessel és egy nagyobb patak, vízeséssel teszi ki a falu szívét. Azán persze anyázás veszi át a helyét , mivel amibe belegurulsz abból ki is kell másznod. Odaérve vettem négy redbullt, elfogyasztottam a vételezett mennyiség felét, és újra felfedeztem a taurin csodálatos világát ami csak úgy repített hazáig... egy darabig. Aztán szintén hangot adva magamnak megjegyeztem több kilóméter emelkedő után hogy, ennyit nem jöttem le basszameg. Magam elő kötöttem a két másik vörös bikát is, és egy darabig hűségesen vittek, miközben én agresszív metál vagy dubstep zenével raktam a kazánt meg a nyerget, közben már vicsorogtam mint egy bestia miként üldözi áldozatát, ami mellesleg kiírtotta a családját. Órákon belül elértem az utolsó dombot, ahonnan az út már csak lefele visz. Gyorsulás közben kezemet a fékre teszem, a biztonság kedvéért, és kicsit ráhúzok a hátsó fékre mert állat módjára készülök egy szerpentinre. A gép vonyít és nem érzem a tárcsára szoruló fékpofák erejét a hátsó keréken. Az elsőn érzem. Nem csak a menetirány van fordítva meg a vezető ülés angliában. A kerékpárok fékjei is. Hát persze. Hát persze hogy behúztam az első féket hangsebességnél.

Céltalanul mentem előre a sima érintetlen homokban, ezúttal dél felé. Ahogy az lenni szokott Kasha , Rod kutyája rohant felém szemből. A kabátom már ismeri a mancsait. Együtt haladtunk tovább majd, aztmondta van egy őrült út egy kis park felé ahova régebben járt. Sok fóka és madárkolóniák vannak arra. Megvizsgálta a cipőmet, és megállapította hogy így nem lesz jó. Rámnézett és egyből értette hogy nem érdekel a cipőm. Megmutatta az út elejét, a nádasban. Egy kis patak volt maga az út, sűrű nádassal tarkítva. " Follow the path, mind your step" és csak és csak is az utat nézzem , mert méter mély pocsolyák, és csúszós sziklák rejtőznek a moha alatt. Pár méter után értettem miért csak kevés embernek mutatta meg. De amikor végig másztam a mocsaras 'utat', megtaláltam. Ott voltak. A fókák, a madarak, egy szikla egy kis tóban. Felmásztam a sziklára és kitisztultam. Minden méreg elillant belőlem. Ezért jöttem ide. Végre megtaláltam. Az utat végigfotóztam, de ott a sziklán valahogy eszembe sem jutott. Még visszatérek oda. Kitapostam már az utat. Megannyi út közül ezt a legjobban.

Tudjátok, van az úgy hogy elesünk anélkül hogy megcsúsztunk volna. Hirtelen, és megmagyarázhatatlan, és fájdalmasan szánalmas események fröcskölték össze az idei valentint. Méltó régi nagy híréhez. Ó véres valentin, csak úgy épp hogy csak átsütve kínáltad ,majd a napodon szénné égettél. A világ végén is utolért a végzetem, majd lebaszott egyet egy péklapáttal, és volt egy pillanat amikor fel sem akartam állni. De kiderült hogy egy öreg chilei hoteltulaj  nem csak vicceket tud mondani, hanem a frankót is. Sajnálom ha kusza, ilyen volt ez az egy hét is, ami megfelelt egy elbaszott életnek is. Pont annyit értek amennyit Ti is. Lófaszt sem.

De hééj, van bankszámlám, egy hónap után! Az út felé pedig egy durván esős, ámbár napos időjárással megtűzdelt száguldozás volt. Úgy mentünk át a szivárványokon mint a Schumacher a Dunlop gumik alatt. Csak fordítva. Gyorsan. Ami itt elképzelhetetlen. A sebesség legenda. Felfoghatatlanul lassú egy élet ez. Talán ezért lehet az átlag életkor a szigeten 70 felett. Isle of Arran a csönd szigete ahol igazán lehet csak kiabálni. Hiszen jobban hallani. Pitch black, ahol egy zseblámba ezerszer többet ér. Ahol három nap alatt kifordulhat önmagából az ember. Egy hónapja itt vagyok, és minden eldeformálódott. De milyen szép is tud lenni a tökéletlenség. Akár tökéletes is. Mi a különbség?

Everything is possible. Isn't it?

Már éveknek tűnnek a hetek. A vasárnapi pókerpartyk Ryan lakókocsijában,mintha havi találkozók lennének évek óta, pedig csak kétszer volt eddig. Mámoros, hosszú éjjelek ezek, ahol asztalra kerül a zseton, a szesz, és egymás életének kivesézése. Aztán egyszer csak nincs már zseton,szesz, és megismerjük egymást, sőt önmagunkat. Itt a csöndben van idő beszélgetni, sőt már-már túl is lehet adagolni. Beszélsz magadról, beszélnek magukról, beszélek magamról, és végül megismerlek, megismerik egymást, megismerem magamat. Néha ijesztő felfedezéseket szül ez, és lehetetlen érzéseket. Melegszik az idő, közelednek a fókák, érkeznek a vendégek. Felbőgött a szezonnyitány mint egy megtankolt aggregátor. Rod szívbeteg, Kevin majdnem vak, Bella meg eltűnt. A konyhában ittlétünk kulcs elemei hevernek a padlón. Cukor,dohány, sültkrumpli. Az unalomtól tartottam holott itt történnek a legfurcsább dolgok az életemben. 

Egy konyha. 4 nyelv. 2 dialektus. 

Azzal próbálkoztunk hogy orosz akcentussal skót angolul beszéljünk katalán spanyol igékkel. Alex a 17 éves felszolgálónk, kiváló skót tanár. Megtudtunk hogy az outside az valójában ootside , amit ü-nek ejtenek. Valamint az idiot sem az aminek látszik. Eejit. 'éjdzsit'. A kalóz angol pont olyan mint ahogy tanult kollégám Becz Péter lefestette azt, még a skócia előtti részben. Luis megállt az angol tanulásban, úgyhogy mostanában nagyon egyszerűen társalgunk : "Yes? "Yes!" No no no puta meirda" tehát rákapcsoltam én a spanyolra. Már nem csak olyan dolgokat tudok mint pl : 'van egy nyúl a nagy fekete seggemben' hanem oly hasznos dolgokat mint : ' Én nem dolgozok holnap de te igen faszkalap' . Letudtunk így egy mozgalmas hétvégét. Jövőhéten 3 új emberke érkezik, ebből egy magyar , és két szlovák. Már értem mit érezhettek a spanyolok előttünk: " Úristen valami történik!" Mindezt bizonyára egymással ordítva oszthatták meg, mivel ezek úgy kommunikálnak egymással, mintha a beszélgetőpartner épp most erőszakolta volna meg a másik anyját, de az felháborodottan tagadná azt. Nem túl csöndes temperamentum. Három napja mondjuk egész értelmesen telt el a két munkaidő közti időm. Elvittek a spanyolok kirándulni, oda fel ahol felhők meg fenyők vannak, és az erdő közepén egy könyvtár egy kis faházban, ami kb. annyira meglepő, mint egy benzinkút a világűrben. Onnan persze olyan a kilátás, mintha egy festmény által ihletett, odaépített kép lenne, de az ott bizony valós. A levegő selymes, sós, csak a madarak csipognak, és fenyvesek susognak a csöndben. És persze a katalán-skót frissen kreált obszcén megnyilvánulásai visszhangoznak kilóméterekre, mintha valakit megerőszakoltak volna Barcelona "little scotland" negyedében. Természetesen nincs ilyen.

Sokkal változatosabb időjárást élvezhetünk itt mint pl. a Bahamákon. Az unalmas állandó meleg, helyett itt minden napra akad valami meglepetés elem. Egyik nap esik az eső, a másik nap hó, vagy fúj a szél úgy , hogy vicces szakácsfiúk a ház védettségéből kiugrálnak a pusztító erejű orkánba és azon mókáznak , hogy elsodorja őket az, ahogy teszi a rejtélyesen idetelepült skót pálmákkal is. (mit keresnek itt egyáltalán pálmák?). Olyan is előfordul hogy egyszerre minden jóból kijut, de abban már kevésbé lehet mókázni. Esténként nyugodt 100 km\órás szél némi tengervízzel párosulva ringat minket álomba. A meleg puszta gondolatától is kiver a víz, de hála istennek néha elmegy a fűtés , és minden gondolatomat elmossák a 4-5 méteres hullámok, miközben a gyengén szigetelt ablakon bámulom őket.  Úgy tűnhet ironizálok, de nem. Valójában tényleg élvezem az időjárást, leszámítva a szigeteléses és fűtéses részt, de tényleg megnyugtató ha csak arra gondolok is,hogy ez a legnagyobb problémám. Ezért beszélnek skót vidéken annyit az időjárásról. Itt nincs más rossz. "What a horrible weather today!"

Bekanyarodik a tűzoltóautó a hotel parkolójába. Két tűzoltó kiszáll és beül a kocsmába. Kildonan, én így szeretlek.

Tegnap Kevin a nyugdíjas junkie dealer, bevitt minket Brodickba a bankba. Nyitottunk bankszámlát, ami nem értem hogyan érthetett meg Miguel a nulla angoljával. Az időjárás barátságos jeges havas üvöltő szél volt, ami egy helyben tartotta a sirályokat az égen. A túlélés érdekében be kellett vásárolnunk. Mondanám hogy 'be kellett menni a boltba' de ne legyünk kicsinyesek. Ami meglepett az az volt, hogy bár nem olcsó, de a mennyisége a dolgoknak sokkal gazdaságosabbnak tűnik mint odahaza. 2 font 16 zacskó lays (walkers)-ért? Twinnings Earl Grey 2 font , de 50 filter? Vagy 3 fontért 160?? Körtés strongbow?  A cider itt a csapból is folyik , és én új barátra leltem társaságában. Haza fele három órát kellett várni a buszra, mert az bizony nem egyszerű téma. Félúton kicseréltük a buszt, mert csak. A hotelhez közeledve megnyomtam a  leszállás jelzőt, és a busz azonnal megállt. Meredten ültem az ülésben és próbáltam felfogni a szituációt. Odamentem a sofőrhöz és érdeklődtem affelől , hogy esetleg félre értelmeztem-e a leszállás jelző fogalmát. Gyakorlatilag arra jó, hogy ott szállj le ahol akarsz. Ez Arran szigete. Az első hét.